Vélemény.
„Nemcsak felháborító, nemcsak baljós és bűnös, ahogy a kormánypárt alapítványokba lopja szét magát az államot. Bátorító jel is. Tudják, hogy veszíthetnek.
Nem tettek így 2014 előtt, sem 2018-ra készülve. Most érzik a vesztüket. A fenyegetés előállt, részben az elhatalmasodó válsággal, részben pedig mert tíz év nyammogás, saját szemétdombok kapirgálása, izgága elemzők öncélú akadékoskodása után sikerült az ellenzéknek összeadni kettőt meg kettőt, és egyesíteni erőiket.
Már csak civilizált együttműködés és kompromisszumkészség, sikeres kampány, húszezer szavazatszámláló kiképzése és mozgósítása és a katasztrofális hibák elkerülése kell a győzelemhez. (…)
Szükség lesz néhány gyakorlatias lépésre.
Törvényre például, amely kimondja, hogy az a tisztviselő, aki közvagyont érintő dokumentummal nem tud elszámolni, sikkasztóként felel a teljes összegért. Ez ügyben lesz egy kis ugrándozás, hogy hiszen azt ő még a hatálybalépés előtt darálta le, de hát várja meg Strasbourg döntését a börtönben addig is.
A törvény belengetése már most időszerű: meglesznek azok az adatok, ha tudja előre a delikvens, hogy ő fog ülni negyven évet, ha nincsenek meg.
A jövőben tárgyalandó ügyek jelentős része ugyanis nincs ám olyan okosan lepapírozva, mint a közhiedelem tartja; a trafikügy teljes adatanyaga füstté vált például, annyira vállalhatatlan volt. Ezzel meg is kezdődhet a hajtóvadászat – és egyben a türelmi idő.
Amelyen belül enyhítő körülmény az eltulajdonított javak visszaszolgáltatása. Lássuk be, nem lesz kapacitás minden fideszes tolvajt egyenként fülön csípni, de még zárka sem. A közjót az szolgálja, ha a főbűnösök rács mögé kerülnek, a másodrendű vádlottakból pedig épp annyi, hogy a többi már ne várja meg, amíg sor kerül rá.”
Tóta W. Árpád
(A teljes cikket a hvg360-on találod)
