Pfizer vagy Moderna? Szputnyik vagy kínai? Segítünk eligazodni a vakcinatengerben.
Nem csak Kína és Oroszország, de Orbán Viktor is hozzátesz ahhoz, hogy az emberekben Magyarországon is kételyek merüljenek fel az mRNS–vakcinák biztonságosságával kapcsolatban.
Ez azért is komoly probléma, mert az Unió mindent a nyájimmunitásra tett fel a járvány elején, így az új típusú koronavírus által előidézett betegség ellen hatékony gyógyszerek fejlesztése háttérbe szorult. Azaz jelenleg úgy áll a helyzet, hogy
vagy beoltatják magukat az emberek, vagy szembe kell nézzenek a korosztályonként eltérő, de még a fiatalok esetében sem elhanyagolható kockázattal, hogy súlyos lefolyású, vagy halállal végződő betegséget kapnak el.
A magyaroknak közel egyharmada egyáltalán nem oltatná be magát az új típusú koronavírus ellen, további egyharmaduk pedig bizonytalan, még a legmodernebb, mRNS alapú oltásokkal szemben is.
Ennek oka többek között az, hogy miközben a nyugati világban egyes virológusok sztárstátuszt élveznek, Magyarországon semmilyen kormányzati tájékoztatás nem érhető el a különféle vakcinákról, illetve itthon nem a virológusok, hanem a politikai szereplők azok, akik a vakcinákról tájékoztatnak. Ez a tájékoztatás azonban soha nem tér ki a különféle oltások hatásmechanizmusára.
Orbán Viktor például azt nyilatkozta, hogy azért bízik (jobban) a kínai vakcinában, mert Kínában ismerik az új típusú koronavírust a legrégebben.
Az Egyesült Államokban Joe Biden megválasztása óta az ország vezető virológusa Dr. Fauci folyamatosan jelen van a médiában, Németországban pedig a legnagyobb szövetségi állami kitüntetésben részesítették Dr. Christian Drostent, a berlini Charité kórház virológiai laborjának vezetőjét, aki egyébként a 2003-as SARS járvány óta vizsgálja a koronavírusokat.
Orbán Viktor állítása persze ettől függetlenül igaz: a kínaiak már akkor ismerték és igyekeztek feltérképezni a vírust, amikor Európában – egyébként épp Peking hallgatása miatt – még senki sem tudott róla.
Mi is a helyzet az mRNS-vakcinával?
Az elölt vírusokat tartalmazó vakcinákat – ilyen az orosz Szputnyik V is – az 1950-es évek óta gyártják, és az új technológiával előállítottakhoz képest lényegesen olcsóbbak és nem szükséges őket olyan mértékben hűteni, mint az mRNS-vakcinákat.
Viszont ezek az oltások sok esetben több mellékhatással járnak, mint az adenovírus-vakcinák, amelyek közé például az AstraZeneca oltása is tartozik, vagy az mRNS-vakcinák, amelyeket a Pfizer-Biontech és a Moderna gyárt.
Mégis sokan tartanak leginkább az mRNS vakcináktól, mondván, hogy génmódosításokat hajtanak végre. Ennek az elképzelésnek a szélsőséges változata az, hogy az oltással együtt egy mikrochip is kerül a beoltott emberek szervezetébe.
A természetes óvatosságot viszont az összeesküvés-elméletek kitalálói és terjesztői is kihasználják, ennek hatására szinte mindenki találkozott már olyan elbizonytalanító hírekkel, amelyek azt sugallják, hogy az mRNS vakcinák veszélyesek.
Mit kell tudni a vektorvakcinákról?
A vektor alapú oltások egy hordozó vírust használnak, mely az antigén genetikai kódját tartalmazza. Ezek is a a vírus tüskefehérjéjét célozzák meg. Az mRNS oltásokkal szemben így a tüskefehérjék információját nem önmagában juttatják a sejtekbe, hanem a hordozó vírus segítségével.
A hordozó vírust nevezik vektornak és ez kapja meg azt az információt, amelynek alapján elkezdi a koronavírus tüskefehérjéjét előállítani, amire viszont az immunrendszer már tud reagálni. Azaz a testet kvázi megtanítják közvetett módon a koronavírus tüksefehérjéjére reagálni.
Ebben a technológiában többféle vírust is lehet alkalmazni, az Astrazeneca vakcinája például majom-adenovírust használ, ami önmagában nem is lehet veszélyes az emberre. Ezt a típusú oltást először az ebola ellen fejlesztették ki és lényegesen olcsóbb a gyártásuk, mint a az mRNS oltóanyagoké.
Az mRNS oltások hasonló elven működnek, csak hiányzik belőlük a vektor, azaz nincsen bennük semmilyen vírus. Így egyelőre nagyon biztonságosnak tűnnek, amennyiben a gyártási folyamatban nem csúzsnak be hibák.
Azt, hogy Norvégiában meghalt két idősotthonban élő ember a Pfizer-BionTech vakcina beadása után, illetve, hogy Portugáliában meghalt egy egészségügyi dolgozó, szintén ennek a vakcinának a beadása után, különféleképpen lehet tálalni.
Valószínű, hogy bár nagyon ritkán, de minden oltásnak lesznek mellékhatásai, amelyekbe néhány ember bele fog halni.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a vakcinák alapvetően megbízhatatlanok, hanem azt, hogy minden gyógyszerészeti készítményre reagálhat az emberi test előre kiszámíthatatlan módon: olyan is van, hogy valaki bevesz egy aszpirint és abba hal bele.
A nagy számok törvénye alapján ez valóban előfordul, azonban nem jelenti azt, hogy ez az mRNS oltások hibája.
Ezek, amellett, hogy semmilyen módon nem tudnak beavatkozni az ember DNS-ébe, kevesebb mellékhatást okoznak, mint a hagyományos vakcinák.
Az mRNS vakcinák működési elvének megértéséhez először a koronavírusok működését kell megérteni.
Amikor elkapjuk a COVID-19-et, a vírus úgymond „rádokkol” a sejtjeinkre, beléjük hatol és továbbszaporodik. Ahhoz azonban, hogy a koronavírus a sejtjeinkhez is hozzá tudjon kapcsolódni, szüksége van az úgynevezett tüskefehérjékre.
Ahhoz, hogy immunvédelmet tudjunk felépíteni, az immunrendszerünknek meg tanulnia felismerni ezeket a tüskefehérjéket, majd ellenük védekezni.
A koronavírus örökítőanyag-információja az RNS, azaz ez az embereknél a DNS. Az RNS-ben található genetikai kód mindent tartalmaz, ami ezt a vírust kiteszi.
Ha a koronavírusnak sikerül a sejtjeinket megfertőzni, akkor az RNS-ének információjával a sejtben állítja elő a további koronavírusokat.
Az mRNS oltások azon az elven alapulnak, hogy az immunrendszernek nem az egész vírust, hanem csak annak a tüskefehérjéjét kell felismernie.
Önmagában ez a tüskefehérje az ember számára teljesen ártalmatlan, ugyanakkor a kódja megtalálható a vírus RNS-ében.
Az oltás ugyanazt teszi, amit a vírus maga is tenne, anélkül, hogy az egész örökítőanyag információt hordozná, hiszen csak a tüskefehérje kódját tartalmazza.
Az oltás során a tüskefehérje kódját tartalmazó anyagot szúrnak a vállba, ezzel beviszik a tüskefehérje a sejtjeinkbe.
Amikor a sejtben megjelenik a tüskefehérje információja, az RNS-t a sejt „beolvassa”, így nem a teljes a vírus termelődik újra, hanem csupán a tüskefehérje.
Ez aztán a sejtek felszínére kerül, ahol „már várja” az immunrendszerünk. Ilyenkor kezd el a test antitesteket termelni a vírus ellen. Az immunsejtek a tüskefehérje – és ezáltal a vírus – ellen kezdenek el védekezni.
Miközben mindez történik, az oltóanyag RNS-e feldarabolódik és felszívódik anélkül, hogy valaha is kontaktusba kerültünk volna az igazi vírussal.
Vannak azonban olyanok, akik ezt a folyamatot úgy értelmezik, hogy egy genetikai információn alapuló vakcina az ember saját őrőkítőanyagát is megváltoztatja.
Ez azonban nincsen így: a tüskefehérje, illetve a vírus örökítőanyaga RNS-ből áll, az emberé pedig DNS-ből. Ez a kettő ugyan valamelyest hasonlít egymásra, de az RNS nem képes arra, hogy beépüljön a DNS-be.
De még abban az esetben, ha az RNS képes lenne arra, hogy beépüljön a DNS-be, sem lenne ez releváns. Ennek az az oka, hogy az ember örökítőanyaga a sejtmagban „védve” található. Minden, amit a vírus, illetve az oltás befolyásol, azonban a sejt plazmájában, nem a magjában történik.
Tehát sem a vírus, sem a vakcina nem kerül semmiféle kapcsolatba az ember örökítőanyag információjával.
Sokan attól is tartanak, hogy mi lenne akkor, ha az RNS DNS-sé válna és az már beépülne az emberi sejtmagokba.
Ennek az elgondolásnak az alapja az, hogy vannak olyan vírusok, például az AIDS-et előidéző HIV, amelyek át tudják alakítani az RNS-üket DNS-sé.
Ez azonban nem állja meg a helyét, ugyanis a HIV csak a saját RNS-ét tudja DNS-sé változtatni, nem pedig az emberi sejtekét. Azaz semmifajta módon nem tud a vakcina belenyúlni a DNS-ünkbe, az mRNS-típusú vakcinák, így a Pfizeré tehát a legbizonságosabbak közé tartoznak.
