A pénz mellett más szempontok is közrejátszanak abban, hogy a WHO miért bízik annyira Oroszországban.
Oroszország a Világegészségügyi Szervezet (WHO) strukturális gyengeségeit használja fel arra, hogy igazolja a koronavírus ellenes stratégiáját, amely inkább kétséges, mint kétségtelenül sikeres – írja a The Moscow Times.
Az orosz kormány már májusban – amikor Oroszország a rekordmennyiségű új fertőzés kénytelen-kelletlen elkönyvelése után enyhített a szigorú kijárási korlátozásokon – agresszív kampányba kezdett:
ennek témája az volt, hogy Moszkva teljesen hibátlanul kezelte a járványt.
A stratégiájuk mellett akkor azzal az adattal tudtak érvelni, hogy a halálozási arány az oroszoknál alacsonyabb volt, mint Európában vagy az Egyesült Államokban. A halálozási arány azonban csak akkor mond el bármit is a járványkezelésről, ha pontos adatok alapján számolják ki.
Azaz: figyelembe kell venni az otthonukban elhunyt embereket is. Ez viszont feltehetően különböző okokból kifolyólag – amelyek között minden bizonnyal a szándék is szerepel – Oroszországban nem történt meg.
Az orosz járványvédelmi munkacsoport adatai alapján az orosz miniszterelnök helyettes, Tatiana Golikova azt mondta az állami televíziónak, hogy a halálozási arány Oroszországban 7.5-ször alacsonyabb, mint a világon összesítve.
Ilyen viszont egész egyszerűen nem létezik. Még az olyan helyeken, ahol valóban felkészült és nagyon magas teljesítőképességű az egészségügyi rendszer – mint Németországban, vagy az USA-ban – is csak kevéssel tudják csökkenteni a vírus áldozatainak arányát.
Még a járvány tavaszi hullámánál volt egy halálozási arányok különbségére vonatkozó adat: az olaszoknál az intenzív ellátásra szoruló betegek fele halt meg, míg Németországban a 35-40 százalékuk.
Ez sem olyan sokkal alacsonyabb szám, és az oka az, hogy egyrészt Olaszországban olyan mértékben túlterhelődött az egészségügy, hogy a betegeket ellátó orvosok triázsolni voltak kénytelenek, azaz annak adták a lélegeztetést, akinél a legnagyobb esélyt látták arra, hogy ennek haszna is lesz; másrészt Németországban kíváló minőségű az intenzív ellátás az egyetemi kórházakban, ahova a súlyosabb állapotú betegeket szállították.
Mindeközben az orosz statisztikai hivatal, a Rossat által leközölt halálozási adatok ellentmondanak az orosz kormány által kommunikált számoknak.
Ám, amikor az oroszországi európai követségek is éppen elkezdték volna nyilvánossá tenni az aggodalmaikat az oroszok adatmanipulációival kapcsolatosan, közbelépett a WHO.
„Mi – a Világegészségügyi Szervezet – semmilyen hibát nem találtunk az Oroszország által megküldött adatokban”-idézi Dr. Melita Vujnovicot, a WHO oroszországi hivatalának elnökét a The Moscow Times.
Ezt az álláspontot a WHO azóta is tartja, holott egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy nagyon sok olyan halottja van az országnak, akik koronavírusban hunytak el, de kimaradtak a statisztikákból.
Vujnovic erről azt nyilatkozta, hogy senki nem talált hibát a számítási módszereikben. A kérdés azonban az, hogy ha nem a módszerekben volt a hiba, akkor vajon mégis miben. A választ nem nehéz kitalálni.
A nemzetközi egészségügyi szaktekintélyek úgy látják, hogy
az orosz kormány nyomást gyakorolhat a WHO-ra, így a szervezetet most már orosz részről is kemény kritikával illetik.
Egy független adatelemző, Boris Ovchinnikov nyíltan kritizálta a statisztikákat: „amikor a WHO azt mondja, hogy megbízik a statisztikákban, akkor ezzel azt mutatja, hogy vagy teljesen szakmaiatlanok és nincs megfelelő tudásuk az adatok elemzéséhez, vagy valami más van a dologban” – mondta.
Egy, a Rossattól menesztett demográfus pedig így elemezte a helyzetet: „az orosz orvosi és demográfiát vizsgáló körökben sokat beszélnek a WHO statisztikákról. Nem bízunk meg bennük és már nem vesszük őket komolyan.”
A helyzet hasonlónak tűnik, mint amikor a WHO Kínával volt túlságosan jó viszonyban, azaz elhitték a kínai hatóságoknak, hogy semmiféle járványtól nem kell tartani.
A kínai adatokról hamarosan kiderült, hogy rosszak voltak, jobban mondva hamisak. Emiatt a WHO 42 napot késlekedett azzal, hogy kimondja a „világjárvány” szót, ezzel felmérhetetlen károkat okozva a világban, ahol
több, mint egy hónap állt volna rendelkezésre, hogy az egyes országok fel tudjanak készülni a járványra.
Amikor a WHO így viszonyul Kínához, vagy éppen Oroszországhoz, akkor sokak szemében elveszíti a hitelességét. Azonban a szervezet azért van ilyen kellemetlen helyzetben, mert elsősorban a tagországok jóvoltából létezik.
Ezesetben viszont úgy tűnik, hogy a szervezet országokon átívelő céljai bizonyos esetekben egyáltalán nem feljebb valók a helyi politikánál.
A WHO-t a tagországok mellett privát társulások is finanszírozzák. Tavaly Németország, a Bill&Melinda Gates alapítvány, valamint az Egyesült Királyság járult hozzá működéséhez a legtöbb pénzzel.
Oroszország a 21. helyen van a támogatók sorában: 71 millió dollárral támogatták a szervezetet. Ez úgy tűnik, stratégiailag még mindig jól megtérülő befektetés volt.
A nyáron, miután egyértelművé vált a szervezet strukturális gyengesége, francia és német hatóságok jelezték, hogy meg kéne reformálni a szervezet működését, hogy több autonómiával rendelkezzen.
Vlagyimir Putyin is kifejezte szándékát, hogy segítse a WHO reformját, ezt azonban nem úgy képzelte el, hogy több hatalmat és autonómiát adna a szervezetnek, hanem úgy, hogy több pénzt ad; ezzel sikeresen elvágta a reformkísérlet Oroszországra vonatkozó részét.
