Nagymintás magyar vírusanalízis készült a koronavírus-járvány második hullámának tapasztalatairól.
Magyar kutatók nagymintás vizsgálatba kezdtek, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy kiderüljön, milyen hasonlóságok, illetve különbségek vannak a járvány első, illetve második hullámában terjedő vírusvariánsok között. A tudósok fontos, úttörő következtetésekre jutottak a vizsgálódások során.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy
a koronavírusnak az olasz változata került Magyarországra a járvány első hullámának kezdetén.
A következtetések alapján megállapítható, hogy kicsi az esély arra, hogy február előtt nagy számban volt jelen a fertőzés hazánkban, tehát valószínűleg csak kevés fertőzött volt februárt megelőzően.
A kutatók megállapították, hogy a koronavírus folyamatosan mutálódik, azonban hazánkban nincs jelen olyan variánsa, amely teljesen kikapcsolná az immunrendszert vagy nem lenne kompatibilis az új védőoltásokkal. Érdekes tény, hogy
a második hullám nem az első folytatása, hanem a nyáron külföldről behozott vírusvariánsok terjedése.
A budapesti, debreceni, pécsi és szegedi kutatók a fertőzés terjedési láncolatának vizsgálatával, illetve a vírus átalakulásának, mutálódásának folyamatával foglalkoztak. Ehhez olyan, úgynevezett vírusgenomikai vizsgálódások szükségesek, amelyek során a vírus örökítőanyagával és annak változásaival foglalkoznak.
A koronavírus a terjedés során már rövid távon is mutálódik, ez hozzávetőlegesen kéthetente 1 mutálódott variánst jelent. A mutációk időbeli és térbeli vizsgálatával megállapítható, hogy hány alkalommal hurcolták be a vírus különböző variánsait, illetve az is, hogy milyen földrajzi forrásból származnak a gócpontok, és azok mikor alakultak ki, valamint a vírus terjedésének üteme és fertőzési útvonala is látható.
További fontos oka a mutációk vizsgálatának, hogy ezek ellenállóvá tehetik a vírust az oltóanyagokkal szemben, és a korábbi megbetegedés után kialakuló védettség sem elegendő az új variánsokkal szemben, tehát
a mutálódott vírus akár ismét megfertőzheti az elvileg immunis személyt.
A szegedi kutatások alapján megállapítható, hogy a vírus február második felében kezdett el nagymértékben terjedni Magyarországon. A tavaszi hullámból származó 85 minta vizsgálata után a kutatók megállapították, hogy a magyarországi fertőzések egymástól függetlenül behurcolt esetekből származnak.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a járvány magyarországi megjelenése idején nem voltak még tömeges számú megbetegedések, ellenben a hazai közvélekedéssel. A járvány első hullámának kezdetén hazánkban megjelent változatok jelentős hasonlóságot mutatnak az olasz variánsokkal, ezért megállapítható, hogy
Magyarországon az eleinte az olaszországi változatok terjedtek el.
A második hullám idején elsősorban külföldről, júliusban és augusztusban behordott esetek lobbantották be a vírus nagymértékű terjedését. Az ősz óta növekvő fertőzések annak is köszönhetők, hogy egyes vírusvariánsok hónapokig képesek fertőzni.
Az első hullám idején inkább lokális, a második hullám során viszont már sokkal inkább országos kiterjedtségű fertőzésekről beszélhetünk. Fontos megállapítás, hogy
az őszi hullám során terjedő vírusváltozatok alapvetően különböznek a tavasszal terjedő változatoktól.
A mutációknak alapvetően nincs hatása a vírus biológiai viselkedésére. Ennek köszönhető, hogy
az oltások hatásosságát — egyelőre — nem nehezítik az újonnan megjelent variánsok.
A magyar genomkutatási program vezetői Kintses Bálint és Papp Balázs, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ munkatársai, valamint Jakab Ferenc és Kemenesi Gábor, a pécsi Virológiai Nemzeti Laboratórium kutatói voltak. A kutatásban fontos szerepet vállalt Ari Eszter az ELTE Genetikai Tanszékének oktatója, valamint dr. Vásárhelyi Bálint Márk szegedi kutató is.
(Telex nyomán)
(Címlapfotó: Portfolio)
