Mutálódott a koronavírus, újabb variánsok fertőznek az őszi hullám idején

Nagymintás magyar vírusanalízis készült a koronavírus-járvány második hullámának tapasztalatairól.

Magyar kutatók nagymintás vizsgálatba kezdtek, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy kiderüljön, milyen hasonlóságok, illetve különbségek vannak a járvány első, illetve második hullámában terjedő vírusvariánsok között. A tudósok fontos, úttörő következtetésekre jutottak a vizsgálódások során.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy

a koronavírusnak az olasz változata került Magyarországra a járvány első hullámának kezdetén.

A következtetések alapján megállapítható, hogy kicsi az esély arra, hogy február előtt nagy számban volt jelen a fertőzés hazánkban, tehát valószínűleg csak kevés fertőzött volt februárt megelőzően.

A kutatók megállapították, hogy a koronavírus folyamatosan mutálódik, azonban hazánkban nincs jelen olyan variánsa, amely teljesen kikapcsolná az immunrendszert vagy nem lenne kompatibilis az új védőoltásokkal. Érdekes tény, hogy

a második hullám nem az első folytatása, hanem a nyáron külföldről behozott vírusvariánsok terjedése.

A budapesti, debreceni, pécsi és szegedi kutatók a fertőzés terjedési láncolatának vizsgálatával, illetve a vírus átalakulásának, mutálódásának folyamatával foglalkoztak. Ehhez olyan, úgynevezett vírusgenomikai vizsgálódások szükségesek, amelyek során a vírus örökítőanyagával és annak változásaival foglalkoznak.

A koronavírus a terjedés során már rövid távon is mutálódik, ez hozzávetőlegesen kéthetente 1 mutálódott variánst jelent. A mutációk időbeli és térbeli vizsgálatával megállapítható, hogy hány alkalommal hurcolták be a vírus különböző variánsait, illetve az is, hogy milyen földrajzi forrásból származnak a gócpontok, és azok mikor alakultak ki, valamint a vírus terjedésének üteme és fertőzési útvonala is látható.

További fontos oka a mutációk vizsgálatának, hogy ezek ellenállóvá tehetik a vírust az oltóanyagokkal szemben, és a korábbi megbetegedés után kialakuló védettség sem elegendő az új variánsokkal szemben, tehát

a mutálódott vírus akár ismét megfertőzheti az elvileg immunis személyt.

A szegedi kutatások alapján megállapítható, hogy a vírus február második felében kezdett el nagymértékben terjedni Magyarországon. A tavaszi hullámból származó 85 minta vizsgálata után a kutatók megállapították, hogy a magyarországi fertőzések egymástól függetlenül behurcolt esetekből származnak.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a járvány magyarországi megjelenése idején nem voltak még tömeges számú megbetegedések, ellenben a hazai közvélekedéssel. A járvány első hullámának kezdetén hazánkban megjelent változatok jelentős hasonlóságot mutatnak az olasz variánsokkal, ezért megállapítható, hogy

Magyarországon az eleinte az olaszországi változatok terjedtek el.

A második hullám idején elsősorban külföldről, júliusban és augusztusban behordott esetek lobbantották be a vírus nagymértékű terjedését. Az ősz óta növekvő fertőzések annak is köszönhetők, hogy egyes vírusvariánsok hónapokig képesek fertőzni.

Az első hullám idején inkább lokális, a második hullám során viszont már sokkal inkább országos kiterjedtségű fertőzésekről beszélhetünk. Fontos megállapítás, hogy

az őszi hullám során terjedő vírusváltozatok alapvetően különböznek a tavasszal terjedő változatoktól.

A mutációknak alapvetően nincs hatása a vírus biológiai viselkedésére. Ennek köszönhető, hogy

az oltások hatásosságát — egyelőre — nem nehezítik az újonnan megjelent variánsok.

A magyar genomkutatási program vezetői Kintses Bálint és Papp Balázs, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ munkatársai, valamint Jakab Ferenc és Kemenesi Gábor, a pécsi Virológiai Nemzeti Laboratórium kutatói voltak. A kutatásban fontos szerepet vállalt Ari Eszter az ELTE Genetikai Tanszékének oktatója, valamint dr. Vásárhelyi Bálint Márk szegedi kutató is.

(Telex nyomán)

(Címlapfotó: Portfolio)