Többek közt arról, 2011 óta hogyan erősödött folyamatosan a kormány térnyerése; hogy tiltott és érzékeny témának számít a koronavírus-járvány vagy Placido Domingo zaklatási botránya, de hallgatniuk kellett Szájer ügyéről is. Van, aki fél, más belebetegedett abba, hogy felsőbb utasításra kell írni a névvel sokszor vállalhatatlan cikkeket.
Hírügynökségből közleménygyár
Nehezen nevezhető függetlennek az a szerkesztőségi elv, amelynek alapján a nemzeti hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda működik. A Szabad Európa által frissen közzétett beszámoló szerint a hírügynökségnél olyan erőteljes cenzúra működik, amely a 2010-es kormányváltás óta egyre drasztikusabb méreteket öltött.
Az MTI állományának csökkenése már a második Orbán-kormány hivatalba lépése előtt megkezdődött, azonban a leépítések 2010 után megszokottá váltak. Érdekesség, hogy sok esetben pénzhiányra hivatkozva bocsátottak el a több évtizede ott dolgozó munkatársakat,
miközben a 2010-es évek óta egyre nagyobb állami támogatásból gazdálkodhat a közmédia.
Az utóbbi években a centralizáció is egyre nagyobb méreteket öltött, és ez együtt járt a hírügynökség által készített anyagok kormányzati narratívába építésével.
„Régebben sok jó újságíró dolgozott az MTI-nél, az egyes szakterületeknek megvoltak a gazdái, akiknek exkluzív információi és mélyebb ismeretei voltak az adott területről” – nyilatkozott a Szabad Európának egy korábbi dolgozó.
A volt munkatárs úgy véli, annyira lebutították a rendszert, hogy az MTI már szinte csak cégek, illetve politikusok szó szerinti közleményeit veszi át. Korábban az ügynökség rendszeresen készített saját interjúkat, valamint részletes tudósításokat, ezek azonban szinte teljesen megszűntek. A nyilatkozó kifejezte, hogy a korábban valós újságírói munkát igénylő cikkek ma már nem születhetnek meg.
Mindennek az is az oka, hogy már csak híreket közölnek, anélkül, hogy utánajárnának a fontos politikai döntések jövőbeni következményének, illetve azok hátterének.
Cenzúra felsőfokon
„A szerkesztők nem szeretik a saját anyagokat, mert abban benne maradhat bármi, ami valakinek kellemetlen, és ha nem veszik észre, akkor úgy jelenhet meg. Ennél sokkal biztonságosabb egy közlemény átvétele” — jellemezte a helyzetet az MTI korábbi munkatársa. Egy másik, jelenleg is a hírügynökségnél dolgozó munkatárs szerint 2011-2012 fordulójától kezdett nagy méreteket ölteni a cenzúra.
Ennek az első fázisaként az MTI-nél nem vehették át a külföldi hírportálok Magyarországról szóló híreit. Ennek legvalószínűbb oka az lehet, hogy az Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése rendszeresen kritikák érték külföldről.
A kormányváltásig az volt a bevett gyakorlat, hogy az újságírók önállóan, saját témajavaslatokkal élve dolgoztak, és ennek örültek a szerkesztők. Mindennek azonban a kormányváltás véget vetett: az önálló munkának vége szakadt, helyét pedig az utasítások alapján végzett munka vette át.
Kárpáti János, az MTI korábbi brüsszeli tudósítója 1981-től 2015-ig dolgozott a hírügynökségnél. Munkája során többek között az európai uniós kötelezettségszegési eljárásokról is közvetített.
Ezek során a kormány igényelte, hogy görbe tükröt tartsanak elé, ezért nem került sor témaletiltásra. A politikusok nyilatkozatai során azonban a kormánypártiak jelentős előnyt élveztek, míg az ellenzéki vélemények gyakran „fennakadtak a szűrőn”.
Kárpáti karrierje azután ért véget az MTI-nél, hogy Orbán Viktornak
a halálbüntetéssel kapcsolatban tett fel előre nem egyeztetett kérdést.
Ezután előbb hazahívták, majd nem sokkal később elbocsátották – annak ellenére, hogy hivatalosan nem kellett előre egyeztetni a kérdéseket a feletteseivel.
Növekvő szerkesztőségi nyomás
2010 után a tartalmak megjelenéséért felelős munkatársak számát is jelentősen csökkentették. Ezzel párhuzamosan azonban fokozatosan
nőtt az „egyeztetésköteles” témák mennyisége az MTI-nél
— ezeket a főszerkesztő-helyetteseknek kell átnézniük, hogy alkalmasak-e a megjelentetésre.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a főszerkesztő-helyettesek mondják ki a végső szót. Ők sok esetben továbbítják a cikkeket azt MTI főcenzorainak, Németh „Pitbull” Zsoltnak, illetve külpolitikai hírek esetében – az utóbbi időszakban hírhedtté vált – Bende Balázsnak.
Ez azonban még mindig nem minden: állításauk szerint ugyanis azokat a híreket, amelyek megjelenésében a cenzorok bizonytalanok, továbbítaniuk kell annak a Miniszterelnöki Kabinetirodának, amelyet Rogán Antal vezet.
„Ilyen titkolózás sose volt. A korábbi kormányok is próbáltak beleszólni a munkába, de messze nem annyira, mint most” – jellemezte a helyzetet a Szabad Európának az egyik ott dolgozó informátor. A jelenlegi tapasztalok alapján egyes híreket lerövidítenek, másokat kiegészítenek, míg vannak olyan szerkesztőségi anyagok is, amelyeket meg sem jelentetnek.
Ilyen volt például Placido Domingo szexuális zaklatási botránya, de szenzitív hírnek számít többek között a migráció, Brüsszel, az USA és Oroszország is, valamint a szomszédos és az uniós országok választásairól szóló témák, de az olyan országokról szóló hírek is, amelyekkel az Orbán-kormány jó kapcsolatot ápol.
A magyar hírekkel kapcsolatban csak olyan nézőpontokra világíthatnak rá, amelyek a magyar kormány narratíváját erősítik. Amikor az Európai Néppártban vita zajlott a Fidesz kizárásáról, az MTI tudósítói által megírt hír nem jelenhetett meg, azonban
az Origo oldalán megjelent cikket szó szerint átvette a hírügynökség.
Az egyik szerkesztőségi e-mail alapján az MTI nem foglalkozhat az Amnesty International és a Human Rights Watch jogvédő szervezetekkel szóló hírekkel. Ezt Bende Balázs utasítására kell betartania az ott dolgozóknak.
Volt olyan eset is, hogy az MTI tudósítója felettesétől kérte, hogy töröljék a nevét a tudósításból, ugyanis azt teljes mértékben átírták – nagy eséllyel a Miniszterelnöki Kabinetirodában.
A szerző nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy az általa írt tartalmat az ő neve alatt közöljék.
Fortélyos félelem igazgat
Egyes dolgozók annyira féltik saját egzisztenciájukat az MTI-nél, hogy még akkor is elvégzik feletteseik kéréseit, ha nem értenek egyet a hírszerkesztési elvekkel. Van olyan dolgozó, aki attól fél, hogy ha a hírügynökség elbocsátja őket, hosszú ideig nem kaphatnak munkát a szakmában, mert „utánuk nyúlnak”.
Vannak olyan újságírók, akik korábban elhivatottan végezték munkájukat, azonban mára csupán „mikrofonállványként és közleménytovábbítóként” dolgoznak. Egyeseknek már az egészségük is megromlott a munka és az erkölcsi meghasonlás okozta stressz miatt.
„Lehet, hogy ez alaptalan félelem, de általánosságban igaz ez az egész országban. Mindenki fél„
– jellemezte az abszurd helyzetet az egyik dolgozó.
(Szabad Európa nyomán)
(Címlapfotó: MédiaKlikk — Világ)
