Pedig tavasszal még bőven nyerésre állt.
Donald Trump viszonylag jó esélyekkel indult volna az amerikai elnökválasztásokon, ha a nyáron nem omlik rá Amerikára a koronavírus-járvány. Sokan úgy gondolják, az elnök abba fog belebukni, hogy nem megfelelően kezelte a járványt, de többről van szó.
Az Egyesült Államokban a járványügyi stratégia kidolgozása a szövetségi államok szintjén történt, így Trump nem tehető személyesen felelőssé azért, például New Yorkban a járvány első hulláma során összeomlott az egészségügyi ellátás, sem azért, hogy a koronavírusban meghalt emberek száma az USA-ban mára meghaladja
a 219.000-et.
A gazdaság a koronavírus előtt vállalható állapotban volt: annak ellenére, hogy a lakosság legnagyobb része a rosszul fizetett szolgáltatóipari szektorban dolgozott, legalább rendelkezett valamilyen munkahellyel.
A járvány hatására azonban mostanra több tízmillió vesztette el a munkáját, így az elnökválasztás nem önmagában a járványügyi fiaskó miatt lehet eleve vesztes meccs Trump számára, hanem a járvány nyomában megjelenő, évtizedek óta példátlan elszegényedés miatt.
Ennek is megvoltak az előzményei: voltaképpen az Obama-kormányzat sem tartotta be „yes we can” (Igen, képesek vagyunk rá) ígéreteit, így a választók, egyfajta dacból is szavaztak az első látásra alkalmatlan, a gondolatait filter nélkül folyamatosan a twitteren keresztül is az emberek arcába traktáló Trumpra.
Ő pont azért volt bizonyos szempontból érthető választás, mert a megfontoltan és sokszor óvatosan megnyilvánuló megélhetési politikusokkal szemben, ő nem igyekezett elkerülni a felmerülő problémákat, mindenről azonnal megmondta a véleményét, és azt is, hogy mit kíván tenni. Ez sokaknak, akik csalódtak az előző kormányban, szimpatikus lehetett.
A demokraták sem azok, aminek látszanak
A fiatalok körében viszont Bernie Sanders volt nagyon népszerű, ugyanis ő volt a Demokrata Párt egyetlen igazán baloldalinak számító ismert tagja. Sanders nagyjából a Skandináv országok baloldaliságának megfelelően nyilvánult meg, akivel szemben a demokraták közel sem képviselnek baloldali nézeteket.
Sanders például támogatta volna az egészségügy feltétlenül szükséges reformját, melynek az lenne a célja, hogy az ellátásból ne maradjanak ki azok, akik nem tudják megfizetni.
Ma az USA-ban egy baleset vagy komolyabb betegség egy életre eladósíthatja azokat, akinek nincsen egészségbiztosítása, miközben 44 millió ember egyáltalán nincs biztosítva, illetve 38 milliónak nem megfelelő a biztosítása.
Így a munkanélküliség hirtelen drámai megugrásával az emberek élete is veszélybe került a megélhetésük mellett. Amerikában teljesen mindennapi dolog, hogy a betegek nem mennek el az orvoshoz, ha rosszul vannak, mert tudják, hogy nem fogják tudni kifizetni az ellátást; a krónikus betegségben szenvedők számára ez életük lerövidülését jelenti.
Mostanra, miután saját pártja lehetetlenítette el, már Sanders is Bident támogatja, így kiderült róla is, hogy csupán díszszocialista báb, akinek az volt a feladata, hogy a valódi baloldali ideológiával azonosuló választókat célozza meg a demokrata párton belül.
Sanders szavazóit azzal próbálják most arról meggyőzni, hogy a demokrata pártra szavazzanak, hogy bár Biden nem baloldali, de mégis annak a pártnak a tagja, amelynek egyáltalán van valamilyen balszárnya.
A szálakat persze nem a volt alelnök mozgatja, hanem a demokrata párt nagy öregjei, Chuck Schumer, szenátor és Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke. Ők a részvényes nagytőkével ápolnak baloldalihoz nem méltóan szoros kapcsolatot.
Tehát a demokrata párt gazdasági szempontból neoliberális nézeteket vall, és Biden nyíltan elutasította többek közt az egészségügyi reformot is.
Nancy Pelosi
A demokraták ugyanúgy a leggazdagabbakat szolgálják ki, mint a republikánusok, különbség csak annyiban van a két párt között, hogy míg a republikánusok a hagyományos iparágak, mint például az olaj- és gázipar, valamint a gépgyártás vezetőivel, a demokraták a Szilikon-völggyel, a Wall Street-tel és a médiával, illetve Hollywood-dal ápolnak kölcsönösen anyagilag is gyümölcsöző viszonyt.
Nem arról van szó, hogy a demokraták bizonyíthatóan közvetlen kapcsolatban lennének az említett csoportokkal, de például Hillary Clinton félmillió dollárért mond beszédeket rendezvényeken, ahol 15.000 dollárba kerül a belépő.
Hillary nyilván szívességeket tett a megfelelő érdekköröknek amikor poszton volt, most pedig az a hála ezért, hogy durván túlfizetik lényegében érdektelen beszédeit. A korrupció vádait így részben el lehet kerülni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelen itt is.
Nem meglepő persze, hogy a demokrata pártot is a nagy cégek tartják a kezükben: az Apple, a Google, a Facebook és a hasonló óriásvállalatok például nem fizetnek adót az USA-ban, az összes ilyen cég úgynevezett „adóoptimalizációt” folytat, ami úgy néz ki, hogy a cégközpont külföldön van, a leányvállalatok, akik a valódi munkát elvégzik, pedig Amerikában.
A pénzeket úgy mozgatják, hogy nagy összegű számlák érkeznek tanácsadásról a leányvállalatoktól, így a cégek a külföldi országokban nem igazán nyereségesek, és még ott sem fizetnek a bevételeikkel arányos adókat.
Biden, ha nem is szenilis, de láthatóan lelassult már és egyébként sincsen túl jó megítélése; „creepy Joe”-nak (A „creepy” szó undorral vegyes lenézést kiváltó embert jelöl az angolban.) is szokták nevezni, mert többször is kényszerült elnézést kérni azért, mert túlságosan közel merészkedett, azaz fogdosta a hozzá közel kerülő nőket.
Biden azért előnyös választás az elnökjelölti posztra a demokratáknak, mert az Obama-kormány alatt alelnök volt, így ismert az arca, viszont semmilyen érdemleges politikát nem mutatott fel a szenátusban töltött évtizedei során sem, mondhatni megélhetési politikus.
https://www.youtube.com/watch?v=JRM7zQk8xJg
Emellett fiát, Hunter Bident kétes üzletemberekhez fűzik szoros szálak, mivel mindenféle előzetes tapasztalat nélkül beszállt az ukrán gázbizniszbe és bekerült a legnagyobb ukrán gázcégnek, a Burisma-nak a felügyelő tanácsába, ahol nem kérdés, hogy van-e korrupció, ahogyan az sem, hogy hogyan került oda az ifjabb Biden.
Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a fél országra hamarosan kilakoltatás vár a koronavírus miatt és nemsokára az alapvető élelmiszerek beszerzése is gondot fog okozni a lakosság tetemes részének. A járvány kezdetén a kormány ugyan utalt a rászorulóknak 1200 dollárt, de ez a pénz eleve nem volt sok és már régen elfogyott.
Trump -egyébként a politikai öngyilkosság érthetetlen aktusaként- az újabb segélycsomag megvalósítását elhalasztotta a választások utáni időszakra.
Mind a republikánusokat, mind a demokratákat addig érdekelték a koronavírus okozta gadasági károk, amíg a tőzsdét ki nem mentették zuhanórepülésből: a vírus megjelenésével a részvényárfolyamok nagyjából 50%-ot estek, a Federal Reserve Bank (az USA központi bankja) válaszként felvásárolt minden értékpapírt, így a tőzsde problémamentesen működhetett tovább: a gazdaság zuhanórepülésben volt, viszont a részvényárfolyamok stabilak maradtak, a gazdaságtól teljesen függetlenül így a leggazdagabbak nem vesztettek vagyonukból a kijárási korlátozások alatt.
Ezek miatt az USA kezd a harmadik világra hasonítani olyan szempontból, hogy igaz, hogy élnek a világ leggazdagabb emberei, de a fiatal amerikaiaknak szegényesek a kilátásai a gig-economy-ban dolgoznak, azaz alkalmi munkából élnek, a nagyvárosokból pedig sokan kiköltöztek, mert az ottani bérleti díjakat nem tudják kifizetni.
A választási rendszer problémái
A választások során az emberek az elektorokra szavaznak, de lényegében Trumpra vagy Bidenre adják le a voksukat. Igaz, létezik egy zöld- és egy libertárius párt is, de ezek csak töredékszavazatokat kapnak, így marad két párt, mert listás szavazás nincs, és a kis pártokra adott szavazatok elvesznek.
A popular vote, azaz az egyes jelöltekre leadott összes szavazat nem számít, az dönt, hogy melyik államot nyeri meg a jelölt. A lakosság eloszlása szerint ez teljesen aránytalan.
A winner takes all („a nyertes mindent visz”) rendszer miatt a hagyományosan demokrata államokban nagyon sok demokratákra leadott szavazat veszik kárba – hiszen a szavazatokat nem lehet átvinni az egyes államokból – ugyanis nem sok olyan állam van, ahol annyival vezetnének a republikánusok, mint a partokon a demokraták.
Ők már arra készülnek, hogy mit tesznek, ha januárban, amikor meglesz a választás eredménye, mégis Trump nyerne. Mivel a kilenc legfelsőbb bíróból az egyik, Ruth Bader Ginsburg meghalt és a demokraták azzal érvelnek, hogy a választások előtt már nem lehet kinevezni legfelsőbb bírót, a választások veszélyben vannak.
Több tényező miatt is óriási a manipuláció lehetősége. Sok rejtély övezi a postai úton leadott szavazatokat is: a párt radikális balszárnyát azzal vádolták meg, hogy egyszerűen kidobták az így érkező szavazatokat.
Problémás az is, hogy a szavazati jog előzetes regisztrációhoz van kötve, aminek az alapját viszont nem személyi igazolvány (ilyen az USA-ban nincs), vagy útlevél (az emberek hatvan százalékának nincs) képezi, hanem a jogosítvány, melyen viszont csupán a név és a lakcím található meg.
A listákon nem található meg a születési hely, az anya neve, így nem lehet a regisztráló embereket beazonosítani. A választók listájára való felkerüléshez regisztrálni kell, a kisebbségeket pedig a republikánusok próbálják „lebeszélni” a szavazásról, ami nem túl nehéz feladat, tekintve, hogy az USA-ban nem mindenkinek vannak megfelelő papírjai a regisztrációhoz, azaz szavazó diszkrimináció van.
Olyan is előfordul, hogy kihúznak embereket választási listákról: ha két szomszédos államban azonos paraméterekkel, azaz névvel rendelkezik egy ember, akkor előfordulhat, hogy valamelyiket kihúzzák a választók listájáról, mondván, hogy biztosan ugyanaz a két személy.
Emiatt a végtelen csalási lehetőségeket nyújtó rendszer miatt a választásokat követően számtalan perre lehet számítani, melyek adott esetben el fognak jutni a legfelsőbb bíróságig, amely azonban páros számú taggal döntésképtelennek bizonyulhat, aminek alkotmányos válság lehet a következménye.
Erre volt példa George W. Bush megválasztását követően, amikor a legfelsőbb bíróság végül a kontinuitás védelmében elengedte az ügy vizsgálatát anélkül, hogy az igazság kiderítésig vitte volna.
Identitáspolitika
Biden gazdasági tekintetben moderált republikánus annak alapján, amit mond, a politikai beszédtér viszont szinte kizárólag a társadalmi kérdésekről szól, így a szavazók sok esetben az azokra adott válaszok alapján döntenek.
A BLM (Black Lives Matter – A fekete életek számítanak) és az LMBTQ (leszbikus, meleg biszexuális, transznemű) mozgalmak azért kerültek előtérbe, hogy a kisebbségek jogait lábbal tipró és ezt a szerepet szemlátomást élvező Trumpot le lehessen váltani.
A demokraták, ha nem is értenének egyet például a BLM túlkapásaival, erről nem beszélhetnek, különben ellenük fordulna a média és Hollywood, ami azt jelentené, hogy semmi esélyük nem maradna választások megnyerésére.
A politikai párbeszéd, melynek témáját a média diktálja, szinte kizárólag a társadalmi kérdésekről szól, holott a lakosságnak nem túl nagy részét érintik közvetlenül, miközben egyre többen szinte, vagy szó szerint éheznek.
A párthoz hasonlóan kénytelenek óvatosak lenni a „mezei” demokrata-szavazók is, akik mondjuk nem értenek egyet azzal, hogy a BLM- aktivisták nem csupán kirakatokat törnek be, de kertvárosi magánházakba is téglákat dobnak be az ablakokon: sokan átszavaznak majd a republikánusokra, de ezt nem verik nagy dobra.
Ez abból is látszik, hogy alapvetően a demokrata-szavazók fegyverellenesek, most a sok zavargás és vandalizmus hatására azonban ők is elkezdtek magunknak fegyvereket vásárolni. A BLM mozgalom erőszakos túlkapásai miatt az átlagdemokrata, aki mondjuk támogatja a melegházasságot és az ingyenes egészségügyi alapellátást is, azt látta, hogy az antifa-k és BLM-esek fenyegették a lakosságot.
Ennek következtében nőtt Trump esélye az elnökségre, mert még ha a média nem is számol be teljességében a történésekről, a youtube-on bárki megtekintheti, hogy mivé fajulnak a békés tüntetésként induló megmozdulások néhány óra leforgása alatt.
Bármennyire is alkalmatlannak tartják Trumpot, sokakat félelemmel tölti el, hogy a demokraták nemhogy nem állítják le, de nem is tematizálják ezeket a durva határátlépéseket.
https://www.youtube.com/watch?v=_L5cSUQYiTc
Ugyanakkor a demokraták, teljesen jogosan attól tartva, hogy elvesztik a támogatóikat, nem tehetnek semmit, azon kívül, hogy a médiára hatást gyakorolnak, ami viszont csak úgy valósulhat meg, ha az kölcsönösen előnyös: a média Trumpot kritizálja, persze jogosan, viszont a BLM és antifa erőszak a szőnyeg alatt sokasodik.
Ezek mozgalmak kulttá nőtték ki magukat, és a demokraták tech-érdekkörei is támogatják őket. A Youtube-on például nem lehet kimondani, hogy hidroxiklorokvin, a Twitterről egy életre kitiltják azt, aki leírja, hogy Bruce Jenner: igazából nem maradt mozgástér a vitára senkinek.
A választásokat megelőző felmérések mindenesetre többnyire azt hozták ki, hogy Biden vezet, de sok Trump-szavazó esélyes, hogy nem meri felvállalni, hogy valójában kire szavaz.
Ha a demokraták nyerik választásokat, amire most nagyon jó esélyük van, félő, hogy a munkások semmivel sem járnak jobban, mint Trump alatt.
Biden amellett, hogy azt nyilatkozta: nem fogja megszavazni az ingyenes orvosi ellátást, azt is mondta egy beszédében, hogy alapjaiban semmin nem fog változtatni, ha megválasztják, azaz igazi status quo-jelölt.
Így demokrata győzelem esetén sem várható sok pozitív változás a nem eleve szupergazdagok számára.
(Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Nyugati Fény szerkesztőségének álláspontját.)
