Azt is elárulta, tervezi-e a visszatérést.
Teltház előtt pótolták be hétfőn este Rangos Katalin korábban elmaradt beszélgetését Bajnai Gordonnal a Spinoza Színházban. Az időpontért a volt miniszterelnök elnézést kért a Trónok Harca rajongóitól, hogy éppen az új epizód premierjére esett a pótlás. Azonban a közönség döntően idős nézőinek ez aligha jelentett valós problémát.
A deklaráltan a kormányzásáról minap megjelent, Frontsebészet című könyvet népszerűsítő beszélgetést Bajnai azzal kezdte, hogy leszögezte:
nem a visszatérés, hanem a visszanézés motiválta,
amikor belement a könyv szerzőinek (Lakner Zoltán, Pungor András, Szabó Brigitta, Faragó József) felkérésébe, hogy emlékezzen vissza az éppen tíz éve kezdődött miniszterelnökségére.
Szinte kötelező mondatként Bajnai elmondta, hogy nem számított ekkora sikerre, ehhez képest pedig már újranyomják a könyvet, a sikerlistán pedig az első három között van, “jó társaságban”: a Maffiózók mackónadrágban és a Csak a szex című könyvek között.
Mindkét címet hatalmas kacagás fogadta – a közönség valószínűleg nem tudta, hogy előbbi az utóbbi idők egyik legfontosabb kiadványa, a vicces címe ellenére.
A volt miniszterelnöknek is volt szándéka a róla készült könyvvel, három is: szerette volna
megszabadítani a kormányzása emlékét a Fidesz által ráhordott guánótól,
szeretett volna egyfajta kordokumentumot az utókorra hagyni, továbbá ma is büszkén vállalja, amit kormányfőként – és korábban miniszterként – az ország érdekében csinált.
A konyhaasztalnál vívódott
Április 10-én volt éppen tíz éve, hogy Bajnai Gordon letette az esküt miniszterelnökként. A fejlesztési miniszter nagyjából az utolsó reménysugara volt a kormányválságban vergődő, miniszterelnöki castingba belegabalyodott MSZP-nek, de Bajnai először nemet mondott.
Döntését akkor változtatta meg, amikor a párt megyei elnökei egymás után hívták fel és kérlelték: ekkor érezte, hogy megvan az a politikai támogatás, ami a tervei véghezviteléhez elengedhetetlen.
Ült éjszaka a konyhaasztalnál és egy papírra felírt tíz tennivalót, amelyek a feltételei annak, hogy végül tényleg elvállalja a kormány vezetését. Ezt a papírt vitte magával a meghallgatására, átnyújtotta, és azt mondta: ha lesz a javaslatához 194 támogató aláírás, akkor belevág. (Az akkori parlamentben 193 plusz egy fő jelentette az egyszerű többséget)
Az SZDSZ ekkor már nem volt koalíciós partner, az MSZP kisebbségben kormányzott, ezért kétséges volt, összejön-e a többség. Végül 204 aláírás szerepelt a lapon, vagyis az SZDSZ frakció fele is támogatta Bajnai elképzelését.
Bajnai az üzleti életben sikeres volt, és ahogy 2008-ban, amikor a Gyurcsány-kormány fejlesztési miniszteri posztját vállalta el, 2009-ben is
úgy érezte, kormányfőként visszaadhat valamit ennek az országnak.
Az nem lehet, hogy alattunk dőljön össze az ország
A neheze azonban csak eztán jött: világgazdasági válság, hitelválság, Magyarország iránti nemzetközi bizalmatlanság, mindezek nyomában pedig elszabaduló törlesztőrészletek, megemelkedett kamatok, 120 ezer elvesztett állás, összeomlás szélén tántorgó gazdaság.
Bajnai azt mondja, tele volt bizonytalansággal, de hitte, hogy tudja a megoldást, és ezt a szocialisták is elhitték neki. Mint egyikük fogalmazott,
“nem hagyhatjuk, hogy alattunk dőljön össze az ország”.
Így aztán jöhettek a súlyos intézkedések: ÁFA-emelés 20-ról 25 százalékra, ugrott a 13. havi nyugdíj és közszolgálati illetmény, 62-ről 65 évre emelték nyugdíjkorhatárt.
Ezek közül jó néhány intézkedést megtartott a Fidesz is: nem állították vissza a 13. havi juttatásokat és a nyugdíj korhatárt sem csökkentették. Bajnai ezért büszke arra, hogy nem csak tűzoltást végezhetett, hanem hosszútávú, máig ható intézkedéseket is végrehajtott.
Ezek pedig olyan jól sikerültek, hogy Bajnai szerint vezető fideszesek meg is dicsérték a munkáját, igaz csak négyszemközt.
A Rokonok a mi igazi világunk
A Fidesz kormányzásáról szólva kiemelte, hogy az egyenletes gazdasági növekedés, amit az ország az utóbbi években produkál leginkább a nemzetközi, elsősorban német konjunktúrának és a magyar GDP 3 százalékát kitevő uniós forrásoknak köszönhető. Amelynek jó része viszont a miniszterelnök köreinél landol, és Bajnai szerint ezt látják az unióban is, ezért (meg a britek kiválása-nem kiválása miatt) a következő költségvetési ciklusban Magyarország jóval kevesebb uniós támogatásra számíthat.
Bajnai szerint 2010 előtt Magyarország, hasonlóan a többi volt szocialista országhoz, közepesen korruptnak számított. Orbánék hatalomra jutásukkal azonban szintet léptek:
ma már maga állam szervezi a közpénzek ellopását a mögötte álló oligarchák és klánok részére.
És ugyanez a világ szivárgott le a hétköznapokba is. Bajnai szerint ma már gyakorlat, hogy jól menő cégeknél megjelennek fideszes hátszéllel rendelkező “vállalkozók”, akik visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek.
A volt kormányfő szerint visszatért a Rokonok világa, ami valójában inkább természetes állapota a magyar társadalomnak. Bajnai emlékeztetett, hogy az elmúlt 150 évből mindössze az 1945-48 és az 1990-2010 közötti éveket éltük nyugati típusú demokráciában.
Játékosból játékszer
Látva a Fidesz új világát, Bajnai 2012-ben ismét hitte, hogy tudja a megoldást. Miután Orbánék lényegében kétpárti választási rendszer alakítottak ki, világos volt a feladat: összefogni, egységet alkotni. Úgy érezte, az egyéves kormányzásából fakadóan – amikor is népszerűbb volt leköszönésekor, mint beiktatásakor – politikai tőkéje is megvolt ahhoz, hogy sikerrel egyesítse a baloldali ellenzéket. Legalább annyi időre, amíg visszaállítják a kétfordulós, demokratikusabb választási rendszert.
Rangos emlékeztette, hogy az összefogósdi már 2012-ben is káoszba fordult, majd megkérdezte Bajnait, miért nem “vágott rendet” a pártok között, mint ahogy arra képes volt miniszterelnöksége idején, amikor egy emberként sorakoztak fel mögötte a szocialisták és a fél SZDSZ.
Bajnai erre azt mondta, nem volt mögötte erő és támogatottság, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy párttá alakították az Együttet, ezzel pedig ők is csak egy párt lettek a sok közül, pedig a terv valamifajta ernyőszervezet volt, amely szerepnek ezzel búcsút is mondhattak.
Szerinte akkor is már sokaknak volt érdeke mindkét oldalon, hogy az orbáni rendszer fennmaradjon, ő pedig eszközzé vált ebben a játszmában:
“játékosnak mentem, játékszer lettem”.
Végezetül azért csak előkerült még egyszer Bajnai esetleges visszatérése, amire a volt miniszterelnök megerősítette, hogy nem tervezi.
Háromszor hitte, hogy tudja mi a megoldás, most viszont tudja, hogy nem tudja a megoldást.