Összefoglaltuk a mai Gyurcsány-dolgozat lényegét.
Alapos, több mint 20 oldalas elemzéssel jelentkezett Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke csütörtökön.
A DK honlapján közzétett írásában Gyurcsány számba veszi: miért roppant meg a baloldal Európában és Magyarországon, és mi lehet a kiút a jelenlegi helyzetből.
Gyurcsány úgy látja: a munkásosztály a vesztese, míg a szellemi dolgozók a nyertesei lettek a globalizációnak, a két csoport közötti érdekközösség pedig egyre jobban megszűnt. Ezzel a helyzettel a mai napig nem tudnak mit kezdeni a szociáldemokrata pártok.
A csalódott tömegeket pedig a populista pártok elitellenessége, globalizációellenessége, migrációellenessége, és az ezekre építő gyűlöletkampányok sikeresen célozták meg.
„A magam részéről az emberi nem egyetemességében, a népek, régiók, országok fokozódó egymásra utaltságában hiszek, s abban, hogy a Föld nevű bolygó teherbíró képessége véges, ezért azt gondolom, hogy vagy a globális kormányzás felé megyünk, vagy belepusztulunk.”
– fogalmaz Gyurcsány, aki szerint a globalizációt megállítani nem lehet, de olyanná kell tenni, ami egyenlőbben osztja meg annak előnyeit és hátrányait.
A magyar helyzetre térve a DK elnöke úgy látja: a Fidesz politikai sikereinek oka az egyoldalú, torz, manipulatív médián és a tisztességtelen választási rendszeren kívül az ellenzék évtizedes megosztottsága.
Gyurcsány szerint nehéz az egymással szemben épített válaszfalak ledöntése, épp ezért nagy jelentőségű e pártok új keletű együttműködése, amely 2018 második felében létrejött.
A fordulópont az volt, amikor az Európai Parlamentben nagy többséggel elfogadták a Sargentini-jelentést: a Fidesszel szemben állók élő közvetítésben láthatták, hogyan Orbán a kormányfő a parlamenti kritika súlya alatt és visszaigazolva látták meggyőződésüket, miszerint Orbán tönkreteszi a hazájukat.
Aztán az őszi szakszervezeti tüntetéseken már valamennyi ellenzéki párt képviseltette magát, senki sem maradt csak azért távol, mert valamely más párt jelenlétével nem értett egyet. Ez volt az ellenállás korszaka.
Az ellenállás új fejezetét a rabszolgatörvény elfogadása nyitotta meg. Itt már
„A Jobbiktól a Momentumig a teljes ellenzék együttműködött, képviselőik közösen álltak színpadra, a háttérben állandósult a párbeszéd.
Ez már nem ellenállás, ez már lázadás volt, mely nem egy-egy törvénnyel szemben fogalmazta meg a maga céljait, hanem Orbán egész rendszerével kíván leszámolni.”
– írja Gyurcsány a 2018 végi eseményekről, hozzátéve:
A központi erőtér gépezete elakadt. Csaknem kilenc év után annak küszöbére érkeztünk, hogy megszülessen Orbán rendszerellenzéke.
Amikor egy nem demokratikus rendszerrel szemben küzdünk, akkor megváltoznak a játékszabályok, azaz nem igaz, hogy csak demokratikus eszközökkel lehet és kell küzdeni – hangsúlyozza a DK elnöke.
Az ellenzéki sajtóról szólva Gyurcsány kifejti:
a demokraták sajtójának meg kell fontolnia, hogy beáll a diktatúra elleni harcba,
és kénytelen-kelletlen e harc szabályaihoz alkalmazkodik, ha a győzelmet kívánja szolgálni.
A magyar ellenzék feladatáról szólva kifejti: „a legfontosabb teendő a következő időszakban az, hogy minden értelemben rendszer-alternatívát állítson Orbánnal szemben. Egyeztetett, közös fellépéssel, összehangolt akciókkal, a teljes ellenzék számára elfogadható hazafias programmal.”
Úgy folytatja:
„A 2018-as választások után egyre többekben, így bennem is az a meggyőződés alakult ki, hogy pusztán parlamenti eszközökkel ez a rendszer nem, vagy csak elfogadhatatlanul és károsan hosszú időn belül roppantható meg.
Ha Orbán rendszere lényege szerint önkényuralom, akkor a Parlament valójában nem demokratikus néphatalmi képviselet, hanem az önkény demokratikus díszletekkel felcicomázott színháza.”
A megoldásról szólva kifejti: „számos nemzetközi példa alapján mondhatjuk, tanulva Tunisz, Kairó, Belgrád, vagy más értelemben Pozsony példáján, hogy önkényuralmi rendszereket a parlamenti ellenzék és az utcai népmozgalom közös ereje sodort el, ahol
a végső és döntő szerep az utcáé volt.”
A feladat tehát a parlamenti ellenzéknek, hogy
„a Parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívni az embereket és az ellenállásból közösen kell lázadást formálni. A lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós.”
A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szemben álló ellenzék,
ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is.
– írja a DK elnöke.
„Mert sokan gondolják, hogy ez a demokratikus önvédelem része. Ahogy jogod van megvédeni magad a lakásodba betörő bűnözőtől, úgy jogod van megvédeni a hazádat az elnyomó önkénytől.” – teszi hozzá magyarázatként.
Aki most nyilvánosan vitatkozik, az aláássa az Orbán elleni lázadás sikerét.
– hangsúlyozza végül Gyurcsány, aki szerint az EP-választásokon „lesznek pártok, melyek érthető és elfogadható okok miatt önállóan akarnak indulni, míg mások közös listát szeretnének. E vitákat nem szabad nyilvánosan lefolytatni.
Mert mindenkinek van igazsága, tiszteletben kell tartani egymás álláspontját, és a közös döntést közösen kell megvédeni. A sokoldalú tárgyalások logikája egyszerű:
amit nem tud mindenki elfogadni, azt senki sem fogadja el. Csak így születhet végső döntés. Az önkénnyel szemben csak egységesen szabad fellépni.
fotó: Móricz-Sabján Simon / nol.hu
Az önkormányzati választás könnyebben megoldható feladat elé állítja az ellenzéket. Itt a lengyel példa irányadó. A kormányzó szélsőjobboldali PiS-szel szemben a teljes ellenzék összefogott, hogy a legtöbb helyen vereséget mérjenek rájuk. És megtörtént.
Nálunk sem tehet mást Orbán ellenzéke, ha települések sokaságát akarja elhódítani az ellenzék számára: mindenütt, ahol lehet, egyetlen jelöltet állít a kormánypárti jelölttel szemben – zárja elemzését a DK elnöke.
Gyurcsány Ferenc teljes dolgozatát itt találod.
Add tovább cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!
