A bátor és szókimondó költőnő arról ír, hogyan vásárolja fel Orbán az elszegényített, kiszolgáltatott emberek szavazatait üveggyöngyökért.
Karafiáth Orsolya teljes cikkét a 24.hu-n találod, mi most kedvcsinálóként szemlézünk pár erős részt belőle:
„Másfél hónapot kellett várjak, hogy végre egy asztalos hajlandó legyen kijönni hozzám, akkora a szakemberhiány.
Orvos és nővér is alig, a fül-orr-gégén két és fél hónap múlvára kaptam időpontot, majd felháborodásomat hallva a koordinátor a magánpraxist javasolta. Köszönöm, de basszus, fizetek eleget, miért kéne mindent magánban intéznem?
És közben mit kell hallgatnom? Egyik fülemben a zsibbasztó és agyszikkasztó propagandát, másikban a másfajta hülyeséget. Azoknak a kórusát, akik bedőlnek ennek.
Annyira rendesek, áldja meg mindet a Jóistenke,
– mosolyog koros ismerősöm, a postára ügetvén az utalványáért. (…)
Ünnepeljetek hát!
Tessék, itt van, ezt neked dobtam! Finom a csont az éheseknek. A jóságos és kegyes királyunk. És aki megkérdőjelezné nagylelkűségét, az gonosz, az sátán.
Mert jön a lekenyerezettek kórusa, hogy de hát kaptam az utalványt! Most nemcsak egy nénikét látogat, hanem az összeset, ő maga ad, lehajol és ád, írja este Mészáros freemailjére, hogy megint adtak! Nem abból, amit mi adóztunk, dehogy, a sajátból, persze. Talált a saját párnacihában.
És beveszik ezt is. Be hát. Mert a lesoványodottakon könnyű uralkodni. És ezt szellemi értelemben is mondom. Ugyanis csak a lakosság negyven százalékának van érettségije. És mifelé megyünk? A szakoktatás felé, közben rohad le a gimnáziumi rendszer.
Futószalagország leszünk, a munkát telepítik csak ide, hiszen egyetlen előnyünk az olcsó munkaerő.
Gyakorlatilag félanalfabéta emberek országa lettünk, a szavazópolgárok nehezen értelmeznek még egy nyomtatványt is, képtelenek eligazodni a bonyolultabb szövegeken.
Megkockáztatom, hogy az utóbbi években a migráns kifejezésen kívül egyébbel nem gazdagodott a szótáruk.”
Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
