Tegnap egy csinosan megrendezett koncepciós pert élvezhetett végig Magyarország népessége,
annak minden elrettentő és félelmet gerjeszteni próbáló (de nem fog menni!) jellegével. A bíróság végül kimondta két ember bűnösségét, akik semmi egyebet nem tettek, csak kifejezték undorukat és megvetésüket a regnáló politikai hatalommal szemben.
Nagypéntek van. Emlékeztetnék arra, hogy Jézus idején is azt tekintették bűnözőnek (ma már hatalmas ennek az irodalma), aki elégedetlen volt a hatalommal, aki a társadalom peremére szorult, vagy aki gyökértelenné vált. Ezért is terjesztette ki ezekre az úgynevezett „bűnösökre” Jézus a szeretet parancsolatát.
És ne feledjük azt sem, hogy Jézust a rómaiak nem azért feszítették keresztre, mert e világi hatalmat akart, mondván, ő volna a zsidók királya, hanem – egyebek mellett – botrányokozásért, izgatásért feszítették keresztre. Úgy bizony!
Ugyanis Jeruzsálembe érkezve felborította a Templomban bizniszezők asztalait, a kereskedőkét és a szemforgató, alakoskodó, álszent, hipokritákét, akik az áldozati pénzek átváltásánál csaltak az adókkal, vagyis lenyúlták a Templomnak, az egész közösség kultuszcentrumának járó közpénzek egy részét.
S miközben az Örökkévalóra hivatkoztak, közben kizárólag a saját zsebükkel, koszhadt üzleteikkel, csalással és ócska sefteléssel voltak elfoglalva.
Hornyák Szabolcs bíró ezt valahogy úgy fogalmazta volna meg, hogy Jézus cselekedete garázdaság volt, mivel kihívóan közösségellenes, erőszakos volt és alkalmas volt a köznyugalom megzavarására is.
És csak jelzem, hogy Jézus cselekedetét követően kezdtek el tanakodni arról, hogy „miképp okozzák (Jézus) vesztét.” (Márk 11,18)
Gábor György
(címlapkép: Béres Attila)
