Lázár János egy februári kormányinfón a büszkeség legszebb hangján jelentette be, hogy még életében nem ivott sört. Ilyen munícióval szállt be a Nagy Honvédő Sörháborúba, amelynek gasztrokulturális jelentősége csak a sörrel történő koccintás másfél évszázadig tartó nemzeti embargójához mérhető, főleg idiotizmus tekintetében.
A miniszter, ígéretéhez híven pénteken ellátogatott az egyik háborús félhez, az Igazi Csíki Sör nevű terméket előállító csíkszentsimoni főzdébe, amely egy konkrét gyár, mégis manufakturának nevezik.
Mint látható:
Lázár jóízűt nyal az opálos nedű habjából, így fejezve ki hódolatát a haladó csíki sörfőző hagyomány előtt, fájó csapást mérve egyúttal
a labanc Heinekenre,
amelyet viszont mindközönségesen csak holland multinak hívnak. Dacára annak, hogy a cég három éve, amikor a kormány stratégiai megállapodást kötött vele – mert akkor éppen az tűnt jó ötletnek -, csak bókot érdemelt.
Lázár persze nem csak ivott, de beszélt is. Elmondta például, hogy tárgyalásra biztatja a feleket és azt is, hogy tisztelik, becsülik a Heinekent (foglalkoztatás, adózás, etc.), de ha a cég „továbbra is el akarja taposni az Igazi Csíki Sört, a
kormány kezében még számos olyan eszköz van, amelyet készen állunk a magyar nemzeti érdek védelmében bevetni”.
