Putyin utasíthatta a magyar kormányt a kémháború lépéseiről.
Aggasztó fejleményekre figyelmeztetett az ukrán–magyar kémháború ügyében Rácz András
Rácz András Oroszország-szakértő 10 pontban szedte össze a logikus magyarázatot arra vonatkozóan, vajon miért gyűjtött a magyar hírszerzés információkat az ukrán légvédelemről és Kárpátaljáról. A magyarázatok
több mint sokkolóak.
Sajnálatos módon minden jel arra mutat, hogy Orbán Viktor kormányát erre utasította Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormány tervezetten eszkalál, ártva ezzel a kárpátaljai magyarságnak is. Mihez kellenek, kinek kellenek ezek az információk? – vetette fel. Rácz jelezte: nem kellene hagyni, hogy a kormányzati „átkeretezési” próbálkozások erről eltereljék a figyelmet.
Rácz András egészen megdöbbentő bejegyzését alább közöljük:
„Tíz pont a »kémbotrányról« – a magyar kormány tervezetten eszkalál, ártva ezzel a kárpátaljai magyarságnak is
A legijesztőbb elem az, hogy a magyar hírszerzés a kárpátaljai ukrán légvédelemről is próbált információkat gyűjteni. Ez az információ ugyanis igazán nem Budapestnek, hanem Moszkvának értékes. A magyar kormány pedig belpolitikai okokból eszkalál, ártva ezzel a kárpátaljai magyaroknak is.
1. Május 9-én Ukrajna belbiztonsági szolgálata, az SZBU nyilvánosságra hozott egy hétperces videót (1. hivatkozás). Ezen az SzBU azt dokumentálja, ahogyan felszámolja a magyar katonai felderítés egy, két főből álló kárpátaljai ügynökhálózatát. A videó kihangsúlyozza, hogy ez az első ilyen eset.
Nem vagyok sem hírszerzési, sem kémelhárítási szakember, úgyhogy az anyag szakmaiságát nem tudom megítélni.
Ezzel együtt néhány diplomáciai és egyéb tanulság így is levonható.
2. Kifejezetten érdekes a botrány időzítése.
Ukrajna május 9-én hozta nyilvánosságra a magyar ügynökök elfogásáról szóló felvételt. Maga az elfogás már kb. egy héttel korábban megtörtént.
Viszont egy ilyen döntést nem lehet gyorsan, improvizáltan meghozni, hanem tervezni kell az időzítést. Egy ekkora botrányt kirobbantó lépéshez lépéshez általánosságban nyilván kellett Zelenszkij elnök hozzájárulása is. Erre utalhatott Zelenszkij egy héttel ezelőtti megjegyzése arról, hogy
Minden bizonnyal időben, jóval korábban tájékoztatták a NATO-szövetségeseket is arról, hogy mi derült ki a magyar katonai hírszerzésről. A nyilvánosságra hozást is koordinálni kellett legalább a főbb NATO-szövetségesekkel, ez a sztori ugyanis várhatóan komolyan gyengíti Magyarország lehetőségeit a NATO-n belül.
Emellett potenciálisan lényeges elem, hogy előző nap, május 8-án az SZBU vezetője, Vaszil Maljuk tábornok megkapta Zelenszkij elnöktől az »Ukrajna Hőse« kitüntetést, ami a legmagasabb ukrán állami érdemrend.
Bőven elképzelhető, hogy úgy időzítették a magyar kémekről szóló botrány kirobbantását, hogy addigra már biztosan meglegyen az SZBU vezetőjének az »Ukrajna Hőse« kitüntetés (az jóval korábban eldől, hogy ki kapja – nyilván Maljukot sem érte meglepetésként). Azt, hogy a botrány kirobbantását végül moszkvai parádé napjára időzítették, trollkodásnak sem utolsó.
Zajlik Magyarország lakosságának hergelése
Szóval nagyon nem valószínű az, amit a kormánypropaganda sugallni próbál, hogy az ukránok a Magyar Péter által szintén május 8-án nyilvánosságra hozott, Szalay-Bobrovniczky Kristóf-féle hangfelvételre akartak hirtelen »rákapcsolódni« azzal, hogy egy nappal később kijöttek az SZBU-videóval…. Figyelembe véve a lépés várható hatásait, nem valószínű, hogy erről kevesebb, mint egy nap alatt döntést tudtak volna hozni.
Főleg úgy nem valószínű, hogy gyorsan döntöttek volna, hogy az egész kijevi vezetés az európai állam- és kormányfők és külügyminiszterek május 9-i, lvivi és május 10-i, kijevi látogatásának előkészítésével és védelmével foglalkozott (Magyarországot az ukrán portfóliót remekül ismerő, veterán diplomata, Sztáray Péter államtitkár képviselte Lvivben.)
Személy szerint inkább azt tartom valószínűnek, hogy az Ukrajna-szerte széles körben orosz ügynöknek tartott Orbán-kormánynak – és persze Moszkvának – általánosságban akartak az ukránok üzenni azzal, hogy május 9-én, a Győzelem Napján hozták nyilvánosságra az anyagot és ezt jó előre ki is találták és egyeztették a szövetségesekkel… miközben a TISZA-féle hangfelvétellel pedig csak véletlenül esett egybe ez a sztori… de tudni nyilván nem tudom.
(Tegyük hozzá, hogy a TISZA eddigi, látható külpolitikai tevékenysége – pontosabban a hiánya – alapján ennél jóval kevésbé komplex problémák megoldása is gondot okoz számukra. 🙂 Nem tűnik reálisnak, hogy a TISZA pont a vérprofi és kifejezetten agresszív, SZBU-val való konspirálással akarná kezdeni a látható külpolitikai tevékenységet.)
3. Komolyabbra fordítva:
ami magát az SZBU által nyilvánosságra hozott felvételt illeti, alaposan össze van szedve rajta, hogy ki volt a magyar kémhálózat két résztvevője és mi volt a feladatuk. A SzBu láthatóan képes volt dokumentálni a két ügynök találkozóit és kommunikációját is – nem értek hozzá, de ránézésre úgy tűnik, hogy hozzáfértek az illető(k) telefonjához.
Közölnek olyan képernyőképeket, amiken állítólag az ügynököknek adott utasítások szerepelnek, lényegében egy kérdéssor, hogy mit kell megtudniuk.
Információt kellett gyűjteni a kárpátaljai ukrán katonai erőkről,
infrastruktúráról, csapatmozgásokról, valamint arról is, hogy milyen a lakosság hangulata és hogy hogyan reagálnának, ha magyar vagy NATO békefenntartó erők érkeznének. Csatolok néhány képernyőfotót.
Érdekesség, hogy a felvételek szerint az illető magyar katonai hírszerző kissé hadilábon állt a helyesírással, lásd a rengeteg gépelési és kezdőbetű-hibát (a »békefenntartó« az nem nagy kezdőbetű, a „»melette« az nem a helyes írásmód), és főleg a »Mijen…?« kérdésfeltevést… 🙁 (Lásd a képernyőfotót.) Őszintén remélem, hogy a helyesírási problémák nem jellemzik az illető magyar hírszerző tiszt egyéb képességeit. 🙂
4. A magyar békefenntartók esetleges bevonulására vonatkozó kérdést egyébként nem dimenzionálnám túl. Továbbra sem gondolom ugyanis, hogy Budapesten bárki komolyan gondolná, hogy katonai erővel területet szerezzen Ukrajnától. Főleg a katonai hírszerzés nem, akik biztosan tisztában vannak azzal, hogy
a honvédség erői még egy tönkrevert, súlyosan meggyengült ukrán haderővel szemben is esélytelenek lennének, pláne a mostanival szemben.
Ellenben, ha esetleg a harcok intenzitása csökken és a Nyugat békefenntartó erőket küldene Kelet-Ukrajnába (értelemszerűen Kijev teljes egyetértésével), akkor a magyar részvételről szóló döntéshez éppen lehet értelme végiggondolni, hogy a kárpátaljai lakosság hogyan reagálna a magyar csapatok ÁTVONULÁSÁRA kelet felé. A történelmi előzmények ismeretében (1939-es megszállás stb.) ez éppen lehet indokolt kérdés.
Az, hogy nem sikerült ebben a formában feltenni… nos, mint fentebb láttuk, a magyar hírszerzőnek még a helyesírás is gondot okozott. 🙂
5. A kémbotrány számomra messze legijesztőbb eleme inkább az, hogy
a magyar katonai hírszerzés a kárpátaljai ukrán légvédelemről is próbált információt gyűjteni.
A nyilvánosságra hozott anyag szerint a magyar hírszerző konkrétan utasította is az ügynököt, hogy próbáljon meg lefotózni egy, Kárpátalján telepített, Sz-300-as légvédelmi rakétát. (Teszek be erről is egy képernyőfotót.) A kifejezetten kockázatos lépésre azért lehetett szükség, hogy a kép alapján lehessen azonosítani a pontos Sz-300 változatot.
Adja magát a kérdés, hogy Magyarországnak vajon mire kellene információ a Kárpátalját védő ukrán légvédelemről?
Miért, kinek kellene annyira pontosan tudni, hogy hol, milyen típusú légvédelem van, hogy még egy ügynököt is veszélybe sodornak miatta?
A magyar légierő nyilván nem tervezi bombázni Kárpátalját.
Kinek kellhetett akkor vajon az információ a kárpátaljai ukrán légvédelemről…?
És erre sajnos egyetlen logikus magyarázat van csak:
Oroszországnak.
Az orosz légierő ugyanis többször is próbálta már úgy támadni a lvivi körzetet, hogy a robotrepülőgépek és drónok délről, Kárpátalja légterén keresztül közelítették volna meg a lvivi célokat. Pont ilyen támadás történt 2024 novemberében is, amikor a kárpátaljai ukrán légvédelem legalább két orosz repülőeszközt lelőtt és a roncsok a megyében csapódtak be.
Ráadásul a Kárpátok hegylánca miatt az orosz elektronikai felderítés nem »lát be« úgy Kárpátaljára, mint az ország keletibb megyéibe – ergo, nem tudják pontosan azt sem, hogy hol, milyen légvédelem van. Szóval éppenséggel
lehet fogadókészség az erről szóló információkra Moszkvában.
6. Ugyanilyen aggasztó az a kérdés is, ami a kárpátaljai katonai erők elhelyezkedéséről, feltöltöttségéről, illetve a megyében található katonai és polgári infrastruktúráról próbált gyűjteni a magyar kémhálózat.
Mihez kellenek, kinek kellenek ezek az információk…? Megint csak nem adódik más magyarázat, mint az oroszok.
Ha pedig a magyar katonai felderítés tényleg Oroszország számára gyűjt információkat a kárpátaljai légvédelemről, katonai és polgári infrastruktúráról stb., tehát adott esetben célpontokat ad az oroszoknak, azzal
konkrétan a kárpátaljai magyarságot is veszélybe sodorhatja
– nem beszélve arról, hogy ez NATO-n belül is súlyos ügy.
7. Ami a folytatást illeti, a Ferenciek terénél nagy csinnadrattával végrehajtott, TEK-es elfogás Sz.A. ukrán állampolgárral szemben tartalmilag egyébként nagyjából szimmetrikus válasz volt – kb. ugyanaz történt azon a videón, mint amit az SZBU csinált a két elfogott, magyaroknak dolgozó ügynökkel, csak ebben több volt a szirénázás.
Nem érdemes túldimenzionálni ezt sem.
Két izgalmas elem mégis van.
Az egyik a jogi: ha Sz.A. ukrán állampolgárt tényleg nem vádolták semmivel, mint ahogyan az elhangzott, akkor nem egyértelmű, miért volt szükség ilyen erőszakos elfogásra és főleg az, hogy miért kellett azonnal eltávolítani az országból. Izgalmas lesz, ha esetleg perelni próbál.
A másik, inkább csak elméleti kérdés: vajon mikor látunk majd hasonlóan demonstratív, látványosan betonkemény fellépést
orosz ügynökökkel szemben…?
Oroszország hekkelte szanaszét a külügy informatikai rendszerét, az orosz titkosszolgálat rossz nyelvek szerint komoly szerepet játszott az ócskavas metrók beszerzésében, a háborúról szóló orosz állami narratívákat konkrétan a magyar közmédia terjeszti… ha ennyire érzékenyek vagyunk a szuverenitásra, akkor
nem volna ideje esetleg egy-két orosz ügynököt is aszfaltra fektetni?
8. Az viszont súlyosan eszkalatív magyar lépés volt, hogy az ukrán akcióra válaszul Szijjártó Péter még aznap, május 9-én bejelentette, hogy Budapest kiutasít két ukrán, diplomáciai fedésben dolgozó hírszerzőt, 48 órát adva nekik a távozásra.
Több szempontból is eszkalációt jelentett ez a kiutasítás.
Egyrészt, ezzel a magyar kormány elismerte, hogy az ukrán kémvád valós (ha nem lenne valós, akkor nem kellene olyan goromba választ adni, mint a kiutasítás, és főleg nem nyilvánosan). Nem az SZBU találta ki, nem orosz »hamis zászlós« művelet, hanem bizony ez tényleg megtörtént.
Másrészt, a kiutasítás bejelentésével lehetetlenné tette, hogy az ügyet csendben, a károk minimalizálására törekedve lehessen kezelni. Másképp fogalmazva:
a lépés garantálta, hogy tovább gyűrűzzön a botrány. Nem egészen értem, hogy ez miért jó…
Harmadrészt, az ukránok csak két, a magyaroknak dolgozó, nem túl ügyes ügynököt buktattak le – Budapest viszont két ukrán hivatásos hírszerzőt (jellemzően ezek dolgoznak diplomáciai fedésben) utasít ki, tehát emeli a tétet. A szimmetrikus válasz két, hasonlóan alacsony szintű, ukránoknak dolgozó itteni ügynök lekapcsolása lett volna.n
Negyedrészt, a 48 órás távozási határidő is elég goromba – bőven belefért volna 72 vagy 96 órát adni nekik a távozásra. Annál is inkább, mert ilyenkor a másik fél reciprok választ ad, tehát ő is kiutasít két magyar hírszerzőt, szintén 48 órás határidővel.
9. Újabb magyar eszkalatív lépés, hogy
Budapest a botrányra hivatkozva a kisebbségi jogok területén is lassítja az együttműködést.
Magyar Levente arról a bizonyos, tizenegy pontos magyar követeléslistáról május 11-én, mondta le a máju
s 12-re, Ungvárra tervezett egyeztetést Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettessel – figyelemreméltóan udvariatlan módon annyira csak az utolsó pillanatban, hogy Sztefanyisina már addigra Ungvárra ért, ami Kijevtől majdnem egy teljes napnyi távolság.
Érdemes észrevenni, hogy az ukrán vezetés a kémbotrány ellenére
ő folytatta volna a tárgyalásokat a tizenegy pontról
(ezért is ment el Sztefanyisina Ungvárra) – tehát különválasztja a kémügyet a kisebbségi ügytől. Ukrajna láthatóan arra törekszik, hogy korlátozza a botrány hatását és a kisebbségi kérdésben folytassa a tárgyalásokat. Budapest viszont tudatosan összeköti a kettőt, annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyaroknak éppen az lenne az érdeke, hogy a kisebbségi jogokban lehessen előrelépés. Sztefanyisina példás visszafogottsággal csak annyit reagált Magyar Levente udvariatlanságára, hogy
»Az a lényeg, hogy a tárgyalások folyatódjanak majd.« (2.forrás).
10. Egy nappal később, május 10-től kezdve pedig beindult a botrány magyar kormányzati »átkeretezése«: minden csatornán igyekeznek arról beszélni, hogy vajon a TISZA Pártnak, Magyar Péternek vagy Ruszin-Szendi Romulusznak vajon milyen kapcsolata lehet az ukránokkal.
Miközben viszont a valódi kérdés nem ez.
A valódi kérdés egyrészt az, hogy a kémbotrányra hivatkozva Budapest vajon miért lassítja-nehezíti a kisebbségi jogokról szóló tárgyalásokat is, miközben a kárpátaljai magyarságnak éppen e tárgyalások folytatása volna az érdeke és ukrán részről is van hajlandóság a két ügy különválasztására.
A magyar kormány azonban tisztán belpolitikai érdekből mégis összekapcsolja a kettőt,
»beárazva«, hogy a kárpátaljai magyarságnak ez árt. (Kísérteties az egybeesés azzal, hogy Orbán Viktor pedig George Simion szélsőséges román elnökjeltölttel is szimpatizál – mintha a határon túli magyarság tényleg csak feláldozható eszköz lenne.)
A másik, még lényegesebb kérdés pedig az, hogy vajon miért – és főleg
kinek – gyűjtött a magyar katonai hírszerzés információkat Kárpátalja katonai védelméről.
Magyar katonai vagy területi ambíció ugyanis Kárpátaljával kapcsolatban nyilván nincs (annyira még a Fideszben sem lehet senki sem ostoba, hogy komolyan gondoljon bármilyen támadó műveletet.)
Kizárásos alapon maradnak tehát az oroszok, mint megrendelő.
Ha viszont ez a helyzet, akkor az azt jelenti, hogy valójában nem a TISZA játszik össze Kijevvel, hanem a magyar kormány Moszkvával – veszélybe sodorva a kárpátaljai magyarságot is.
Nem kellene hagyni, hogy a kormányzati »átkeretezési« próbálkozások erről eltereljék a figyelmet.”
(Rácz András/Facebook)
