Az ismert publista szerint csak az önhülyítés és az agresszivitás mértéke nőtt az ellenzéki oldalon Magyar Péter megjelenésével.
„Nem tartom helyesnek, hogy Gyurcsány személyébe belesűrítettek mindent, ami rossz, és kvázi egy rendszerváltás indokaként szolgált. Rossz közhellyel élve: a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. De ugyanezt gondolom Orbán Viktor esetében is.”
– mondja az Indexnek adott keddi interjújában Hont András publicista, az ÖT.hu véleménycentrum alapítója, aki szerint a közéleti kommunikáció manapság nem arról szól, hogy kifejtjük, miről mit gondolunk, és érvekkel alátámasztjuk, hanem hogy demonstráljuk, hogy „mi a jókhoz tartozunk”. Vagyis folyamatosan a vélt erkölcsi, morális felsőbbrendűségüket akarják reprezentálni a véleményformálók.
Hont András / fotó: Facebook
Csalódás lesz a vége a hatalmas önhülyítésnek
A főleg belpolitikai témákat érintő interjúban Hont András hangsúlyozta: „ha nem haladjuk meg a jelenlegi működést, akkor folytatódni fog a virtuális rendszerváltások és valóságos csalódások sorozata, ahogy 2010-ben fogalmaztam, és amit akkor is és most is, szerettem volna, illetve szeretnék elkerülni.”
Hont szerint a véleményformálói piac éles konkurenciaharccal terhelt: egyesek a saját piacukat, követőiket féltik, ezért megpróbálnak szereplőket átlökni más területre, hogy ne szipkázzanak el tőlük nézőt, olvasót, hallgatót.
A publicista az interjúban kifejtette abbéli véleményét, hogy Márki-Zay Péter nem volt távolabbi szereplője az úgynevezett óellenzéknek, mint most a Tisza Párt.
„Mégis parádésan illeszkedett ebbe a tízéves folyamatba, mert nem csinált mást, mint felolvasta az ellenzéki kommenteket. Most sem történik más. Amikor a Megváltó úr tavaly februárban színre lépett, számomra az volt a döbbenetes, a trauma, hogy mindez már megtörtént, mindent hallottunk. Nincs ebben semmi újdonság, ráment tíz évünk, plusz két év dermedtség, most pedig még rámegy Isten se tudja mennyi.”
– fogalmaz Hont.
Csak az agresszivitás nőtt Magyar Péter megjelenésével
A kérdésre, hogy nem tartja-e újszerűnek azt, amit a Tisza Párt tesz, az újságíró úgy válaszolt:
„Csupán egyetlen ponton, ám ezért viszont nem lelkesedem. Jóval nagyobb agresszivitás, személyeskedés társul az ellenzéki panelekhez, közhelyekhez, mint eddig. Hadd ne hozzon lázba, hogy ez az ellenzéki politika innovációja!
Itt csak mindent át- és újracsomagoltak, és közben ugyanaz folytatódik tovább,
miközben nem ezen múlik, hiszen minden emberi rendszernek, így ennek is vége lesz egyszer. Pont ezért lenne a Fidesznek is érdeke, hogy a közös alapokhoz valahogyan visszatérjen, megpróbálja beengedni a saját rendszerének sáncai mögé azokat is, akiket nagyon utál vagy akik gyűlölik őt, mert csak így lehet fenntartható a kormányzásuk után mindaz, amit szerettek volna elérni.”
Hont az interjúban felteszi a költői kérdést:
„Valaki meglehetősen jól él a NER-ből, nem fontos szereplője, de legalábbis kereskedelmi téren bennfentesnek tekinthető, akkor hirtelenjében be kell zsarolni mögé egy csomó embert, akinek adott esetben ténylegesen származott baja a Fidesz működéséből?
És itt egyszerű dolgokra gondolok, mondjuk a trafikosra, akinek a megélhetését megszüntették a trafiktörvénnyel, neki, ugye, nem kell szeretnie a Fideszt. De a tanárnak sem, akit tíz éve folyamatosan nyomorgatnak a rá vonatkozó szabályok.
Nekik most erkölcsi kötelességük lenne felsorakozniuk valaki mögött, aki mindezt végig asszisztálta, a Fidesz működésének haszonélvezője volt.”
Hont András nincs jó véleménnyel Magyar Péter emberi minőségéről sem.
Mint a publicista fogalmaz, nem szeret túl nagy jelentőséget tulajdonítani a politikában a morális gőzfújásnak, pláne nem a pszichologizálásnak, de amikor politikust választ, akkor valamilyen módon az emberi mivoltát is megvizsgálja:
„Lehet korpulens Döbrögi, de tudom, mit várhatok tőle. Ha valaki harácsol, elvárom tőle, hogy az ebül szerzett jószágot valakik között megossza, mert vannak, akiket szövetségesnek, barátnak, cimborának, szeretett lénynek tekint. De kit szeret az, aki azzal indítja félelmetesen sikeres politikai karrierjét, hogy a hozzá legközelebb lévőket szabályosan feláldozza? Nem életveszélyes-e bármit is rábízni arra, aki saját magán kívül mást nem szeret?
Itt kizárólag csak önszeretet látok, súlyosan sérült szelférzetet, ezért is van szüksége ennyi fotóra, mert nem látja magát kívülről.
Nem azért, mert egycsatornás kommunikációt folytat, és az idősödő nőknek ez annyira tetszik, hanem egyszerűen kell neki a visszaigazolás. Ha ez az ország még nagyobb bajt akar magának, akkor persze csinálja.”
– fogalmaz Hont András az interjúban, amelyet teljes hosszában >>ITT<< tudsz elolvasni.
