Nyugodjon békében!
Meghalt Tolnai Ottó, a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő alakja
85 éves korában
meghalt Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító,
a délvidéki magyar irodalom kiemelkedő alakja, a magyar irodalom korszakos jelentőségű alkotója
– tudatta csütörtök este a hírt a gyászoló család a litera.hu-val.
Élete, munkássága
Tolnai Ottó 1940. július 5-én született Magyarkanizsán. Már középiskolásként, a zentai magyar gimnázium diákjaként publikált: 1956-tól rövidprózákat, 1960-tól verseket írt. 1959-ben az újvidéki egyetem magyar tanszékére került, majd 1961-től az Ifjúság hetilap és annak Symposion című művészeti mellékletének szerkesztője lett.
Első verseskötete, a Homorú versek 1963-ban jelent meg, ebben az évben Zágrábba költözött, ahol filozófiai tanulmányokat folytatott. 1964-től az újonnan induló Új Symposion folyóirat szerkesztője volt, 1969 és 1972 között pedig főszerkesztője. A lap vezetéséről cenzúra, vádemelés és bírósági ítélet miatt kényszerült lemondani.
1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió művelődési műsorait szerkesztette, valamint képzőművészeti kritikusként is tevékenykedett. 1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja volt, majd annak utolsó elnökeként a szervezet felbomlásáig töltötte be ezt a tisztséget. 1990-ben csatlakozott a Magyar Írószövetséghez.
1992-től a Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztőjeként dolgozott. 2004–2005-ben egyéves DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 1994-től Palicson élt.
Többszörösen is elismerték teljesítményét
Tolnai Ottó több alkalommal elnyerte a Híd-díjat, 1991-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Megkapta a Kortárs– és az Alföld-díjat, 1995-ben Déry-jutalomban, 1997-ben pedig Füst Milán-jutalomban, Radnóti-díjban és Weöres Sándor-díjban részesült. 2000-ben elnyerte a Köztársasági Elnök Aranyérmét, 2007-ben a Kossuth-díjat, 2009-ben az Artisjus Nagydíjat. 2022-ben a Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíját kapta meg, 2023-ban pedig a rangos közép-európai elismerést, a Vilenica-díjat.
Pályafutása során több mint ötven kötete jelent meg, köztük versek, prózai művek, monográfiák (például Sáfrány Imréről), valamint gyerekversek. Legfontosabb munkái közé tartoznak a Rovarház (1968), az Agyonvert csipke (1969), a Világpor (1980), a Virág utca 3. (1983), a Vidéki Orfeusz (válogatott versek, 1983), az Árvacsáth (1992), a Wilhelm-dalok avagy A vidéki Orfeusz (1992), a Kékítőgolyó (1994), a Rothadt márvány (1997), a Balkáni babér (2001), a Szög a nadírban (2005), az Ómama egy rotterdami gengszterfilmben (2006), A pompeji szerelmesek (2007), A kisinyovi rózsa (2010), a Világítótorony eladó (2010).
„Elhunyt Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő, műfordító, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb, nagy hatású alakja.
Nyugodjék békében!”
– írták a PécsLIT Fesztivál Facebook-oldalán.
(PécsLIT Fesztivál/Facebook)
