Muskát László 77 éves volt.
77 éves korában meghalt Muskát László, színházi szakember. A hírt a Magyar Színházi Társaság közölte a közösségi médiában.
A színházi élet oszlopos tagja volt
Muskát László nem csupán egy elismert színházi szakember, hanem
egy legendás háttérember is volt, aki nélkül sok előadás nem jöhetett volna létre.
Pályafutását a Déryné Színházban kezdte. Később a Nemzeti Színház művészeti főtitkára lett. Hosszú éveken át a Radnóti Színház egyik meghatározó alakja volt. Színészek és rendezők tisztelték szakmai tudásáért és emberségéért. A színházi világban töltött évtizedei alatt számtalan embert inspirált, és sokakat segített pályájukon.
Verebes István megható búcsúja
Verebes István hosszasan idézte fel közös emlékeiket. Szavai nem csupán egy barátról szóltak, hanem egy teljes korszakról is, amelynek Muskát meghatározó szereplője volt.
„Meghalt a Musi” – kezdte írását Verebes, majd így folytatta:
„Akik ismerték, azoknak ennél bővebben jelt adni róla hiábavaló, fölösleges: a fájdalmas hír kinek-kinek ugyanarról a Muskát Laciról merül fel hasonló emlékek sora, könny és mosoly kíséretében, hát minek okvetetlenkedni!”
Verebes emlékezésében kiemelte barátja maliciózus humorát, őszinteségét és szakmai elhivatottságát.
A kezdetek – Egy barátság születése
„1964 táján a Klauzál tér és a Dob utca sarkán, abban a házban, ahol egykor Seres Rezső és Beamter Bubi is lakott, találkoztam Presser Gabinál Muskáttal. Semmi más nem maradt meg bennem, csak az, hogy már kamaszként is rém tehetségesen röhögtünk, egyfolytában.
Rokonszenves volt nekem, vagyis már akkor rokon volt a szenv(edély)e, aminek energiájában – akárhányszor találkozott vele az ember, – később is folyamatosan vibrált és lüktetett körötted maliciózus humora, őszinteségének levédhetetlen ereje.
Legközelebb azt hallottam, színész akart lenni a Déryné Színházban, majd később a Film Színház Muzsikában láttam egy fényképet, amin Ruszt magyaráz valamit, és a kecskeméti színház falának dőlve ül néhány fiatal. Figyelnek, köztük ott ül Musi is”
– írta Verebes.
Küzdelmek és fordulatok
„A 80-as években már azt mesélték róla, hogy valami vámkihágás tárgyában valaki helyett magára vállalt valamit és leültették.
Akkor már előtte én is voltam egyszer egy szilveszteren Margitai Áginál a szokásos társaságban: Koós Olga, Somhegyi Vera, Falvay Klári, Farády Pisti, Trokán Petyus, Sára Detti, Cseke Péter, Papadimitriu Athina, Vas Léna és persze Musi már a Papával, aki egyébként a legrendesebb Lajos, akit valaha ismertem.
Ők ketten, akkor még kevesek közt ritka nyíltan, a legtermészetesebb módon léteztek együtt, és mindhalálig, példaadóan!
Mondta a Musi, hogy amikor még börtönben volt, állítólag én intéztem el a Radnótiban, hogy Bálint Andris fölvegye ügyelőnek, amikorra kijön. Én erre már nem emlékeztem, de nagy melómba nem kerülthetett, mert a Musi már addigra kellően szeretett, népszerű valaki volt a szakmában, s később is”
– folytatta.
Színházi pálya és a szakma tisztelete
„Ahogy kijött, hamar a színház művészeti titkára lett, ami -, a színházon kívüli civileknek írom – az intézmény harmadik rangbeli tisztsége, de ha baj van, akkor a legfontosabb.
Életünkben, akik szerettük, tiszteltük egymást, aranykort éltünk, jól akartuk érezni magunkat a munkában is, egymás társaságában is, és mindennek Musi áradó karaktere volt az egyik fontos áramforrása.
Még mindig istenien lehetett röhögni vele, istenien lehetett indulatoskodni másokon, és nagyon tudott szomorúságot is gerjeszteni, ha valaki fontos meghalt, jut eszembe most, amikor közülünk már egyre kevesebben élünk, akik most miatta nélküle szomorkodhatunk…
Kérdés, tudunk-e mi is olyan tehetségesen, dühös őszintén, ahogy ő tudott.
A 2000-es években, már Jordán igazgatása alatt, a Nemzeti Színház művészeti főtitkára lett, ott dolgoztam vele utoljára. Azután a Hajós utcában Lajossal együtt nyitott kávéházába tértem meg loholós napok éjszakáin, ott találkoztam a szakmából mindenkivel.
Hogy a kettő között mi történt, mindazzal nem tetézem e mostani tragikus emlékezésem. Musi a szokásosnál is feszültebb volt az állapotok miatt, mint előtte, jelenléte rokonszenvedéllyel oldotta ki a beérő barátok, színészek és egyebek egésznapos feszültségét.
Aztán bezárt a bolt. Én már Zalában éltem, és nem tudom, miért zárt be, de tudtam, hogy biztos oka volt, amiért bezárt.
Végül tegnap jött a hír telefonon, ahogy most szokás: „meghalt a Musi”. Írhatnám, hogy „villámcsapásként” ért, de hazudnék. A már hozzászokott izomgörcs kísérte ennek az életnek is a végét, hisz egyre többektől kell elbúcsúznom.
De hogy mivel nem más, hanem a Musi halt meg, egyben egyedien fájdalmas ez a veszteség, mint mindazoké, akiket életemben érdemes volt szeretni, és akikre minden maszat nélkül tudok emlékezni”
– zárta sorait Verebes.
(Magyar Színházi Társaság / Facebook)
