A február 23-ai választási eredmények érdekes helyzet elé állították Németországot.
A BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht) 4,972 százalékkal (13 000 szavazat hiányzott) nem tudta átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt és újraszámolást kért.
Az AB visszautasította a BSW kérését, így lényegében a szerveztnek is köze volt a kialakult helyzethez, amelyből kifolyólag nincs akadálya egy kétpárti koalíció létrejöttének a Kereszténydemokrata Unió CDU/CSU és a Szociáldemokrata Párt (SPD) részvételével.
Egy hajszálon múlott
Ha a BSW bekerült volna a parlamentbe, a fenti két párt nem rendelkezett volna egyszerű többséggel sem, és kénytelen lett volna még egy harmadik pártot, szokásos módon valószínűleg a zöldeket is bevonni a koalícióba.
Így sem egyszerű a helyzet a két párt képviselői között, ugyanakkor látszólag nincs más alternatíva, hiszen minden párt elzárkózott az AfD-vel (Alternatíva Németországért) való együttműködéstől, annak az elvnek a mentén, hogy „tűzfallal” zárkóznak el a szélsőjobboldali ideológiáktól, amelyeket a párt képvisel.
Nincs más opció
A CDU/CSU és az SPD viszont miután meglehetősen sikertelenül kormányoztak együtt, a választási kampány során nem takarékoskodtak a másik párt megalázásával, ráadásul a programjaikban is kevés az az átfedés. Mégis ez az egyetlen, stabilitást ígérkező koalíciós opció.
A két párt nagyjából egy héten keresztül folytatta az úgynevezett „felderítő” beszélgetéseket, amelyeknek az volt a célja, hogy kiderüljön, hogy a kampány során elhangzottak után egyáltalán lehetséges-e az együttműködés.
A választáson 28 %-ot elérő párt, a CDU elnökét, Friedrich Merz-et annak idején Angela Merkel kvázi kirúgta a CDU vezetőségéből, most viszont van rá lehetősége, hogy kancellár legyen. Ennek a célnak mindent alárendelve, kénytelen olyan kompromisszumokat is megkötni, amelyeket a választások előtt még élesen elutasított.
A felderítő-beszélgetések idejére esett az ominózus Trump–Zelenszkij-találkozó, amelyet követően a német politikusok nagy része is elfogadta, hogy több anyagi forrást kell a honvédelemre fordítani; sokkal többet, mint amennyit az amúgy is gyenge lábon álló büdzsé megenged.
Muszáj hitelt felvenni, ugyanakkor ez ellentmond az alapvető szabályoknak
A védelmi költségek emelésére hitelt kell felvenni, ez azonban nem olyan egyszerű Németországban. Érvényben van ugyanis egy úgynevezett „adósságfék”, amelynek értelmében csak rendkívüli helyzetben, két harmados többséggel lehet jelentős eladósodást megengedni az országnak.
Amikor kitört az orosz-ukrán háború, a német parlament már élt ezzel a lehetőséggel, és 100 milliárd rendkívüli hitelt biztosított a hadseregnek. Erre kitalálták azt a szép (de némiképp megtévesztő) koncepciót , hogy „Sondervermögen”, vagyis „rendkívüli vagyon”.
Ugyanakkor nem csak a honvédelem küzd hiánnyal, hanem az infrastruktúra elmaradt beruházásaihoz is komoly finanszírozási segítség kéne. A felderítőbeszélgetések során a CDU/CSU és az SPD abban egyeztek meg, hogy most 500 milliárd euró „rendkívüli vagyont”, vagyis hitelfelvételt tesznek lehetővé.
A tartományok isszák meg a „rendkívüli vagyon” levét
Abból csupán 100 milliárd jut a tartományoknak, amelyek viszont az eddiginél is szigorúbb feltételek mellett tudnak majd hiteleket felvenni. Ez azért is nehéz helyzet, mert az egészségügy és az oktatás tartományi hatáskörben van, így kvázi tőlük veszik el a forrásokat.
Ahhoz, hogy ez a javaslat jogerőre emelkedjen, viszont majd a Bundesrat-nak , a tartományokat összefogó jogi tanácsnak is jóvá kell hagynia.
A védelemnek jelenleg a büdzsé 1 %-a áll rendelkezésére, ami NATO-szinten nagyon alacsonynak számít, amennyiben ezen felüli igény merül fel, arra viszont korlátlan a hitelfelvétel lehetősége.
Most összesen mintegy 800- 1000 milliárd euró hitel felvétele a cél.
Az előző koalíció idő előtti felbomlásának oka az adósságfék betartatásának követelménye volt: a Christian Lindner vezette liberális párt, az FDP, ragaszkodott hozzá, az SPD ás a zöldek hajlottak a hitelfelvételre. A választások előtt a CDU/CSU is mindig azt állította, hogy ők is ragaszkodnak az adósságfékhez, és személy szerint Friedrich Merz is többször adott hangot ennek.
Merz nem akarta eladósítani az országot, most mégis kénytelen megtenni
Ez most gondot okozhat Friedrich Merznek, aki kancellárnak készül, és ilyen módon nem tudja tartani választási ígéreteit. Emellett Merznek még egy „békát le kell nyelnie”: amiben pártja, a CDU/CSU felderítő-beszélgetésekben megállapodtak az SPD-vel, ahhoz is kétharmados többség kell.
Viszont a kétharmados többség még a zöldekkel együtt, akik elvileg ezzel a hitelfelvétellel tartalmilag egyet értenek, sincs meg a kétharmad az újonnan választott parlamentben. Az AfD és a Linke (Baloldaliak) viszont elutasítják, ha különböző okokból kifolyólag is.
Minden eszközre szükség van a hitel felvételéhez: trükközés
A problémás helyzet kiküszöbölésére olyan trükkhöz folyamodtak, hogy az említett új törvényt még az előző, azaz a most regnáló parlament fogja meghozni.
Ilyen módon a CDU/CSU, SPD és Zöldek együtt rendelkeznek a 2/3-os többséggel. A választás után még kb. egy hónapig legitim az előző törvényhozás, és a kormány ügyvezető kormányként folytathatja munkáját.
Az eljárás tehát jogszerű, ennek ellenére az ellenzék az alkotmánybírósághoz fordult, amely viszont helyt adott a CDU-CSU-SPD-Zöldek törvénykezésének.
Mivel azonban parlamenti döntéshez a Zöldek támogatására is szükség van, ők is benyújtották a számlát: ennek értelmében klímavédelmi beruházásokat is lehet majd finanszírozni az infrastruktúra fejlesztésére szánt hitelcsomagból; 100 milliárd euró értékben.
Így a szociáldemokraták és a Zöldek is becsempésztek a leendő Merz-kormányba olyan kiadásokat is, amelyeket ő a választás előtt kizártnak tartott. A partnerek rendkívüli ülésen fogalmazták meg véglegesen a törvénytervezetet, az így nagy valószínűséggel a keddi parlamenti ülésen elfogadásra kerül.
Mikor születhet végleges döntés?
Ha nem történik addig valami váratlan, akkor március végén az új parlament az első ülésszakán vagy amikor befejeződnek a koalíciós tárgyalások húsvét környékén, kis többséggel megválasztja Friedrich Merz-et kancellárnak.
Kapcsolódó:
Fordulat Németországban: Öngólt lőttek a kereszténydemokraták a bevándorlási törvényjavaslatukkal
