Kína egyre sikeresebben cselezi ki a nagyhatalmakat, és nem csak az AI-ban alkot maradandót.
Peking politikai törekvései messze túlmutatnak azon, hogy gazdasági dominanciát akarnának gyakorolni. A kétpólusú világrend Hszi Csin-ping, Moszkva és Dél-Amerika céljainak megfelelően csendesen alakul. Talán európai szemszögből nem teljesen szembeötlő, de a hatalmi viszonyokat nem a jogi megegyezések, hanem a katonai erők határozzák meg.
A hadviselési ambíciók csatatere jelenleg a mesterséges intelligencia fejlesztésében elérendő vezető pozíció. A Kína és a nyugati világ közötti AI-háború nem elsősorban a technológiákról, hanem a katonai, illetve a digitális infrastruktúra ideológiai kontrolljáról szól.
DeepSeek-fiaskó
A DeepSeek kínai AI-modell kapcsán nemrég robbant ki a tőzsdepánik az USA-ban. Világossá vált, hogy a kínaiak ugyanolyan magas szintű programot tudnak létrehozni, mint amilyet az OpenAI a ChatGPT-vel alkotott. Ráadásul a kínai program nyílt forráskódú, tehát akinek szüksége van rá, megcsinálhatja a sajátját, nem kell elképzelhetetlen mértékű összegeket fizetnie érte az amerikai techcégeknek.
A vállalatokkal kapcsolatos bizalmatlanság ráadásul nőtt is, mivel átverték az érdeklődőket azt illetően, hogy valójában mekkora ráfordítás kell egy új technológia fejlesztéséhez. Ez a kínai húzás milliárdokba fájt az amerikai befektetőknek.
Csupán néhány nappal a NASDAQ 3%-os esését okozó DeepSeek megjelenést megelőzően jelentette be Donald Trump az 500 milliárd dolláros Stargate-projektet. Ez egy AI-ipari gigavállalat lesz, amelynek célja, hogy a hadiipart támogassák a fejlesztett technológiákkal.
Csakhogy a kínaiak katonásan menetelnek előre a fejlesztésben a drága amerikai mikrochipek nélkül is. Hiába nem engedi az Amerikai Egyesült Államok kormánya a szupererős NVidia-mikrochipeket Kínába, amivel el akarták zárni Peking elől a mikroelektronikát és a félvezetőket. Kína teljes erővel dolgozik azon, hogy technológiailag teljesen önellátóvá váljon az ázsiai nagyhatalom.
A techhidegháború és Kína
Kína számára még kell egy kis idő, de az ország
messze van attól, hogy elveszítse a techhidegháborút,
ami viszont a geopolitikai dominancia jelenlegi színtere.
A mikrochipek előállításához szükséges félvezető anyagok – mint például a szilícium – körüli huzavona jól mutatják ezt a kihívást. Az Egyesült Államok szinte pánikszerűen tiltotta be a félvezetők előállításához szükséges technológia kivitelét Kínába.
Ebben a legmodernebb az EUV-(extreme utlraviolet)-litográfia, ezzel lehet előállítani a hadiiparban és az AI-fejlesztésben használt szuperchipeket. Ezek hatalmas mennyiségű adat tárolására képesek, miközben nem nagyobbak egy körömnél.
Az EUVL-technológia működése
Az EUVL-ultraviolasugárzással működik, amelynek hullámhossza 13,5 nanométer, jóval kisebb, mint a hagyományos gyártásban használt lézeré. Előbbinek azonban nagy hátránya a lézerrel szemben, hogy az UV-sugárzást elnyeli az üveg és a levegő.
Ennek kiküszöbölésére kell a használatához egy speciális tükör, amely teljesen sima, és így fókuszálni tudja fényt egy adott pontra. Jelenleg a holland ASML Holding az egyetlen cég, amely EUVL-rendszereket gyárt a világon. Az optikát, vagyis a tükröt a német Zeiss adja hozzá, a szükséges vegyszerek – amelyekkel maszkolják a por ellen a lencsét – Japánból érkeznek.
A KPMG 2024-es adatai szerint Kínának nagyjából tíz év kell, amíg maguk is kifejlesztik az EUVL-gyártáshoz szükséges technológiát, amelyet a nyugat nyilvánvalóan nem oszt meg velük. Így egyelőre le vannak maradva, hiszen gépük sincs hozzá, és ha lenne, sem tudnák reprodukálni a gyártási technológiát. Ráadásul jelenleg a mikrochipgyártás ellátási lánca komplexebb, mint bármi másé a Földön.
Ettől függetlenül Kínának nincs miért aggódnia, különösen a techembargók miatt. Miután az Egyesült Államok eltiltotta a Huaweit az amerikai technológiák használatától,
a cég három éven belül kifejlesztette a saját 5G-mikrochipjeit,
amelyek ugyan nem egészen annyira jók, mint az amerikaiak, de célnak tökéletesen megfelelnek.
A kínai Széchenyi-terv
A gyorsaság, amellyel Kína reagál, döbbenetes és két dolognak köszönhető. Az egyik a „Made in China 2025”, ami a magyar Széchenyi-tervnek feleltethető meg, és célja Kína techdominanciájának kiépítése. A másik pedig az ezen való munkálkodást elősegítő kelet-ázsiai munkamorál.
Amit a Nyugat folyamatosan alábecsül, az Kína képessége arra, hogy adaptálódjon
és ellenálljon a különféle módosító tényezőknek, ennek alapvető előfeltétele a kínai gazdasági berendezkedés. Ez egyfajta államkapitalimus, amely azonban a globális kapitalizmus nélkülözhetetlen szereplőjeként funkcionál. A Financial Times két sínen futó rendszernek nevezte: egyrészt szabadpiaci versenyt engedélyez a fogyasztói szektorban, másrészt nagyfokú állami kontrollt gyakorol a stratégiai szektorok felett.
Mivel a „Made in China 2025” fő célja éppen a Nyugattól való technológiai függetlenség kivívása, ezt mindenféle külföldi ellenintézkedések ellenére stratégikusan és hosszú távra tervezve, központosítva viszik véghez. Ezt nem igazán tudja sem ellensúlyozni, sem tartani a nyugati liberális demokráciák fragmentáltabb megközelítési módszere.
Ennek ellenére Kínának szüksége van arra, hogy a globális kapitalista rendszer részeként tudjon működni. Tudniillik, az elmúlt közel 40 év ugrásszerű fejlődése – amelynek során a kínai óriás a harmadik világ országai közül előlépett egy Európában gyakorlatilag utópisztikusnak tűnő high-tech társadalmi berendezkedésre – ennek volt köszönhető. Érdekes adalék, hogy a Világbank adatai szerint Kína 1980-ban 5 milliárd dollár értékben kereskedett az USA-val, 2022-ben pedig 670 milliárd dollár értékben.
Hibrid államkapitalizmus
Kína a világ legnagyobb exportőreként a létező összes ellátási láncban kulcsszerepet játszik, és még az ehhez szükséges infrastruktúrát sem átallja kétoldalúan előnyös üzleteknek beállítani, miközben
a gyakorlatban felvásárolja magának az általa kijelölt új selyemutat.
Az elért eredmények európai szemmel nehezen megragadhatóak, a kérdés az, hogy mindezt hogyan vitték véghez egy fél emberöltő alatt.
A nyugati világ azért nem érti, illetve nem tudja lekövetni annak jelentőségét, hogy Kínában a 85 éves piaci kofa is a WeChattel fizet, amellyel be van kötve a Peking által uralt szuperhatékony rendszerbe a közösségi média és fizető appon keresztül, mert
nyugati perspektívából figyeli ezt az egyébként szuperhatékony, ám kontrolláló rendszert.
High-tech életmód
A hatalmas kínai városok, amelyeknek gyakran a nevét sem tudjuk, de több lakosuk van szinte az összes európai fővárosnál – például Chongqing 32 millió, Chengdu 21 millió Guangzhou pedig 19 millió lakossal rendelkezik – olyan utópisztikus városok, amelyek szinte a semmiből jöttek létre. Építésük ráadásul nem ütközött semmiféle műemlékvédelmi és kulturális szempontba.
Ezek az eredmények a kínai munkamorálnak, amelyhez képest a protestáns munkamorál egy óvodai csoportéhoz hasonlítható. Ennek alapját az úgynevezett „éhínség-mentalitás” képezi, amely az 1959-61 éhínség óta, amikor mintegy 30 millió kínai halt éhen, meghatározza a teljes kínai munka- és fogyasztási kultúrát. Lényegében a gazdasági stabilitást, vagyis a jólétet bármely pillanatban elveszíthető dolognak tartják. Ebből származik a kérlelhetetlenül „hajtós”, szorgos munkamorál.
Különleges munkamorál
Ezt a munkamorált az ország népe olyan szintre emelte, hogy a közelmúltban a kínai államnak be kellett tiltania a magánórákat, mert annyi gyerek lett öngyilkos a hihetetlen mértékű nyomás alatt, hogy az már Pekinget is zavarta. A kínaiak sokan vannak: a népsűrűségből, helyhiányból és az individualista elemeket nélkülöző eszmetörténeti hátterükből adódóan kollektivistábbak, így
hatékonyabbak bármiben, amihez hozzákezdenek.
Ezt a fajta koordinált és fegyelmezett együttműködést nehéz elképzelni a nyugati világból, amelyet a keresztény kultúra, majd a felvilágosodás individualizmusa alakított. Ezeknek hiányában úgy tűnik, hogy sokkal rövidebb idő alatt képesek sokat elérni.
Ennek kapcsán nyilvánvalóan kritikai pont Pekinggel szemben az állampolgárok elnyomásának mértéke: ez szintén felfoghatatlan nyugati szemszögből, ugyanakkor kínai aspektusból sokkal természetesebb.
Egyrészt morálisan is másképpen ítélik meg az autoriter vezetést, hiszen más az individuális szabadságfelfogásuk, mint nekünk. Másrészt általános jólétben élnek egy high-tech világban, ráadásul egy erősen cenzúrázott internetes buborékban, ahol a jólét – az előbb említett éhínség-mentalitásnak köszönhetően – fontosabb szempont bármilyen szabadságjogoknál.
Kínai dominanciatervek
Az AI-verseny, bár katonai szempontból jelenleg a legfontosabbnak tűnik, csak egy a sok terület között, ahol lehet arra számítani, hogy Kína dominanciára törekszik. Hasonlóan nagy ugrásokat hajtanak végre a hiperszonikus fegyverekkel és a kiberhadvidselés terén is.
Az Egyesült Államok embargókkal igyekszik lassítani a fejlődésüket, az unió nagy erőkkel próbálja korlátozni a kínai AI-rendszerek behozatalát az EU Chips Acttel, mondván, hogy csak úgy tudják garantálni Európa stratégiai autonómiáját, ha a szuperchipek Kína-mentes ellátási láncból származnak. Ezekkel az intézkedésekkel azonban már nem sokra mennek. A kínai AI ugyanis nyílt forráskódú, így nem korlátozható, arról nem is beszélve, hogy árnyék vetül a globális nyugati játékosokra, amiért nem akarnak konkurenciát.
Ketyeg a határidő Taiwan kapcsán
Kína pedig egyenletes léptekkel masírozik előre, vélhetően 2049-ig, amikor a népköztársaság alapításának századik évfordulóját fogják ünnepelni. Ekkorra várhatóan benyújtják igényüket Taiwanra, amelyet az Egyesült Államok viszont majd igyekszik megvédeni. Kérdés, hogy milyen mértékben tudja a nyugati világ addig lelassítani Kína fejlődését. Egy biztos: megállítani nem fogja, mert már nem képes rá.
(kpmg.com/Nyugati Fény)