Kapitalizmus demokrácia nélkül.
Elon Musk a valaha létezett legfurcsább milliárdos: dadog és megállás nélkül mosolyog, mint egy jóllakott óvodás. Ugyanakkor náci karlendítéssel gesztikulált Trump beiktatása után.
Náci-e Elon Musk?
Mivel egy valamirevaló náci az ujjait összezárva, komoly arccal lendíti a karját, ami Muskról nem volt elmondható, nevetséges volt, ahogyan a fél világ arra a következtetésre jutott, hogy a Best Buddy, azaz Trump legjobb haverja, akit, bár tévesen, de nem hivatalos alelnöknek tartanak, egy náci, vagy fasiszta.
Mindegy is: a szavak jelentését ebben a kontextusban nem kell meghatározni. Sokak szerint Musk az apokalipszis mind a négy lovasa egyszerre, de még az őket útnak indító sátán is és az Egyesült Államok alkotmánya nem elég erős ahhoz, hogy ellentartson világuralmi terveinek.
Valami miatt mind Amerikában, mind Európában nagyon tartanak ettől az embertől, mint a liberális demokráciát fenyegető rémtől. Az amerikai jobboldal gyakran beszél Trump Derangement Sydrom-ról, amikor az elnök újraválasztása kapcsán egyes csoportokban kitört a pánik és a valós problémákon messze túlmutató hisztéria. Nem Trump várható rendelkezései, hanem pusztán a személye kelt veszélyérzetet, ugyanis valódi fasizmustól egyelőre nem kell tartani az Egyesült Államokban:
lesznek választások, ráadásul Trump többé nem is indulhat.
Hasonló a rettegés jellege Elon Musktól is, és mivel jelenleg az egymásnak ellentmondó bizonyosságok határozzák meg a közbeszédet: vagy istenítik, vagy rémnek kiáltják ki a világ leggazdagabb vállalkozóját. Az tény és való, hogy a 400 milliárdos vagyonához képest nem tűnik túl megfontolt habitusúnak és nagy, mondhatni már-már isteni fennhatóság alá tartozónak tűnő ambíciói vannak. A Mars gyarmatosításától kezdve – hiszen az emberiségnek szüksége van b-verzióra, ha a Föld bedobná a kulcsot – a világ babákkal történő benépesítésén keresztül a woke-ság elleni harcig számos terv fut egyszerre, amelyeket a „világ jobbá tétele” tartalmú ambícióval lehet a legpontosabban leírni. Musk tényleg úgy gondolja, hogy a civilizáció veszélyben forog és ez ellen tenni akar.
Musk beavatkozik az EU politikájába
Az obskúrus tervei és az amerikai befolyása mellett az X-et felhasználva az európai politikát is olyan mértékben befolyásolja, hogy az már szemet szúrt a politikai elitnek.
Elsősorban azonban mégiscsak a saját vállalkozásainak sikere foglalkoztatja: van olyan, hogy lehetetlen, de amikor még sincs, akkor Musk biztosan ott van a közelben: a világ über-vállalkozója kokainnal tömött pávaként valósít meg eszelősnek tűnő dolgokat.
Ehhez nem árt, ha a bürokratikus akadályok elhárulnak a megvalósítás útjából: a DOGE kormányzati hatékonysági hivatal államtitkáraként az a terve, hogy a kormányzati munkatársak háromnegyedét elbocsátják. Ez valamelyest ijesztőnek tűnik, mert egy ilyen lépés már
alkalmas arra, hogy robbantsa a meglévő rendet és újat hozzon létre helyette.
Musknak nyilván előnyös lenne az, hogyha nem is megszüntetné, de felhasználhatná az államot a saját céljaira; összeolvasztva az állami és a privát hatalmat, olyan módon, hogy az állam csupán a zsebpénzt biztosító nagybácsi szerepét töltse be, aki bármikor lecserélhető egy másikra, így pedig tényleg irrelevánssá válhatnak a választások.
Sérül a demokrácia Musk miatt?
A világ megváltása azonban drága hobbi, szemtelen mennyiségű pénz kell hozzá; a tőke pedig egy bizonyos ponton túl nem ápol túl baráti viszonyt a demokráciával, sőt ha olyan a helyzet, akkor egyenesen antidemokratikus lesz. Ugyanakkor ez sosem az – előbbieket kicsit leegyszerűsítve lobbitevékenységet folytató pénzemberek felelőssége, hanem ezt lehetővé tevő viszonyoké, amelyek szintén nem jelentenek újdonságot. Nyilván nem most kell várni a kartell-ellenes törvényeket az USA-ból, de kérdés, hogy egyetlen nagyra törő figura hogyan válthatja ki azt, hogy az amerikai demokráciáért aggódnak.
A libertariánus PayPal-alapító, azaz Musk egykori üzlettársa Peter Thiel szerint viszont maga a szabadság és a demokrácia az, ami nem összeegyeztethető: a liberális demokráciák haldokolnak, és a nyugat a keleti autoriterebb államoktól les el dolgokat világszerte. Abban az esetben, ha Musk Thiellel értene egyet, valóban veszélyessé válhat, és látszik is, hogy azokban az országokban, ahol üzleti érdekeltségei vannak, ott politikai befolyást is gyakorol, például Németországban a szélsőjobbos AfD mellett kampányolva, de hasonlóan járt el Indiában és Brazíliában is.
Ez már közelít a rendszerbomlasztáshoz, azonban ennek alapját
nem ideológia, hanem üzleti érdek vezérli.
Nyilván aggasztó, hogy nemes céljai érdekében jó eséllyel bármin átgázol, beleértve a törvényeket is , amelyek látszólag csupán irritáló kis akadályok a pályán. (Úgy épült például Tesla-gyár Németországban, hogy a cég meg sem várta az engedélyt a hatóságoktól, hanem lesz, ami lesz alapon elkezdték felhúzni a gigagyárat. Így már kínos lett volna utólag nemet mondani a beruházásra.)
Vélhetőleg összemosódik Musk lobbitevékenységként is leírható az észszerűségen mindig, de gyakran törvényeken is átgázoló üzleti terjeszkedése (XAI, SpaceX, Neuralink, Tesla) azzal, hogy mekkora médiahatalom társul hozzá.
Elon Musk és a szólásszabadság
A Mars mellett szólásszabadság érdekli, hasonlóan ambiciózusan, ami alatt a woke-gondolatok elleni felszólalást érti. Ezért aztán megvette a Twittert, átnevezte X-re és már ment is közösségi médiumok legádázabbja. Mindenki mond, amit akar, demokrácia van. Olyannyira, hogy saját elmondása szerint Musk nem egyezett meg az Európai Bizottsággal, hogy bizonyos tartalmakat shadow-bannoljon, ahogyan a vetélytársai tették, hanem kitart a teljes szólásszabadság mellett, akkor is ha a lehető legdurvább, gyűlöletkeltő tartalmakról van szó.
Musk a minap azt írta az X-en, amely 44 milliárdjába került ugyan, de Trump választási nyereségében játszott szerepének köszönhetően sikeres befektetésnek minősíthető platformján, hogy a „hagyományos média színtiszta propaganda. Ti vagytok most a média.”
Akár tetszik, akár nem, ez tény: az amerikaiknak csupán 30%-a bízik a hagyományos médiában, a 70% a közösségi médiából tájékozódik. Trump a választásokat nem a tévében közvetített elnökjelölti vitával nyerte meg, sőt, ott alulmaradt Harris-szel szemben, hanem az X-en és Joe Rogan podcastján, illetve az őt körbeudvarló olyan különálló hatalmas követőbuborékkal rendelkező megmondóemberek támogatásával, mint az eszelős Jordan Peterson, vagy a neki nem tetsző ötleteket vírusként leíró Gad Saad.
Kérdés, hogy mi volt a dezinformáció: amit a tévében lehetett látni, vagy az, ami a közösségi médiában folyt. Azt ugyanis, hogy mi az információ és mi a dezinformáció, értékítéleti perspektíva határozza meg. Mindig az a dezinformáció, amivel nem értünk egyet, vagy nem akarjuk, hogy igaz legyen. A közösségi médiában nagyjából azt látjuk, amivel egyetértünk, teljesen logikus lépés felvásárolni és hatalmat szerezni vele.
A hatalom mindenek felett
Hogy rendben van-e, hogy egy ember kezében ennyi hatalom összpontosuljon, az vélemény kérdése: a liberális demokráciák igyekeznek elkerülni az ilyen helyzeteket; transzparensebb és kollektívabb irányítás alá vonnák az ilyen mértékű hatalmat. Az, hogy valaki médiát vásárol fel és azzal politikai hatalmat csinál, viszont a média történetével egyidős sztori.
A Musk-féle libertarizmus a liberalizmus radikális terveként persze kicsit más demokráciafelfogással rendelkezik, mint a liberalizmus. Az extrém individuális szabadság minimális állammal párosítva az ő szempontjukból jogosan jelenik meg a milliárdosok fantáziáiban, és mivel van rá módjuk, az elképzeléseiket exportálni fogják minden egyes felhasználó fejébe.
Realisztikus félelemnek viszont így is csak az új manipulációs eszközök végtelen tárháza tűnik a közösségi médiából, és annak lehetséges következménye, az eddig ismert demokratikus kultúra módosulása.
Minden lapját Trumpra tette fel
Ezért azonban nem Musk felelős: ő annyiban különbözik a többi tőkéstől, illetve médiahatalommal bíró embertől, hogy korábban tette fel a lapjait Trumpra, mondhatni megvette a választásokat. Ezzel szemben a demokraták mellett látszólag ideológiailag elkötelezett Zuckerberg – aki eddig vígan az úgynevezett fact-checking álcája alatt engedte, hogy cenzúrázzák a tartalmait a pénzemberei – amikor meglátta, hogy merről fog fújni a szél, hirtelen lett a szólásszabadság tragikomikusan puncsoló élharcosa.
Pedig valójában nem különböznek egymástól a lényeget illetően: meg akarják vásárolni maguknak azt, hogy ellenállás nélkül terjeszkedhessenek és emiatt Muskot kikiáltani az első számú közellenségnek, pont olyan túlkapás, mint ami a társadalmi igazságosság valid eszméjét elvitte az identitáspolitika minden további diskurzust ellehetetlenítő irányába.
Musk ugyan képes arra, hogy befolyást gyakoroljon a követői mentális tartalmaira, arra azonban például nem, hogy natalista eszméit – amelyek mellett egyébként lehetséges az érvelés, még ha millió ellenérv is fellelhető – valamilyen módon a gyakorlatba is átültesse. A privát excentrikus nézeteiből sosem lesznek új törvények; Musk nem fog napi szinten politikusként dolgozni. Megmarad annál, hogy egy esetlenségével operáló PR-zseni aki elérte például azt is, hogy a NASA függjön a SpaceX rakétáitól, holott jóval olcsóbban szállíthatnák a dolgaikat, ha az oroszoktól vennének a hetvenes években gyártott rakétákat.
Valahogy mindig belobbizza a saját bizniszeit: törvényeket vásárol, konkurensek szétesését vásárolja és tőkéjével azt is eléri, hogy az állam ezt még finanszírozza is. A különbség Musk és a többiek között, akik a kapitalizmusnak nevezett rendszerben ezt mindig is csinálták, annyi, hogy Musk PR-ral harcol. Ismerjük, sokat tudunk róla, ellentétben a háttérben ugyanezeket a programokat futtató más ultragazdag vállalkozókkal.
Ez kétélű kard, így nagyobb befolyása van a nyilvánosságra, ugyanakkor többen is támadják. Utóbbihoz azonban, úgy tűnik semlegesen viszonyul, így számára csupán előny az információmédiás hatalommonopóliumának létrejötte.
Ezekből a Meta-val, a Google-lel és kínai TikTok-kal együtt valójában csak négy van: viszont létrejöttüknek megakadályozásához jóval korábban kellett volna észbe kapni, ha egyáltalán bármilyen módon lehetséges annak az elkerülése, hogy ott legyen az információs monopólium, ahol a legtöbb tőke van.