Ijesztően kegyetlen törvényt hozott a magyar kormány: kiszorítanák az otthonokból a szökésben lévő gyerekeket.
Egészen sokkoló „gyermekvédelmi” törvényt hozott az Orbán-kormány
Orbán Viktor kormánya törvénybe iktatta, hogy nem várják vissza a magyarországi „gyermekvédelmi” rendszerbe a szökésben lévő gyerekeket, az ő helyükre ugyanis a gyámhatóságok
másokat helyezhetnek el
– vette észre a Népszava.
Ezt pedig nem is lehet másként értelmezni, mint hogy a magyar kormány megpróbál férőhelyeket kiszorítani a gyermekvédelmi intézményekben. Így – jelezték – a „családbarát” kormány törvényi szintre emelte, hogy a szökésben lévő – a jogszabály szerint „engedély nélkül távollévő fiatalok” – helyére másokat helyezhetnek majd el a gyámhatóságok.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997-es törvény január 1-jén egészült ki azzal, hogy: ha
„a távollét a három hónapot meghaladja, a távollét idejére a gondozási helyen – ideiglenes hatállyal vagy nevelésbe vétel elrendelésével egyidejűleg, ideiglenes gondozási hely kijelölésével –
más gyermek helyezhető el.”
„Természetesen” előkerült Semjén Zsolt is
Mint írták, a javaslatot október 29-én maga Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be „Egyes felsőoktatási, családügyi és kulturális tárgyú törvények módosításáról” címmel, azonban ez a törvényjavaslat még nem tartalmazta azt a szöveget, amelyet csak később, Hende Csaba, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős fideszes alelnöke terjesztett be „Túlterjeszkedő módosító javaslatot tartalmazó egységes javaslatában”.
Nincsenek adatok a szökésben lévő gyermekekről?
Megjegyezték, hogy nyilvánosan elérhető statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy hány gyerek van szökésben. Kothencz János, a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozó Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója az Indexnek decemberben elmondta,
Magyarországon mintegy 1000 gyermek van engedély nélkül távol, ebből a tartósan 400-500-an.
Gyermekvédelemben dolgozó források közlései alapján arról tájékoztattak, hogy havonta 300-400 a beutalt gyerek, ami azt jelenti, hogy egyetlen hónap alatt betelik a távollévők helye.
Kiderült: az elszökött gyerekeket nem is várják vissza
Egy, a szakmát jól ismerő forrás szerint ezt a gyakorlatot több megyében már évek óta alkalmazzák (!), míg máshol – elsősorban a dolgozók távozása, a csoportösszevonások és a férőhelyhiány miatt – csak tavaly vezették be kényszerűségből.
A lapnak nyilatkozó forrás elmondása szerint szakmai szempontból több probléma is felmerül ezzel a „megoldással” kapcsolatban. Ha a tartósan távol lévő gyerek visszatérne, számára már nincs hely, ami azt üzeni, hogy
a szökésben lévő fiatalt valójában nem is várják vissza.
Jelezte, ha mégis, akkor viszont egy másik gyermek elhelyezése válik megoldatlanná.
„Az intézményeket, lakásotthonokat újabb megoldhatatlan feladattal terhelte meg a kormány azzal, hogy ezt jogilag is lehetővé, pontosabban kötelezővé tette.”
– közölte.
Aggodalmakra okot adó jelentést közölt az alapvető jogok biztosa
Az alapvető jogok biztosa egy 2023-as jelentésében rámutatott: a 12 év felett szakellátásba vett gyermekek sokszor már el sem jutnak a kijelölt gondozási intézménybe, vagy ha igen, akkor csak néhány napot töltenek ott. Az érintett gyerekek több éves iskolai lemaradása pótolhatatlan, a fejlődésükhöz szükséges fejlesztések és terápiás foglalkozások pedig elérhetetlenek számukra.
Az intézményekben dolgozó szakemberek nem tudnak bizalmi kapcsolatot kialakítani azokkal a gyermekekkel, akik nem kerülnek be az intézménybe, vagy csak rövid ideig tartózkodnak ott,
így az intézmény megtartó ereje gyakorlatilag nem létezik.
A jelentés továbbá megállapította, hogy a szakellátásba későbbi életkorban bekerülő gyermekek általában többszörösen traumatizáltak, nehezen megközelíthetők, és kevéssé motiváltak arra, hogy elfogadják az intézményi szabályokat.
„A szakellátásban lévő gyermekek engedély nélküli eltávozása, tartós távolléte visszásságot okoz a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogának érvényesülésével összefüggésben”
– állapította meg az alapvető jogok biztosa.
