Csöbörből vödörbe?
Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke január 1-jén a közösségi oldalán osztotta meg újévi gondolatait. Gyurcsány rossz megoldásnak látja, hogy az egykori demokratikus ellenzékiek egy jelentős része egy Orbán köpönyegéből kibújt, jobboldali tömegmanipulátorba vetik a bizalmukat.
Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter / montázs: Nyugati Fény
A DK elnökének írását változtatás nélkül idézzük:
Hiszek egy Magyarországban, amely az elmúlt években egyre messzebb került attól, hogy valóság legyen. Hiszek egy világban, amelyért ma többet és bátrabban kell küzdeni, hogy megvalósuljon, mint korábban gondoltam.
Akkor tegyük!
Olyan világban hiszek, ami helyet, emberi életet ad mindenkinek, amelynek fontosabb, hogy először megpróbáljon elfogadni, mintsem azonnal követelni.
Igen, egyszerű dolgokban hiszek. Abban, hogy mindenkinek joga van saját hitére, abban, hogy szabad szeretni. Hiszek az elfogadás nehéz küzdelmében.
Hiszem, hogy szar világ lesz abból, ha a cinikus hülyegyerekek lesznek a legjobb fejek az idiotizmus végtelenségének utat nyitó virtuális majdnemvilágban.
2025, ha nem tér észhez a világ, akkor pocsékabb életet hoz, mint amit szeretnénk, amit megérdemelnénk.
Mert akkor a nyavalyások világa jön. Olyanoké, mint a francia Nemzeti Tömörülés, a német Afd, Trump, a „mindenki menjen az anyjába”, „a mi vagyunk a legjobbak”, „aki nincs velünk, az szemétláda” típusú pártok és támogatói jönnek. Lehet ölni, mint Putyin. Állítólag jogos biztonsági érdekekre hivatkozva gyermekkórházat is lehet bombázni. „A k*rva anyjukat! „– kellene mondani mindenkinek. De nem mondják.
Mi meg itt szétestünk. Magyarország szétesett. Nincs semmilyen közös elv, viszonyítási pont, érték, amiben tíz-tizenkétmillió magyar hinne, amit elfogadna. Magyarságunk mára csak a múlt összetartó ereje, amely a jelen és a jövő kedvetlen reménytelenségébe hull.
Magyarország a pillanat hatalmának, a hatalom szervezte, engedte, visszakérte lopásnak, a „megoldjuk okosba”, a beszólásnak, a „rúgjunk bele akibe lehet”, a nihilizmusnak a földje lett Orbán alatt.
Orbánnal szemben most orbán mutatja magát megoldásnak.
Sokan, nagyon sokan hiszik, hogy ez a megoldás.
Értem összegabalyodásuk okát, mozgatórugóját.
Nem vitatom választásuk jogát.
Akkor se, ha én ezt rossz megoldásnak gondolom.
Legfeljebb átmeneti gyógyírnak.
Mert elutasítjuk, ha valaki, éppen úgy, mint Orbán, nem áll ki Ukrajnáért.
Mert elutasítjuk, ha valaki, éppen úgy, mint Orbán, nem akar erősebb, egységesebb Európát.
Mert elutasítjuk, ha valaki, éppen úgy, mint Orbán, álvitának tekinti, mellékesnek gondolja, hogy Magyarország demokratikus jogállam-e még, vagy már régen nem az Orbán önkénye alatt.
Mert elutasítjuk, ha valaki Budapest megválasztott főpolgármesterének fideszes ellenfelével szövetkezik.
Meg akarjuk buktatni Orbánt, és nem hisszük, hogy Orbán ellenében orbán a megoldás.
Hogy esetleg rosszul látjuk?
Hogy minden jobb Orbánnál?
Bizonyosan lehet ezt is gondolni.
Bizonyosan lehet amellett érvelni, hogy egyelőre ne akarjunk többet, mint leváltani Orbánt.
Lehet.
És értem is.
Akkor is, ha én amellett érvelek, hogy ne a kisebb rosszat keressék!
Jöjjenek inkább velünk küzdeni azért, hogy Oroszország, bocsánat!, Oroszország mai vezetői menjenek a francba és hagyják békén Ukrajnát.
Hogy igenis, mi ne legyünk semlegesek, hanem álljunk ki Európa mellett, az európai élet mellett, egyébként meg ne engedjünk utat Kína világhatalmi törekvéseinek, de senkinek, aki egyoldalú dominanciára tör.
Segítsenek, hogy minél többen megértsék, hogy nem a demokráciával, a jogállammal van baj, hanem annak hiányával, és éppen ez is okozza azt, hogy az elmúlt pár évtizedben rosszabbul élünk, mint élhetnénk!
Ne nézzék el szótlanul, ha Budapestet át akarják játszani a Fidesz kezére, vagy működésképtelenné kívánják tenni!
Hogy ehhez képest én mit teszek?
Mondhatnám ma reggel, az új év kezdetén, hogy csak teszek egy kevés vajat a pirítósra.
Aztán meglátjuk.
De nem.
Mert én hiszek egy világban, hiszek egy Magyarországban,
Ezért küzdök érte.
Akkor is, ha ma nehezebb, mint bármikor, mióta ezt teszem.
Sokan más utat választottak azok közül is, akik korábban velem jöttek.
Igaz.
Sokan ellenfeleim ilyen-olyan táborába álltak.
Nem teszem szóvá, joguk van hozzá.
Nekem meg arra, hogy a velem egyetértő sokszázezres sokasággal azért küzdjünk, amiben hiszünk.
A Magyar Köztársaságban.
.
