Drámai részletek derültek ki a népszerű riporter utolsó hónapjairól.
Rácz Zsuzsa író a közösségi oldalán emlékezett meg a csütörtökön 53 éves korában meghalt Hadas Krisztináról, akivel több évtizedes barátság kötötte össze.
Rácz drámai részleteket árult el Hadas utolsó hónapjairól, egyebek mellett arról, milyen méltatlan módon bántak vele az utolsó munkahelyén.
Rácz Zsuzsa posztját változtatás nélkül idézzük a hivatalos Facebook-oldaláról:
A Hadas.
Neve fogalom.
Hadas Kriszta kollégám, barátom ma meghalt.
Vele együtt egy műfaj halt ma meg.
Több mint 30 éve együtt kezdtük pályánkat a Magyar Rádióban. Alig voltunk húsz évesek.
Hazánk utolsó, igazi riportere Hadas Kriszta. Már rég kihalt a közszolgálatiság, de ő nem adta fel: azokért dolgozott, akik kiszolgáltottak, akikről már nem szólnak a hírek.
Kevesen tudják, ő maga hogyan küzdött. Mert arról, aki benne van a tévében, mindenki ezt gondolja: ő egy sztár, és tejben- vajban fürdik.
Nem. Régimódi, a szakmaiságból soha nem engedő riporter volt, aki csak egyet akart: forgatni, riportokat készíteni.
Nem hagyta magára az alanyait, éveken át kísérte figyelemmel egy- egy riportalanya sorsát, segítette. Miközben ő magára maradva küzdött, egy olyan terepen, ahol rég nem számít a szakmaiság, a humánum.
Legutoljára, amikor felhívott, segítséget kért: hogyan szerezzen szponzort a riportjaihoz.
Kilátástalan. Ezt mondtam.
Legutóbb egy portálnak forgatott riportokat. Annyi pénzért, amennyi egy nagyobb cégnél egy vezető havi taxiszámlájára sem lenne elég. De ő akkor is csinálta. Zuhogott az eső, amikor hívott. Pár perc alatt szabadultak meg tőlem, mondta. Miután kacifántos szavakkal méltatták, mennyire nagyszerű, amit képviselek.
Mintha a nekrológomat szavalták volna – mondta. De mi még élünk! Pár hete ezen nevettünk. Kínunkban. De nevettünk.
És élt.
Kriszta egész életművével az emberséget képviselte. Erején felül, mindig.
Egy kihalt műfaj képviselői vagyunk, mondta. Be kell látnunk, hogy nincs ránk szükség.
Most majd magamra koncentrálok, mert ennek így rossz vége lesz.
Ezt pár napja írta nekem.
De A Hadasnak az élete volt a munka.
Magyarország legnagyobb riportere 53 éves volt.
Ötvenhárom.
A fia kiskamasz.
A lánya fiatal anya.
Kriszta, semmi értelme.
Nincs annak, hogy akadozva, dermedten én, a kortársad, a nekrológodat írom.
Olyan fantasztikus a humorod. Olyan okos, olyan jó ember.
Nem bírom leírni, drága Kriszta. Essünk túl rajta, ezt mondanád, tudom. És grimaszolnál hozzá.
Voltál.
Örök példaképünk maradsz. Nekünk, akik dolgozhattunk veled, nekünk, akik átélhettük azt, amit a riportjaiddal, műsoraiddal alkottál. Hogy van értelme.
Embernek lenni.
Ez a Te életműved. Köszönjük.
Pihenj békében.
