Isten létezése hat ránk, ha hiszünk benne, ha nem – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
Nem Isten teremtette a kereszténydemokráciát. Ha így lett volna, akkor azt, aki „irgalmas keresztényként” azon nevetgél, hogy a kórházakban nincsenek vagy nem működnek a légkondicionálók a kánikulában, ezért műtétek maradnak el, betegek lesznek rosszul, Jézus a kereszténydemokrácia közelébe sem engedte volna – fogalmazott Gyurcsány Ferenc szerdán a közösségi oldalán.
Emlékezetes, hogy az egyházpolitikáért is felelős Semjén Zsolt nevetésben tört ki, amikor arról kérdezték, hogy a kormányban, a legfelsőbb szinteken szóba került-e az egészségügyben kialakult helyzet.
Kapcsolódó: Videóval: Fülsértő röhögésbe kezdett Semjén Zsolt, amikor a nem működő kórházi klímákról kérdezték
A DK elnöke rámutatott, hogy
„ez az egész kormánynak nevezett gyülekezet ezt a nyomasztóan hamis, hazug világot termeli újra minden nap, egy sokkal szebbre, többre hivatott hitet gyalázva szinte minden cselekedetével”.
Gyurcsány Ferenc bejegyzését változtatás nélkül idéztük
„Nem az Isten teremtette a kereszténydemokráciát
Ha így történt volna, akkor azt a szerencsétlent, aki magát a magyar kereszténydemokraták elnökének mondja, aki irgalmas keresztényként azon nevetgél, hogy a kórházakban nincsenek vagy nem működnek a légkondicionálók a kánikulában, ezért műtétek maradnak el, betegek lesznek rosszul, na akkor ezt a szégyenembert Jézus a kereszténydemokrácia közelébe se engedte volna, mert látta volna, hogy az egy hamis ember, ki valójában juh ruhájába öltözött farkas. (Máté 7:15)
Segítsünk az álnokság bajnokának, mielőtt megvetésünk elől az istenhit bástyái mögé menekülne és jajveszékelne, mert szerinte, itt kéremszépen bántják az ő hitét, vallását meg az egyházát, mondjuk el neki mindjárt a legelején, hogy egy frászt bántjuk mi mindezeket, sőt, ha úgy tetszik,
tőle védjük a szeretet és az irgalom hitét.
Kezdjünk messziről, csak hogy ne tegyük könnyűvé az ájtatos hazudozók életét!
Minden emberi kultúrának megvan a maga Istene. Vagy valamennyi emberi kultúrát az Isten (egy, több?) teremtette, vagy minden emberi kultúra megteremtette saját Istenét, megengedőbben mondva: rátalált saját Istenére.
Ha a létezés feltétele nem az anyagi, hanem a bárminemű megragadhatóság, akkor Isten akkor is létezik, ha kizárólag elménk terméke volna. E tekintetben tehát valójában mindegy, hogy az örök Isten teremtett bennünket, embereket, vagy mi, emberek teremtettük az Istent.
Isten tehát mindenképpen van és létezése hat ránk, ha hiszünk benne, ha nem.
Az anyagi világ természeténél fogva tökéletlen, mi több, magára hagyva, külső beavatkozás nélkül, egyre nagyobb rendezetlenségre törekszik, ezt hívják entrópiának. Ha az anyagi világ természeténél fogva tökéletlen, akkor az ember világa (mely anyagi természetű is) nyilvánvalóan tökéletlen.
Még kiábrándítóbban, amihez köze van az embernek, az nem lehet tökéletes.
A hit lehet-e tökéletes?
Természetesen nem, mert a hitnek az ember az alanya.
E tekintetben érdektelen, hogy a hit tárgya a feltételezett tökéletesség kizárólagos birtokosa, az Isten, mert a hit nem tőle és általa, hanem az embertől való. Ha hit tökéletlen (ha nem így lenne, akkor ugye nem lennének hitviták), akkor intézményesült megtestesülése, az egyház se tökéletes.
Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy
fentebb hivatkozott férfi a hitbéli tökéletlenség reprezentációjának iskolapéldája,
mert hitét saját alávalóságának, kisszerűségének, romlottságának fedőtörténeteként használja, tettei az istentelenséget példázzák, azok hamis hitvallásának tanui.
De menjünk tovább, átlépve azon, aki csak arra érdemes!
Mivel a tökéletlenség a tökéletességtől eltérően lehet vita tárgya, és az előzőekben azt láttuk, hogy se a hit, se az egyház nem tökéletes, akkor ez azt jelenti, hogy azok egy alkotmányos demokráciában közvita tárgyai lehetnek?
E tekintetben azonos módon kell kezelni az istenhitet és az egyházat?
Szerintem nem.
Hit dolgában szerintem a politika illetéktelen egészen addig, amíg a hitelvek nem ellentétesek az alkotmánnyal.
Ezt megítélni pedig a bíróság és nem valamilyen politikai testület dolga.
Az egyházzal szerintem nem így áll a helyzet.
Az egyházként való létezés és működés is alkotmányossági megítélés alá esik, de ezen túlmenően bármely egyház tárgya lehet szabad közvélekedésnek, közítéletnek is. Bármely egyház működésének laikus kritikája nem csak, hogy nem tabu, de egyenesen kívánatos, mint ahogy ezt gondoljuk valamennyi, a közélet alanyát jelentő intézmény esetében.
Jézus nem akart egyházat alapítani.
Saját egyházával, az elöljárókkal, a hívekkel volt vitája. Ismétlem, vitája volt.
Jézus a vita és nem a kritikátlan elfogadás istenembere. Aki ki akarja vonni Jézus egyházát a szabad, nyilvános megítélés alól, az két dolog ellen vét: a jézusi örökség és az alkotmányos demokrácia ellen.
A hitet védeni, az egyház tisztességét, becsületét óvni, hibáit, bűneit nyilvánosan megbeszélni kell.
Hogy kezdtem?
Nem az Isten teremtette a kereszténydemokráciát.
Hogy ki?
Ha valaki, akkor XIII. Leo pápa, aki a Rerum Novarum című enciklikájában (1891.) a munkásokért viselt szociális felelősséget keresztényi kötelezettséggé tette.
Végül pedig hadd jegyezzem meg: az igazi baj, nem a kurzuskeresztény középszer embereivel van. Hanem azzal, hogy
ez az egész kormánynak nevezett gyülekezet ezt a nyomasztóan hamis, hazug világot termeli újra minden nap,
egy sokkal szebbre, többre hivatott hitet gyalázva szinte minden cselekedetével.
A fenti férfi pedig lényegtelen ebben a történetben, összes érdeme annyi, hogy primitívsége megkönnyítette, hogy mindezt megosszam Önökkel.
Egyébként meg szurkoljanak a magyaroknak! 😀”
(Gyurcsány Ferenc/Facebook)
