Gyurcsány Ferenc Magyar Péter kapcsán posztolt a közösségi oldalára.
Gyurcsány Ferenc az új „Reményről”, azaz a Fideszből kiugrott (vagy kiebrudalt?) Magyar Péterről osztotta meg gondolatait kedden. Mint azt a DK elnöke hangsúlyozta, az új „Remény” kettéválasztja az időt, embereit sérti az érzelmük tárgyát érő bármilyen kritika, kételyek nélkül sorakoznak fel mögé.
Ám ez veszélyes
– hívta fel rá a figyelmet Gyurcsány Ferenc a Facebookon, hozzátéve, hogy ők az „Új Reményt” megalapozatlan ígéretnek gondolják.
Mint már ismert, nem csak Magyar Péter bujdokol mindenféle kitalált érvekkel a nyílt vita elől. A köztisztségre szánt embereit, polgármester-jelöltjeit, európai képviselőjelöltjeit is tiltja a nyilvánosságtól, a vitától.
Ebből az antidemokratikus hozzállásból lett elege a DK-nak. Mint megírtuk, Molnár Csaba szombaton nyílt vitára hívta a Fidesz és a Tisza Párt listájának első öt helyezettjét, Gyurcsány Ferenc pedig a közösségi oldalán kérdezte fel Magyart az ügyben.
Kapcsolódó: Gyurcsány keményen felkérdezte Magyar Pétert, miért rejtegeti az embereit a nyilvánosság elől
Idézzük Gyurcsány Ferenc friss bejegyzését
„Láttunk már olyat, amikor valaki azt mondja, hogy »elegem van, történjen már valami, bármi, csak legyen vége ennek«.
Elhangozhat ez a mondat párkapcsolatban, munkahelyen, akárhol. Ez az a helyzet, amikor tele van az ember hócipője, elege van, meg egyébként is frusztrált, elfáradt, és mindenki menjen melegebb éghajlatra.
Sok embernek mostanra lett nagyon elege közállapotunkból. Igen, a politikáról beszélek. Belefáradt Orbán tizennégy évnyi kormányzásába és abba, hogy az ellenzék ez idő alatt nem tudta őt és rendszerét legyőzni. Szóval tele van a hócipőjük.
Hogy ez normális-e? Miért ne lenne az?
Az, hogy kielégületlenségükben ilyenkor sokan új reménybe kapaszkodnak? Szerintem ez is érthető.
Ugyanakkor attól, hogy értjük egy ilyen lelkiállapot okát, ez nem jelenti azt, hogy egyet is kell érteni egy ilyen helyzetben hozott döntéssel. A magyarázható és érthető lelkiállapot nem ad felmentést az ilyenkor hozott döntés felelőssége alól.
Ahogy a »bármi, csak ne ez« érzelemteli megjegyzés, úgy az új reményhez való ragaszkodás is az.
Miért ne lenne az?
Az új Remény kettéválasztja az időt, van az előtte, azaz a nélküle, és van az utána, azaz a vele időszaka.
Az új Remény egyszerűen ítél. Van a Rossz és van a Jó. Előtte minden rossz volt. Akik akkor voltak, semmit nem tettek, semmit nem értek el, valójában nem is akartak, mi több, maguk voltak a Rossz titkos támogatói, szövetségesei – mondja a Remény és ismétlik az emberei.
Akik viszont most jönnek – teszik azonnal hozzá-, ők a Jók. Mostantól minden rendben lesz. Új világ kezdődik, benne új élet sarjad. Karnyújtásnyira a siker, csak ki kell tartani. Bármi áron.
A Remény embereit sérti az érzelmük tárgyát érő bármilyen kritika.
Mert az ő szemükben az nem más, mint érdemtelen, rosszhiszemű bántás. A hibák, a tévedések felemlegetése pedig ebből következően megengedhetetlen lejáratás – szól a verdikt.
Össze kell fogni, fel kell sorakozni a Remény mögött, őt kell követni, ő az Út – mondják, de legalábbis érzékeltetik.
Kétely nélküli meggyőződéssel.
A Remény által meg nem érintettek köre összetett. Vannak, akiket ahogy korábban, most is hidegen hagy minden effajta ügy. Mások, távolságtartóan mérlegelve, hogy a Remény nem kizárható későbbi sikere kedvezően vagy kedvezőtlenül hat majd saját érdekeikre, eszerint cselekszenek. Támogatják a Reményt vagy ellenkezőleg.
Aztán vannak, akik racionálisan értékelnek, mérlegelnek, valamilyen számukra fontos optimum eléréséhez képest számolnak, majd ez alapján döntik el, hogy mi a viszonyuk a Reményhez.
Az utóbbi két kategória szétválasztása nem könnyű, mert az érdekvezéreltek valóságos motivációjuk elrejtésének szándékával nem egyszer az okos mérlegelők szerepébe bújnak.
Másrészről viszont a Remény és követői mindenkit, akik nem fogadják el az általuk kijelölt egyetlen helyes Utat, akik kételkednek a Remény alkalmasságában, azokat a kizárólag a saját, a fényes jövő szempontjából elfogadhatatlan érdekeik védelmében fellépő, a meghaladni kívánt Múlt kiiktatandó embereinek minősítik.
Amikor a Remény kollektív ügyek megtestesítője, akkor megítélése is az.
Kollektív, azaz közös, szóval mindenki joga, lehetősége, esetleg dolga.
A Remény vagy alkalmas vagy nem a várakozások beteljesítésére. Követői biztosak a sikerében, mások kételkednek, vagy egyenesen veszélyt látnak.
Mi az Új Reményt megalapozatlan, ezért veszélyes ígéretnek gondoljuk.
Az a dolgunk, hogy ezt elmondjuk, hogy a veszélyre rávilágítsunk.
Ha a fényes, önbizalommal telt lelkesültség nem jár együtt racionális kételkedéssel, akkor a hit ragyogása vakká, ezért kiszolgáltatottá tesz.
Ahol a hit kötelező, a kételkedés gyengeség, a kritika árulás, ott az út nem a földi mennyországba, hanem a kiábrándító semmibe, a következő csalódás rajtvonalához vezet.”
(Gyurcsány Ferenc/Facebook)
