Vélemény.
„Szétlopták az országot a munkások a Kádár-korszakban: »okosban« vittek mindent, ami mozdítható volt”
– közli vasárnapi jegyzetében Végh Attila újságíró (blikk.hu). A zsurnaliszta akkurátusan számba veszi azokat a korabeli „trükköket”, amelyekre a 60 év feletti generáció szinte valamennyi tagja emlékezhet.
A sofőrök az üzemanyaggal, a kórházi dolgozók a kötszerrel, a húsosok a prémium-és hiánytermékekkel „ügyeskedtek”; kicsit körülményesebben: az illegális módon eltulajdonított alapanyagokkal és késztermékekkel sefteltek. A lista szinte végtelen.
Fiatal közgazdászként rövid ideig tímáripari cégnél dolgoztam, ott az értékes import-nyersbőr „repült át” a kerítésen, ahol természetesen már izgatottan várták a beavatott szakik. A szerző szellemesen feleleveníti a „tied a gyár, magadnak lopod” szarkasztikus szlogent is, ezzel tovább emelve a régmúlt gyakorlatára emlékező kiváló írásának színvonalát.
Szóval érdemes elolvasni: az idősebbek egy jót nosztalgiázhatnak, a fiatalok pedig csodálkozva mosolyoghatnak a múlt fura történésein.
Végh Attila írásával szinte egyidőben olvasom az egyik portálon (penzcentrum.hu) a hangzatos címet: „Egyre bátrabbak a kábeltolvajok Magyarországon: rengeteget késett miattuk a MÁV, szigorítás jön”. Majd a szöveg:
„A lopásokból, rongálásokból 2022-ben 32 millió, 2023-ban 28 millió forint kár keletkezett a MÁV-nál. Mint a Pénzcentrum kérdésére közölték, 2023-ban 367 esetben történt kábellopás, különféle rongálás, eltulajdonítás a MÁV hálózatán, 5 500 vonat késését okozva, az összes késés 40 ezer perc volt.
A vasúttársaság a rongálások, lopások miatt sűrítik az ellenőrzéseket, és a hatóságokkal közösen ellenőrzik a MÉH telepeket is – így nem éri meg illegálisan átvenni ezeket a fémhulladékokat. A rendőrség adatai szerint tavaly a legtöbb kábellopás Heves megyében történt, ezt Pest megye és Budapest követte – az esetszám pedig drasztikusan nőtt a korábbi évekhez képest.”
A Kádár-rezsim időszakában értelemszerűen csak az állam tulajdonában voltak nagy cégek, és léteztek – nem meghatározó módon – szövetkezeti vállalatok is. Ebből eredően az „üzemi szarkák” (így hívták akkoriban a köztulajdont megkárosító dolgozókat) csak ebből a szférából csenhették el a változatos összetételű cuccokat.
A MÁV akkor is, most is az állam tulajdonában volt.
Úgy tűnik, hogy napjaink kábeltolvajai nem változtattak dicstelen elődjeik szokásán: előszeretettel fosztogatják a legnagyobb állami vállalat készleteit. Változtak az idők, de – úgy tűnik – a vállalati lopás gyakorlata azért itt-ott megmaradt. Az egykori szocialista nagyvállalat egyébként sem sokat javult: továbbra is slampos, pontatlan és korszerűtlen.
Mindezt részvénytársasági formában. „Hív a vasút, vár a MÁV!” jelszóval toborozták régen a dolgozókat, ma helyénvalóbb lenne, hogy „Áll a vonat, vár az utas”. Annyi változás azért történt 35-40 év alatt, hogy
vélhetően már nem a saját dolgozók lopják szét a közlekedési céget, hanem az erre szakosodott bűnbandák.
Az előzőekben leírt – egykori és mostani – vállalati szinten értelmezhető bűncselekményeket (mert azok) általában pitiáner zsiványok hajtották végre. Napjaink nagypályás gazemberei már régen nem „természetbeni” lopásban (sör, bor, hús) gondolkodnak, hanem ravaszul átjátszott cégtulajdonban, irreálisan alacsony áron megszerzett nagybirtokban és kizárólag kapcsolati rendszeren keresztül megszerezhető hitelben, pályázati forrásban.
Esetleg sörgyárban, borászatban, húsüzemben. A mai „nemzeti szarkák” nem tízmilliókkal károsítják meg az országot, hanem tíz és százmilliárdokkal. Nehezíti tettenérésüket és megbüntetésüket, hogy míg a Kádár-kori „üzemi szarkák” fekete-fehérek voltak (és gyarló kisemberek), addig a mai tolvaj-nagyemberek piros-fehér-zöld „tollazatban” pompáznak, és rendkívül nehéz őket elkapni, bezárni.
Persze nem is nagyon akarják, mivel védett /jó/madarak!
