Nem hagyja magát.
Egy focidrukkerbe nehéz annál aljasabb módon beleállni, mint hogy azt állítjuk, nem a magyar válogatott mellett áll. Farkasházy Tivadar ráadásul nem csupán rajong a fociért: négy könyvet is írt a sportról.
Farkasházy 2015 októberében az ATV stúdiójában beszélgetett Kálmán Olgával. Itt hangzott el az a félmondat is,
„hogyha kikapunk, akkor mindig azzal vigasztalom magamat, hogy Orbán Viktornak szereztünk egy rossz napot”.
A csatorna aznap ezzel a kontextusból kiragadott állítást a fideszes propaganda nagyon gyorsan felkapta, és elferdítette. Farkasházy végül 2022-ben fordult a bírósághoz. Hogy ezt miért lépte meg hét évvel a történtek után?
„Azért, hogy véget vessek ennek az életemet keserítő őrületnek. Hogy papírom legyen arról, nem igaz, hogy azt mondtam, hogy a magyar válogatott ellen szurkolok, és hogy aki ezt állítja, az hazudik”
– mondta el a 24.hu-nak adott interjújában.
Szerinte az ellenzék még mindig nem érti, hogy aki nem a magyar sportolóknak szurkol, az belesétál a Fidesz csapdájába – és ezzel megbélyegezhetővé válik.
Az egész életét sportbolondként élő Farkasházy természetesen a hazai válogatottnak szurkolt a magyar–bolgár-meccsen is, ahol, ahogy arról írtunk, elszabadult a pokol. A rendőrségnek vízágyúkkal kellett megfékeznie a szurkolókat.
Szoboszlai Dominik és Marco Rossi előtt is kalapot emel, akik megérdemelt munkával, csoportelsőként juttatták ki a csapatot az Eb-re. Orbán viszont
„gátlástalanul politikát csinál a sportsikerekből, évi négyszázmilliárdot költve az élsportra„.
Farkasházy életének ötéves kora óta része a sport: elvált édesanyja akkortájt vitte először lóversenyre. Nem sokkal később árulta el a fiának, hogy esténként
„igazából zsugázni jár a Béke Szállóba, én meg arra kértem, hagyja a dagadt ruhát másra, vigyen engem is a Békébe, ígérem, jó leszek„
– árulta el. Itt ismerkedett meg az első focistával, Csikar Sándorral is. A Béke Szállóban töltött éjszakák után talán nem is olyan meglepő, hogy Nagy Imre 1956-os beszédét a Parlament előtt hallgatta végig tízévesen.
A Kossuth téri sortűznél is ott volt. „Egyszer csak kelepelést hallottam, tíz és fél évesen nem tudtam, hogy így szól egy sortűz, szaladt mindenki, ezért szaladtam én is” – mondta.
Az atrocitások, úgy tűnik, végigkísérik az életét.
„Nekem 1999-ben Molotov-koktéllal felgyújtották a kocsimat, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a szurkolói világban korántsem veszélytelen, ha rágalmazzák az embert”
– mondta. Innen már érthető, hogy hét év távlatából is fontosnak érezte, hogy a bíróságon kérjen elégtételt az őt ért hamis vádak miatt. A törvényszék friss döntése igazságot szolgáltatott neki.
A fideszes propagandisták őt illető kritikájára úgy reagált:
„Tényleg sz*rok én arra, mit ír rólam a Bohár meg a Bayer. Az írásaik következménye üt szíven olykor. Például az, amikor még 2016-ban két nő leköpött miatta az utcán. Szó szerint fröcsögtek a gyűlölettől, nyilván fogalmuk nem volt se rólam, se a fociról, ha megkérdeztem volna őket, hány félidőből áll egy meccs, nem találják el, csak azt vélték tudni, hogy én »mindig a magyarok ellen szurkolok«.
