Okosan ki van ez találva.
„A gyártók egy olyan környezetbe érkeznek, ahol ellenségesen fogadják őket, mert az emberek nem biztosak abban, hogy az állam megvédi őket a profitorientált cégekkel szemben, ez folyamatos társadalmi feszültséget fog okozni, ennek hosszú távon nincs jövője”
– ezt Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője nyilatkozta az economx.hu-nak.
Márpedig az állam nem igyekszik megvédeni a polgárait.
A kínai cégek ugyanis alkalmazkodóak: ha szigorúak a szabályok egy országban, akkor betartják, de
ha lazaságot, korrupciót tapasztalnak, akkor ahhoz is idomulnak.
És nálunk azt tapasztalták, hogy az akkumulátor-iparág fejlesztéshez nagyon kedvező beruházási környezetet teremtett és biztosít hazánk, és elsődleges célként jelölték meg az erőltetett iparosítást, figyelembe sem véve egyéb szempontokat.
Dedák Dalma kihangsúlyozta, hogy más nagyobb civil szervezetekhez hasonlóan a WWF sem kommunikálta azt, hogy ne jöjjön hazánkba semmilyen akkumulátorgyár, arra viszont figyelmeztettek, hogy
meg kell vizsgálni, Magyarország természeti erőforrásai mekkora gyártókapacitást képesek elviselni,
illetve hogyan lehetne hasznosítani és kármentesíteni a jelenleg is meglévő barnamezős területeket az egyre fojtogatóbb termőföldínség idején.
Egy olyan iparosítási stratégiánál, mint amilyen Magyarország akkumulátoripari stratégiája, kötelező lenne készíttetni egy úgynevezett stratégiai környezeti vizsgálatot (SKV). Ennek a környezeti értékelésnek lenne a feladata, hogy kiderítse hol, milyen típusú beruházások mennyire terhelik környezetünket, hazánk erőforrásait.
De ez nem történt meg, pedig még a Magyar Tudományos Akadémia szerint is kötelező lett volna.
Ez nem egy zöld álláspont, ez a jogszabályokban előírt szokásos eljárás lett volna.
„Így amikor azt mondjuk, hogy
Magyarország minden környezetvédelmi jogszabályt teljesít, ez már a tervezési szinten sem igaz”
– fogalmazott Dedák Dalma.
Ehhez hozzátartozik, hogy minden gyárnak egységes környezethasználati engedélyezést kell lefolytatnia, viszont számos vegyianyag esetében nincs jogszabályokban meghatározott határérték.
„Így könnyű mondani, hogy betartjuk a jogszabályokat, ha nincsenek előírva a határértékek, a hatóságok egyedileg szabják meg a limitet”
– fűzte hozzá.
Ilyen például az NMP-oldószer is, amelyet az akkumulátorgyártásban használnak, és amelynek nyomait kimutatták gödi kutakban is.
Miközben a németországi hatóságok zéró kibocsátást rendeltek el az oldószer miatt a CATL részére is, a debreceni gyárberuházáshoz kiadott egységes engedélyben nem jelölt meg a hatóság semmiféle kibocsátási határértéket.
„Az akkumulátoripar egy olyan új technológia, amire még a környezetvédelmi jogalkotás nem készült fel. De ez még pótolható, ha nem politikai térben rendezzük ezeket a vitákat, hanem szakmai szempontokat veszünk figyelembe”
– magyarázta a WWF szakértője.
