Exkluzív interjú Tóth Gergellyel a Nyugati Fényen.
2023 elején felborzolta a kedélyeket Keszthelyen, hogy bejelentkezett a város élére egy jelölt, akiről szinte semmit nem lehetett tudni; arctalanul, névtelenül jelentette be az indulását a polgármesteri posztért. Csupán annyit lehetett tudni róla, hogy független, egyetlen pártnak sem a tagja és komoly civil életúttal rendelkezik. Néhány hónappal később az illető felfedte kilétét: a rejtélyes induló Tóth Gergely professzor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem tanára, aki korábban a KÖVET nevű környezetvédő egyesületet alapította, és 27 éven át ügyvezetője, főtitkára volt.
Miért vállalta a megméretést? Milyen elképzelései vannak Keszthely fejlesztéséről? Mit tud elérni polgármesterként a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben? Elismert professzorként miért hagyja hátra a katedrát, és vállal politikai szerepet az azzal járó kockázatokkal? A Nyugati Fény keszthelyi illetőségű főszerkesztőjének interjúja.
Nyugati Fény: Professzor Úr, mi inspirálta arra, hogy elinduljon a polgármesterségért?
Tóth Gergely: Öt éve gondolkodom a lehetőségen. Régebben több megkeresést kaptam, amelyeket akkor még elutasítottam. Jelenleg 53 éves vagyok, és viszonylag sikeres életutat tudhatok magaménak. Ehhez képest nagy váltás a polgármesterjelöltség – nagy kockázattal jár az indulás, különösen azt látva, milyen rossz Magyarországon a politika és a politikusok megítélése.
Önmagamra nem tekintek politikusként; egyrészt azért, mert a civil szférából érkezem és nem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja, az önkormányzati politikában pedig – az országos viszonyokkal ellentétben – egyébként is kevésbé érvényesül a pártpolitikai szempont.
Az angolban többféle jelentése van a politikának: az egyik a politics, amely az országos politikára jellemző, pártlogikán alapuló közéleti viselkedés, a polity az állam és közösségeinek működtetését jelenti, a policy pedig a szakpolitika, amely a mindennapi élet, a teljes közösség, így a minden ember életét meghatározó szakmai döntések koordinálását jelenti. Az én felfogásomat az utolsó fogalom jellemzi leginkább. Tehát közéletről és szakmai állásfoglalásokat képviselek, nem pedig pártpolitikai érdekeket.
Szakmám a közgazdaságtan és irányítás, menedzsment, azon belül is a környezet-gazdaságtan, amelynek célja, hogy a gazdasági és a környezeti szempontokat összhangba hozza az egyének, vállalatok és az állam szintjén, illetve a nemzetközi térben, sőt globálisan is.
A politika az ókori Görögországban a polisz, azaz a városállam ügyeibe való beleszólást, a közérdek képviseletét jelentette. Sajnos, úgy látom, az utóbbi évtizedekben lejáratódott a politika, és sokan úgy gondolják, hogy a tisztességes embereknek ki kell maradniuk a politikából.
Szerintem foglalkoznunk kell a közügyekkel! Úgy vélem, hogy aki elégedetlen a jelenlegi helyzettel, és zúgolódik, emellett azonban mégsem tesz semmit a változásért, az
mulasztást követ el a saját polgártársaival és az országgal szemben.
Nem feltétlenül vétkezünk többször tettel, mint mulasztással, sőt…
Matthew VanDyke megfogalmazásában „{h}a hiszel valamiben, akkor menj, és tegyél is érte valamit, ne másokra várj, hogy majd elintézik helyetted. Ha valami nem tetszik a közösségben, ahol élsz, akkor változtass a dolgokon! Vállalj szerepet, és küzdj meg azért, amit szeretnél!” Ezt a gondolatot tartom zsinórmértéknek.
Amikor legutóbb többen felkértek, hogy induljak a polgármesterségért, három-négy hónapot adtam magamnak, hogy átgondoljam a lehetőséget. Először a családommal beszéltem, illetve olyan ismerőseimmel, akiknek adok a véleményére. Isten előtt is számot vetettem a dilemmámmal. Hosszú vajúdás után végül úgy döntöttem, megméretem magam. Az indulásomat stílszerűen március 15-én jelentettem be, akkor még név nélkül.
Az anonim profillal az volt a célom, hogy felmérjem, milyen visszhangja van a város fejlesztése érdekében kitűzött céljaimnak, elképzeléseimnek. Eredetileg szeptember 1-jén akartam színre lépni arccal és névvel, azonban a névtelen bemutatkozás a vártnál is jobban sikerült, így tarthatatlanná vált az inkognitómód. Végül július 3-ára hirdettük meg a bemutatkozást a várkertbe; azóta minden nyilvánosan elérhető a személyemről.
Keszthely és a Balaton esetében a partszakasz beépítését, túlépítését vélem a legnagyobb problémának. Emellett hasonlóan nagy gondnak tartom a helyi gazdaság életképtelenségét.
NYF: Kifejezetten unikálisnak számít a magyar politikában, hogy valaki arc és név nélkül jelenti be az indulását. Az eddig említett tényezőkön túl volt bármi más indoka az anonimitásnak?
TG:
Szeretnék formabontó lenni, nem klisékkel kommunikálni.
Számomra fontos, hogy a közösségre építve tegyünk a városért, és ezt ne csak a szavak szintjén jelenítsem meg. Emellett azonban az is kiemelt szempontom, hogy mást mutassak, mint ami a megszokott a napi politikában. Az első, anonim színrelépésemkor például mesterséges intelligenciával generáltunk profilképet a politikusi oldalamra. Az első időszakban rögtön elértünk 200 embert, a személyem bejelentése óta pedig folyamatosan nő ez a szám, immár közel 1000-en követnek az oldalamon.
Keszthelyen 4000 szavazóval biztosan lehet nyerni a polgármester-választáson. Ismerve, hogy 4-ből körülbelül 1 ember vállalja a közösségi oldalakon a politikai szimpátiáját – a cenzúra és sokszor az öngerjesztett félelem miatt –, egészen jól haladunk, de a munka java csak most kezdődik!
NYF: A bemutatkozó beszédének lényege, hogy Keszthelyen vészesen „terjed a Semmi”, és a kampány elmúlt néhány hónapja is erre a mondanivalóra épült. Mit ért „Semmi” alatt? A városvezetés Keszthelyhez fűzött hozzáállását? A városlakók részéről a mindennapi életben tapasztalható apátiát, érdektelenséget? Esetleg a változtatásra való képtelenségből fakadó fásultságot?
Mindhármat. Természetesen nem kizárólag a jelenlegi vezetés az oka annak, hogy rossz helyzetben van a város. Aki szereti a metaforákat és meséket, >>ITT<< elolvashatja részletesen az indoklást.
Szerény ellenzéki-civil győzelemmel számolok 2024 júniusában az önkormányzati választáson – de az elsöprő civil győzelmet sem tartom kizártnak. Ezután le kívánom zárni a „harcos szakaszt”, és mindenkivel együtt szeretnék működni, aki a városért dolgozik. Ezt egyébként már a bemutatkozásom során is bejelentettem, amelyet követően számtalan magánszemély mellett több civil szervezet és néhány ellenzéki párt is rögtön a támogatásáról biztosított.
Elzárkózom attól, hogy a Fideszre vagy a NER-re tekintsünk a „Semmi”-ként – mindemellett azonban el kell ismerni, valóban sokat tett a jelenlegi kurzus azért, hogy rossz kép alakuljon ki róla a választópolgárokban. Sokan Széchenyinek tulajdonítanak egy mondást – egyébként tévesen –, amelynek lényege, hogy minden nép olyan vezetőket kap, amilyeneket érdemel. Én ebben nem hiszek, ugyanis a zsarnokságot nem lehet sokáig fenntartani a nép nélkül.
A BME egyik professzora azt fogalmazta meg a város építészeti koncepciójának kidolgozásakor, hogy „Keszthelynek mélyebb gondolatokra van szüksége„. Ezzel egyetértőleg úgy gondolom, fontos, hogy konkrét elképzeléseink legyenek, amelyek a gyakorlatban megvalósíthatók. Lehet közhelyeket puffogtatni például a turisztikai szezon kiterjesztéséről, minőségi szálláshelyek létesítéséről, vagy dilemmázni és sajnálkozni, hogy mi vagyunk-e a Balaton fővárosa. Ez azonban már kevés.
A programom alapja a helyi gazdasági élet fellendítése.
Nekem világos elképzeléseim vannak arról, mit kéne tenni, de egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy mindent megvalósítsunk.
Kellenek új ötletek, és a meglévőket összhangba kell hozni a helybéliek igényeivel; ezen dolgozik lázasan a csapatom.
Eredetileg így hangzott volna a jelmondatunk: „Kevesebb Semmit, több Valakit!” Ezt azonban elvetettük, mert túl elvont, másrészt…
NYF: Túlzottan vezérelvű, egy személyre épülő.
TG: Igen. Illetve kissé parodisztikus, a Kétfarkúak (a Magyar Kétfarkú Kutya Párt – a szerk.) kommunikációját idézi.
Később eszembe jutott Michael Ende A végtelen történet című könyve. Ez egy felnőtteknek szóló mese, amely arról szól, hogy Csodaországban terjed a Semmi, amely mindent magába szippant. A probléma megoldásaként felbukkant a mesehős, aki a Semmi ellen küzd. Nekem nagyon tetszik ez a metafora, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy fecske nem csinál nyarat, ezért szeretném összefogni a helyi társadalmat, és konkrét jövőképet felmutatni. A személyemmel szeretnék a város javát szolgáló elképzelések élére állni.
NYF: Minden fórumon hangsúlyozza a függetlenségét. Azt azonban fontos megjegyezni: nem mindegy, hogy mitől és kitől független. Nem lehet elvektől függetlenül dolgozni, mert akkor egy politikába frissen belépő szereplő nem fog különbözni az előbb említett „Semmi”-től. Mindenkinek vannak elképzelései arról, hogy milyen irányba kellene tartania a városnak.
Több szervezet, köztük pártok, illetve a pártokat összefogó szervezetek is kifejezték, hogy Önt támogatják. Erre egyes kormánypárti szereplők úgy reagáltak: lám, lehullt a lepel; valójában Ön az ellenzék jelöltje, csak nem vállalja fel ezt a szerepet.
Mi tehát az igazság? Mitől, kitől független? Milyen irányultságú városvezetésre számíthatunk, ha sikerül nyernie jövőre?
TG: Jobban szeretem a civil megnevezést a függetlennél. Igaza van abban, hogy nem létezik teljes függetlenség – olyan ez, mint a „független” történetírás –, de a jelző alapvetően arra utal, hogy nem vagyok egyetlen pártnak sem tagja, így senkinek az utasítását nem hajtom végre.
Ma Magyarországon elvárni, hogy egy politikai szereplő teljesen önállóan döntsön, szerintem illúzió. Egyébként ezt >>ITT<< leírtam részletesen és pontosan.
A teológia alapján kijelenthető, hogy minden ember megismételhetetlen lény, másrészt azonban közösségi entitás is, így a saját függetlenségét sem élheti meg mások nélkül. Ez mélyen belénk van kódolva; ebből áll össze a család, a nemzet és a többi.
27 évig dolgoztam a KÖVET nevű civil egyesületnél, amelynek alapítója vagyok. A szervezetben 10 évig ügyvezető igazgatóként, majd tavaly decemberig főtitkárként is tevékenykedtem. Ötször választott a közgyűlés újra, közben egy ideig a Hamburg székhelyű INEM-hálózatot is vezettem. Az egyesület célja a vállalatok zöldítése, illetve a társadalmi felelősségvállalás erősítése. Így tehát a civil szféra számomra nem ismeretlen.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy bizonyos politikai körök igyekeznek lejáratni a civilséget, de az én felfogásom egyezik a civil szervezetek klasszikus jelentésével, miszerint
vannak olyan célok, amelyek a profitnál és az egyéni érdekeknél is fontosabbak.
Én a civil szót a fenti értelemben használom.
Elsőként a Vártak (Városukért Tenni Akarók Egyesülete – a szerk.) fejezte ki felém a támogatását. Ennek tagjai fákat ültetnek, várost zöldítenek, szemetet szednek; tevékenységük jó értelemben politikamentes. Persze, szedhetünk szemetet, ha időközben kiszedik a parkból a szemeteseket; ültethetünk néhány tucat fát, ha időközben 420-at kivágat a városvezetés…
További civil szervezetek támogatására számítok. Közülük több vezetőjével jó kapcsolatot ápolok, így bizakodó vagyok a támogatásukat illetően.
NYF: Tehát a támogató szervezetek túlnyomó része pártpolitika-, nem pedig szakpolitika-mentes.
TG: Így van!
A pártok közül eddig a Momentum jelentette be a támogatását, de az egyik nagy ellenzéki párt is rövidesen így tesz. Én politikai oldaltól függetlenül minden pártnak jeleztem, hogy elindulok a választáson, és akik erre lehetőséget biztosítottak, azoknál be is mutatkoztam.
A Fidesz és a Mi Hazánk semmilyen nyitottságot nem mutatott,
azonban a többi, ellenzéki párt fogadott engem. A keszthelyi ellenzék nagyobb részét összefogó KÉVE is bejelentette, hogy támogat.
Azt már most kijelentem, hogy nem feltétlenül kívánok saját mozgalmat indítani, így harmadik utas listát sem fogok állítani. Keresem a velem azonos célt szolgáló szövetségeseket, és az eddigiek alapján nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az ellenzék természetes szövetségesének tekint.
NYF: Ötgyermekes édesapa; impozáns szakmai életutat tudhat magáénak; rendszeresen írt egy keresztény ifjúsági lapba és más magazinokba is; a legtöbb kérdésben kifejezetten konzervatív, klasszikus jobboldali álláspontot foglal el. A felsorolás alapján akár egy kormánypárti politikus is lehetne. Miben tudja magát megkülönböztetni a Fidesztől, miért szavazzanak Önre a kormánykritikus polgárok?
Én nem látom ilyen élesen a keresztény–nem keresztény, jobboldali–baloldali ellentétet. Nagyon sok baloldali intézkedést hoz a Fidesz-kormány, ilyen például az árstopok bevezetése, a bankok adóztatása, a gazdasági szektorokban az államosítás, vagy például a segélyrendszer, amelyet tisztességes bérek helyett kínálnak. Sőt, vannak olyan lépések, amelyek egyenesen a kommunista időszakra hajaznak. Amikor például a miniszterelnök bejelenti a pénteki rádióbeszédében, hogy a következő hónapban mekkora lesz az infláció, akkor a tervgazdaság jut az eszembe.
Nem tudom, hogyan lehet az urambátyám korrupciót megállítani országosan,
Keszthelyen azonban garantálni tudom, hogy kizárólag a tudás, a tehetség és a közérdek alapján fogunk a város ügyeiben dönteni.
Ami itthon van, az már nem eredeti tőkefelhalmozás, hanem annál rosszabb. A helyzet az, hogy nem az ügyesek és a tehetségesek a legsikeresebbek, hanem azok, akik a leghevesebben bólogatnak a hatalomnak, és vállalnak sokszor elfogadhatatlan kompromisszumokat.Ez nagyon rosszat tesz a gazdaságnak.
Ha a vagyonok az urambátyám rendszerekre jellemző módon, rokoni, baráti kapcsolatok alapján halmozódnak fel, akkor a feudalizmus, a kapitalizmus és a kommunizmus legrosszabb jellemzői kombinálódnak, előnyeik csekély érvényesülésével. Ezt egyre gyakrabban látom a gazdaságban, kultúrában, akadémiai szférában. Talán egyedül a civileknél nem, de ott is kialakult a kormány által gründolt álcivil szféra.
Nem tudok majd még helyben sem minden hibát kijavítani, azonban fontos számomra, hogy a városban a tehetséges, keszthelyi illetőségű vállalkozók érvényesüljenek. Ami a Helikon parkban történik, az például elfogadhatatlan! Politikailag és gazdaságilag is öngól, hogy azok, akik romokat hagynak maguk után, sorra kapják az újabb megbízásokat.
Egy beruházásokba és gazdasági korrupcióba belebukott, szakmai hozzáértés csekély szintjén álló polgármester
beruházási államtitkár lett, majd miután itt sem teljesít kiemelkedően, megkapta a közlekedési pozíciót – amelyhez szintén szinte semmi köze. Ezt vérlázítónak tartom!
A választási győzelmem esetén nem fogom elfelejteni, hogy a szavazók egy része nem miattam fogja leszavazni a fideszes vezetést, hanem azért, mert annyira elégedetlenek a mostani kurzussal.
NYF: Programját megismerve kijelenthető, hogy abban központi elemként szerepel a Helikon park felújításának megfelelő lezárása és a város zöldítése. Mi a probléma a város zöldterületeivel, milyen változást tartana üdvösnek?
TG: Öt követelésünk van, ezeket fontos elkülönítenünk. Közöttük valóban van három olyan, ami a város zöldterületeinek megújításához kapcsolódik; az egyik ilyen a Helikon park felújításának befejezése. További elvárásunk, hogy a Balaton-part menti fákat ne vágják ki, emellett pedig azt is kérjük, hogy ne építsék be luxuslakóparkokkal azokat a területeket, amelyek nem csupán ökológiailag, hanem gazdaságilag is a legértékesebbek a városban.
Ez utóbbi követelésünk egy része sajnos már nem betartható az elkezdett beruházások miatt. Szerencsére van sikersztori is: nem épült meg a 27 emeletes ház a Libás strand és a bicikliút közé.
A rövid távú követelések mellett van három, inkább elméleti jellegű elképzelés: az egyik a szakértői városvezetés. Ez azt jelenti, hogy
pártkatonák helyett hozzáértőket, szakembereket szeretnénk ültetni a fontos önkormányzati pozíciókba.
További alapelvünk a zöld gondolatok mentén indított gazdaságfejlesztés. A fenntartható, hosszú távon működő, nem kizárólag pályázati pénzekből megvalósított városfejlesztést tartjuk szükségesnek.
A harmadik alapelvünk a környezettudatos vezetés megvalósítása. Ez a mindennapi ügyintézésben megvalósuló – tehát nemcsak a szavak szintjén megjelenő, hanem a napi gyakorlatba is beágyazott – környezetvédelmi szemléletet jelenti.
Mindezeken felül további célokat tűzünk ki. Vannak olyan elvárások, amelyeket már lefektettünk, de még nem hoztunk nyilvánosságra. Például a kultúra, az intézményrendszer és a városfejlesztés területén is megfogalmazzuk az elveinket, és ezeket rövidesen nyilvánosságra hozzuk. Szeretnénk ezeket a városlakókkal is megosztani, és véleményezhetővé tenni.
Amikor a zöld alapelvekről beszélünk, akkor fontos leszögeznünk, hogy két irányelv létezik. Az egyik az úgynevezett „erős fenntarthatóság„, a másik pedig az „gyenge fenntarthatóság„.
Az előbbi a „mélyzöld” elveket jelenti, tehát azt, hogy egyetlen fát sem lehet kivágni, illetve minden fajt meg kell védeni. Szélsőséges formájában ez az emberre vírusként tekint, amely tönkreteszi a Földet.
Én nem vagyok híve ennek a gondolatnak. Az ember alapvetően kertésze a teremtett világnak, nem a favágója. Vezető, de nem despota kizsákmányoló, hanem gondos családfő.
Az előbbivel szemben a „világoszöld” gondolatiság azt jelenti, hogy néha ki kell vágni fákat azért, hogy a gazdaságfejlesztés megvalósulhasson – hiszen elfogadhatatlan, hogy Keszthelynek például nincsen ötcsillagos szállodája. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy minimálisra csökkentjük a gazdaságfejlesztés miatti környezeti károkozást, és bizonyos esetekben a fenntarthatóság érdekében beáldozunk néhány fejlesztési elképzelést, amelyek hosszú távon több kárt okoznak, mint amennyi hasznot termelnek rövid távon.
Azzal, hogy a partszakaszra luxusingatlanokat építenek bizonyos vállalkozások, kiszorítják a kevésbé tehetős embereket a Balaton mentéről. Eközben idejönnek olyanok, akik ki tudnak fizetni 1-2 millió forintot négyzetméterenként egy olyan apartmanért, amit egy évben 1-2 hónapon át használnak. És az infrastrukturális beruházások eközben elmaradnak: nincs rendes úthálózat, bolt vagy akár egy kávézó ezeken az új fejlesztési területeken. Ez nem csupán ökológiailag, de
városszerkezetileg is hatalmas öngól, súlyos hiba.
Keszthely fő értéke, hogy szerves módon fejlődött; a struktúrája adja a szépségét. Ez régóta sérül azzal, hogy nem lehet a sétálóutcán vásárolni, és autóval kell mindenhová közlekedni ahhoz, hogy megfelelő termékekhez, ruházati cikkekhez lehessen hozzájutni. Ipari parkunk vagy zónánk sincsen, ebben már Gyenesdiás is megelőzte a várost. Ellenben rákos sejtként burjánzanak a luxusingatlanok, darukat és persze félbehagyott beruházásokat látni mindenütt, miközben patinás régi ingatlanjaink felújítatlanul és gazdátlanul állnak, elég ránézni a Balaton és Hullám szállókra, vagy az Egyetem B épületére, a korábbi huszárlaktanyára.
A város megfelelő fejlődéséhez helyes koncepció kell, a fejlesztéseknek pedig konszenzuson, egyetértésen kell alapulniuk. A magántőke elvárásait összhangba kell hozni a városlakók elképzeléseivel, hogy megfelelően fejlődhessen Keszthely.
NYF: A kormányközeli oligarchák, vállalkozói körök gyors ütemben terjeszkednek a Balaton mentén. Nehéz gátat szabni ezen beruházásoknak, ugyanis csekély lehetősége van az önkormányzatoknak a tiltakozásra. A kormány régen kicsavarta azokat az eszközöket a helyhatóságok kezéből, amelyek alapján megvétózhatnák a számukra nem megfelelő építkezéseket. Kizárólag az államnak, illetve a fennhatósága alá tartozó környezetvédelmi hatóságnak lenne szerepköre ahhoz, hogy gátat szabjon a káros beruházásoknak.
Polgármesterként hogyan lépne fel azért, hogy minél kevesebb, a város érdekeinek ellentmondó beruházás valósulhasson meg? Milyen eszközöket használna fel a tiltakozáshoz?
TG: Valóban kevés lehetősége van az önkormányzatoknak és a polgármestereknek; jelentősen korlátozták a jogköreit. Esetemben az sem elhanyagolható szempont, hogy matematikai esély van rá, hogy győzelmem esetén a testületen belül ellenzékbe kerülök, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a képviselői testületben is többséget szerezzek. Ellenkező esetben a kormánypárti testületi többség akár annyira megfoszthatna a feladataimtól, hogy kis túlzással csupán beszédek elmondására maradna lehetőségem a nagyobb nemzeti ünnepeken.
Úgy gondolom, az akarat nagyon fontos ahhoz, hogy megfelelően lehessen tiltakozni.
Annak hiányában még kevesebb lehetőség van arra, hogy bármiben ellen tudjon állni egy városvezető a hatalomnak.
Végigéltem, ahogyan a környezetvédelem ügye egyre kevésbé lett fontos szempont a kormányzatnak. Korábban létezett környezetvédelmi minisztérium saját tárcával, majd államtitkár ügyelt a környezetvédelmi szempontok betartására, később helyettes államtitkár, majd gyakorlatilag senki. A fenntartható fejlődésért a jövő nemzedékek ombudsmanja felelt, és ennek nemzetközi szinten is csodájára jártak.
Mindezen pozíciókat eltörölte a kormányzat. Utolsóként a zöld civil szférát éhezteti ki, és kreál neki olyan álcivil versenytársakat, akiket szemérmetlen módon támogat közpénzből.
Minden egyes fáért és minden négyzetméternyi parti telekért meg fogok küzdeni! Bár jómagam kompromisszumképes ember vagyok, de a legfontosabb értékeimből nem engedek. Nem adom fel az elveimet, nem megyek bele olyan megegyezésekbe, amelyek szembemennek a keszthelyiek érdekével! Ha szükséges, kíméletlenül megharcolok a jó ügyért! Olyan szakmai befektetőket fogok megkeresni, akikkel a város sokat fejlődhetne, és hogy a fenntartható helyi gazdaság ne csupán egy szlogen maradjon.
NYF: Hogyan kívánja a keszthelyieket képviselni? Miként kéri ki az ő véleményüket, továbbá hogyan kívánja a többségi akaratot és a kisebbségi álláspontot megjeleníteni a városvezetésben?
TG: Arisztotelész államelméletében van egy érdekes fogalom, amit kevesen ismernek: ez a politeia. Ez a demokráciához nagyon hasonlatos uralmi forma, de nem az egyéni érdekek határozzák meg a politikát – mint általában manapság –, hanem a közérdek. Én ez utóbbit kívánom megjeleníteni.
Természetesen önálló és nagyon határozott értékrendem, véleményem van különböző ügyekről, de ha a szükség és a közösségi érdek megkívánja, akkor hagyom magam eltéríteni az elképzeléseimtől. A „Semmit rólunk, nélkülünk!” alapelv mentén cselekednék. Ez például azt jelenti, ha egy utca forgalomcsillapításáról kell dönteni, akkor első lépésben az érintett lakosságot kell megkérdezni róla, mit szólnak a városvezetés elképzeléseihez. A nagyvállalatoknál ez az úgynevezett „érintetti” elmélet, amely a részvényesi, erőből kormányzás alternatívája. Erről könyvet is írtam.
Úgy vélem, az esetek 80 szalékában az emberek tudják, mi az, ami számukra a legjobb, leghasznosabb. Bár nem lehet mindenkinek egy időben megfelelni, azonban a józan többségnek igen.
Azokért kívánok cselekedni, akik belátják, hogy a közösség szempontjai az egyéni érdekeknél magasabb rendűek.
A közérdek több, mint az egyéni érdekek összessége – és néha, bizony, áldozatokat kell hozni érte. Abban az esetben például, ha 1848-ban vagy 1919-ben mindenki az egyéni érdekét követte volna, ma nem létezne önálló Magyarország.
Csapatommal folyamatosan dolgozunk a közösségimédia-felületek kialakításán. Facebook-profilunk már hónapok óta működik, elindult az Instagram-oldalunk is. A weboldalunk készül, amelynek kialakítása kapcsán fontos szempont, hogy a lakosság javaslatokat tehessen a felületen keresztül a város jövőjével kapcsolatban, és szellemileg, anyagilag is támogathassa munkánkat.
NYF: Említette, hogy közgyűlési többség hiányában „béna kacsa”-ként szinte semmilyen érdemi szerepköre nem lenne. Mi lesz akkor, ha ez a forgatókönyv valósul meg? Hogyan képviselné ebben az esetben a programját, amely alapján megválasztanák?
TG: A közgyűlési többség hiánya elméletileg reális forgatókönyv, és nagy gondot jelentene. Ez a lehető legrosszabb opció, amely szóba jöhet. Én azonban nem tartok ettől. Nagy arányú győzelemre számítok a választókerületek többségében, és így a listás helyek tekintetében is.
Ha mégsem választanak meg, akkor marad a civil szakmám, illetve a lelkiismeretem, amellyel el tudok számolni, tudván, hogy a csapatom, számtalan segítőnk és én valóban mindent tőlünk telhetőt megtettünk a változásért. A kampányom közel egy éve alatt minden energiámat, kapcsolatomat és tehetségemet arra fordítom, hogy elérjük az elsöprő többséget a szelíd fejlődés programjához.
Van egy mondás, amelynek lényege, hogy akkor kell átugrani a szakadékot, amikor odaérünk. Nem gondolkozom azon, hogy mi történik ebben az esetben, mert ha emiatt aggodalmaskodnék, akkor el sem indulnék. És persze, óvatos vagyok; nagyon reálisan felmértem a döntésem következményeit, de
nem vagyok hajlandó rettegni, attól, hogy karaktergyilkosságban lesz részem.
Mindemellett úgy gondolom, hogy ha valaki jól viszonyul a közösséghez, akkor kevesebb támadást kap. Bizonyára van lelkiismeret a NER politikusaiban is, csak kissé nehezebb előcsalogatni azt (*nevet*).
Viszonylag gyakorlott vagyok abban, milyen nehéz körülmények között tevékenykedni. A KÖVET nevű civil szervezet alapítójaként és operatív, majd felső vezetőjeként kollégáimmal elértük, hogy minimális anyagi források mellett is környezettudatos működésre bírjuk a velünk együttműködő vállalatokat. Mindez már 1995-ben így volt, amikor még nem volt divatos hazánkban a környezetvédelem. Volt saját cégem, vezettem egy igen kritikus anyagi helyzetben lévő nemzetközi szervezet munkáját. Több száz projektre nyertünk el támogatást, és hajtottuk végre azokat sikeresen, becsületesen, nagy közhasznot elérve.
Professzorként azt is tudom, milyen nehéz érvényesülni érdemi támogatás nélkül. Mindeközben folyamatosan oktatni kell az egyetemistákat, kutatóként ezzel egy időben pedig a világ élvonalában lévő, százszorosan versenyképesebb amerikai kollégákkal egy színvonalon publikálni olyan nemzetközi lapokban, ahol 10-20 cikk közül egyet fogadnak be. Mindezt úgy, hogy akkora anyagi szabadsága sincs a kutatóknak, hogy vegyenek maguknak egy notebookot, vagy akár egy tollat is. Ma Magyarországon egy egyetemi professzor anyagi kerete – pályázat nélkül – 0 forint, miközben 30-40 év, amire az ember tanulmányai és munkássága alapján eljut a kutatói céljaiig. Ha én lennék az állam, biztosan jobban megbíznék abban, aki számtalanszor bizonyítja hűségét és teljesítményét. És ez nem csak a professzorokra érvényes…
Az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki. Oktatóként folyamatos teljesítménykényszer van, rendszeresen ellenőriznek, „méricskélnek” minket, ennek ellenére mégsem bíznak meg a tisztességünkben. És emellett a papírmunka, a bürokrácia is nagy kihívást jelent. Ehhez képest még a civil vagy ellenzéki lét is sokkal jelentősebb mozgástérrel jár, és a politikus legalább tudja használni a kreativitását.
Egy városvezetőnek informális hatalma is van. Ha olyan ügyekért áll ki a polgármester, amelyek bírják a városlakók támogatását, emellett a média is beszámol a fontos ügyekről, akkor nehéz belülről meghiúsítani a hasznos elképzeléseket. Ami botrányos és észszerűtlen, azt hiába „jogászkodjuk ki”, és visszük keresztül hatalmi erővel a lakosságon, nem lesz tartós.
Két kimenetele van a városvezetést érintő konfliktusnak. Vagy kikészítik a polgármestert, aki idegesen lemond a hatalmáról, vagy pedig a provokátorok és hátramozdítók,
a város fejlesztését akadályozó képviselők kipottyannak a testületből, legkésőbb a következő választáskor.
A párthatalmilag elkötelezett apparátus pedig nagyon rossz úton jár, ha gátat szab a jobbító szándékú embereknek, mert ők a várost, a lakosait és választott vezetőit szolgálják. Ezzel nem akartam általánosítani, de néha némi szereptévesztést érzek a fenti szereplők esetében…
Végül megjegyzem: nem mellékes szempont az sem, hogy a hivatalban lévő városvezetőben jobban megbíznak a helyiek, így helyzeti előnyben van.
NYF: Térjünk a gazdaságra! Tegyük fel, hogy megválasztják 2024 júniusában. A hivatalát néhány hónap múltán átveszi elődjétől, Manninger Jenőtől. Miután ez megtörtént, meglepődve tapasztalja, hogy még a rossz gazdasági helyzethez képest is sok „csontváz esik ki a szekrényből”.
Hogyan küzdenének meg a válsággal? Miként menedzselnék a várost a pénzhiány közepette, és hogyan lendülnének túl a napi gazdasági problémákon?
TG: Biztos, hogy sok „csontváz” lesz. Sokat még kívülről is jól látunk. Ez még egy kiválóan működő cég esetében is gyakran előfordul, és sok kellemetlenséget tud okozni. Az elmúlt 20 év városvezetésének mentségére szóljon, hogy ez idáig nem állt elő csődhelyzet, Keszthely el-elműködött. Persze, a beruházásokkal rengeteg gond volt, de működnek a város intézményei, van egy jó színházunk, megfelelőek a strandjaink, főként kiskereskedelmen alapuló gazdaságunk és turizmusunk. Egyelőre van még egy szép kastélyunk is…
A jót mindig természetesnek vesszük. Professzorként sok közel-keleti és afrikai hallgatót oktatok. Gyerekkoromban többször jártam Afrika legszegényebb részén, igen szegény egyetemistaként éltem az USA-ban, Hollandiában, Németországban. Dolgoztam Erdélyben és a balti államokban. Ezek alapján bátran kijelenthetem: lehetne sokkal rosszabb sorsunk is. Egy magyar átlagjövedelemmel, habár a szektor alján, de bent vagyunk a világ leggazdagabb ötödében. Szerencsések vagyunk, és kiváló helyen élünk Magyarországon, ezen belül Keszthelyen. Vannak intézmények, amelyek jól működnek, és ezeket fenn kell tartani, a problémákat lehetőségeink szerint orvosolni.
A csontvázakat szépen, darabonként kell eltakarítani. Egy népmesei fordulattal élve: amikor kásahegyen kell átrágnunk magunkat, akkor naponta el kell fogyasztanunk belőle egy darabot, nem lehet az egészet egyszerre bekapni.
Rengeteg feladatunk lesz, például a kastély ügyének rendezése, a félbemaradt beruházások, így a Kísérleti utcai óvoda helyzetének áttekintése is. Meg kell nézni, mi az, ami menthető, és mi az, amit már nem lehet befejezni.
Vannak olyan fejlesztési tervek, amelyek egyelőre még tervezési fázisban sincsenek. Akár családi parkot is létre lehetne hozni a kastély harmadik, nem használt traktusában, mint a Fertő tó osztrák oldalán. Építhetnénk víziszínpadot, téli szaunát. De ezek csak első ötletek, és nem mindegyik tőlem származik. Bizonyos beruházásokat tehát a semmiből kellene létrehozni.
NYF: Független polgármesterjelöltként indul, azonban szükség lesz egy olyan közösségre, amely Ön mögött áll majd. Milyen felállásban indulnak, kik lesznek a képviselőjelöltek? Vannak olyan kulisszatitkok, amelyeket megoszthat velünk, vagy egyelőre nem kristályosodott ki, milyen intézményrendszer áll majd Ön mögött?
TG: Még nem dőlt el, kik lesznek a képviselőjelöltek. Nem szeretnék mindenbe beleszólni, de vétójogom van a jelöltek kapcsán, és olyan közösség fog mögöttem állni, amellyel közös értékeket vallunk, kölcsönösen támogatjuk majd egymást. Talán személyes példám és induló kis mozgalmunk is inspirál néhány értékes embert arra, hogy érdemes politizálni. A pártokkal és a civil szervezetekkel közösen döntünk a jelöltekről. Az a célom, hogy
a képviselők kiválasztásakor az értékközösség mellett a tudás, a tehetség és a szorgalom szempontjai érvényesüljenek.
A közösséget, amellyel együtt indulok, hagymaként képzelem el. Polgármesterjelöltként ennek centrumában én állok majd, eggyel kijjebb pedig a legszűkebb stábom. 4-5 emberrel dolgozom együtt március óta, akik a kampányom motorját jelentik. Velük „vér- és dacszövetségben” vagyok.
A következő burokban a kampányt segítő aktivisták vannak. Rendszeresen megállítanak az utcán olyan civilek, akik közül sokan önként jelentkeznek a feladatokért, és csatlakoznak a kampányhoz. Ez a hagymának a harmadik rétege, amelynek már 500-1000 fő a részese.
A negyedik réteghez azok a városi polgárok tartoznak, akik szimpatizálnak a személyemmel és a programommal. A legkülső rétegnek pedig azok a tagjai, akik nem szavaznak rám, illetve el sem mennek szavazni. Ez az öt réteg adja a városlakókat, és számomra mindegyik nagyon fontos. Mindenki véleményével számolok, és az engem egyelőre ellenzőket is szeretném majd szolgálni.
Ha a hagymát félbevágjuk, akkor annak keresztmetszetében áll az a nyolc ember, akik egyéni képviselőjelöltként indulnak majd. Róluk még nem szeretnék beszélni; az indulókról szóló döntést a pártokkal és a civilekkel közösen hozzuk meg.
NYF: Úgy tűnik, a kormányzat visszavonta – legalábbis az önkormányzati választásig hátralévő időszakra – a rendelőintézetek államosításának tervét. A városvezetés ez idáig azt tervezte, hogy a városi kórház épületébe költözteti az intézményt. Milyen elképzelései vannak a köznyelvben csak SZTK-ként ismert rendelőintézet fejlesztéséről?
TG: Sok erős folyamatot megakasztott a választás előtti elbizonytalanodás. Konzultációt szeretnék kezdeményezni a kórházzal és a szakrendelővel, illetve a betegekkel. Fontos lenne – a Keszthelynél kisebb települések esetében is –, hogy megfelelő orvosi ellátáshoz jussanak a helyiek. Nem hiszek a központosításban, így a centrumkórházak tervével sem értek egyet.
A kulcs a gyors elérés kell, hogy legyen. A technika és a műszerezettség fontos, de a közeli rendelkezésre állás és főleg az emberi tényező messze fontosabb.
A keszthelyiek egészsége nem lehet alku tárgya.
Biztosítani kell a szükséges forrást rá, hogy gyors, biztonságos, színvonalas ellátásban részesülhessenek az itt élő emberek.
NYF: Milyen együttműködéseket tervez a Balaton-menti településekkel. Hasonló problémákkal kell szembenézniük, függetlenül a települések méretétől.
Szeretnék összehívni egy polgármesteri fórumot konkrét ügyek mentén. A balatoni bringasztráda megvalósítása ilyen ötlet. Ezzel kapcsolatban a polgármesterek együtt körbebiciklizhetnék a Balatont, és a nyomvonalak kijelölése során is hasznos tapasztalatként érvényesülhetne a találkozó. Természetesen ez nem helyettesíti, csak segíti a szakmai koncepció érvényesülését és a cél magvalósításául szolgáló pályázati forrás megszerzését.
NYF: Zárásként engedjen meg egy személyes kérdést! Mit szólt a családja ahhoz, hogy polgármester szeretne lenni?
TG: Mint már említettem, az elmúlt években több felkérést kaptam, hogy induljak a polgármesteri tisztségért. A feleségem korábban azonnal tiltakozni kezdett, amikor felmerült a lehetőség. Ő akkoriban – elég kategorikusan – elzárkózott tőle, hogy induljak (*nevet*).
A mostani lehetőség felmerülésekor megkérdeztem az összes gyerekemtől, illetve a feleségemtől, mit szólnának ahhoz, ha megméretném magam. Kértem, hogy egytől tízig terjedő skálán jelöljék, mit gondolnak e kérdésről. Az 1-es azt jelentette volna, hogy kitagadnak (*nevet*), míg a 10-es azt, hogy teljes mellszélességgel pártolják a lehetőséget, és ez az álomállás.
Összességében 7-8-as értékeléseket kaptam – ezen magam is meglepődtem. Az egyik lányom a kivétel, neki ez ciki. A többiek egyetértenek az indulásommal, és vállalják az ezzel járó kockázatokat. Ők is világosan látják, hogy
Keszthely többet érdemel!
Prof. dr. Tóth Gergely ellenzéki pártok és civil szervezetek által támogatott független polgármesterjelöltként indul Keszthelyen 2024 júniusában.
