Vélemény.
2023 júliusában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 559 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 385 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 15,2, a nettó átlagkereset 15,1%-kal nőtt, a reálkereset pedig 2%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. (Központi Statisztikai Hivatal)
Tavaly szeptember óta (!) tart a munkavállalók reálpozíciójának lejtmenete, ami azt jelenti, hogy a vágtató infláció szisztematikusan zabálja fel – az egyébként nominálisan növekvő – munkajövedelmek értékét.
A mostani KSH-közlés egyértelműsíti: a gazdasági és társadalmi krízis során tehát nemcsak a nyugdíjak, hanem a munkabérek is jelentősen vesztettek vásárlóértékükből, különösen igaz ez az alacsony keresetű dolgozók vonatkozásában.
A miniszterelnök – az örök optimista, vagy talán az örök nagyotmondó – augusztus 25-i (pénteki) rádióbeszédében azt hangsúlyozta: „lefele rángatva az inflációt és fölfele tolva a béreket” az év végére elérhető, hogy „a béremelkedések mértéke és az éves átlagos infláció mértéke közel lesz egymáshoz”.
Jövendöléssel ma Magyarországon a kormányfő, a gazdaságfejlesztési miniszter és Matolcsy polgártárs foglalkozik, nem igazán meggyőző módon.
A miniszterelnöki jóslatból most sem olvasható ki, hogy éves szinten a bérek vagy az árak fognak gyorsabban növekedni. A keserű tapasztalatunk az, hogy az árak fölényesen „vezetnek”, a lakossági fogyasztás drámai visszaesése is ezt igazolja.
A „bérpárti” miniszterelnök persze sokat tehetne a keresetek emelkedéséért. Az állami szférában dolgozó kb. egymillió munkavállaló felett – közvetve és áttételesen – munkáltatói jogokat gyakorol a kabinet első embere.
Ha például a pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók, szociális ágazatban munkát végzők és a tűzoltók esetében „benyúlna munkáltatói zsebébe”, akkor sok százezer lelkiismeretesen dolgozó ember életkörülményein javíthatna, arról nem beszélve, hogy a bérstatisztika is jóval kedvezőbb képet mutatna.
Orbán valamiért nem kedveli a közszféra munkavállalóit és ott spórol rajtuk, ahol csak tud.
A versenyszféra vonatkozásában pedig így okoskodik:
„a munkaadóknak és a munkavállalóknak meg kell állapodniuk egymással, mert ha ez rosszul ütemezett dolog, mármint a béremelést rosszul ütemezik, akkor az munkanélküliséget tud okozni.”
Én eddig azt hallottam Orbán Viktortól, hogy 300-500 ezer külföldi munkavállalót kell az országba behozni, most pedig a munkanélküliség rémével riogat a versenyszférában?
Itt valami nagyon nem stimmel, miniszterelnök úr!
A következő napokban az erre kijelölt kormányzati emberek majd elmagyarázzák nekünk, hogy milyen jól állunk a III. negyedév végén, kesergésre semmi ok, a vágtató inflációval és a csökkenő reálkeresettel ne is foglalkozzunk, jövőre minden nagyon szép, és minden nagyon jó lesz.
Ebben persze az ország nagyobb része nem hisz, de ez nem befolyásolja a mostani államhatalom képviselőit a folyamatos mellébeszélésben. Maradjunk tehát a tényeknél: nemzetgazdasági szinten a reálkeresetek 2023 júliusában is csökkentek!
Viszont 2023. augusztus 25-én volt a kormányfőnek egy olyan mondata, amellyel maradéktalanul egyetértek:
„Hogyha bérekről van szó, akkor a B-közép rigmusa az érvényes: még, még, még, ennyi nem elég!”
