Vélemény.
Gyapotszedésre rendelték ki a türkmén közalkalmazottakat, hogy segítsenek az autoriter kormánynak elérni azt a célt, hogy idén 1,25 millió tonna gyapotot takarítsanak be. Az egyértelmű bizonyítékok ellenére Aşgabat továbbra is tagadja, hogy kényszermunkát alkalmazna az éves gyapotbetakarítás során. (szabadeuropa.hu)
A tudósítások szerint több ezer tanárt, egészségügyi dolgozót és más állami alkalmazottat kényszerítettek gyapotszedésre Türkmenisztánban az augusztusban kezdődő éves betakarítási szezon során. A munkára kirendelt személyeknek naponta 20-25 kiló gyapotot kell betakarítaniuk.
Több ezer tanár, egészségügyi dolgozó, múzeumi alkalmazott, könyvtáros, sőt pályaudvari és repülőtéri alkalmazott dolgozik ezekben a hetekben a legnagyobb, 40 fok körüli forróságban a türkmén gyapotföldeken. Hétköznapokon a közalkalmazottak felét vezénylik ki a földekre, hétvégén azonban mindenkinek dolgoznia kell.
Van, ahol a katonaságot is bevonták a munkákba. Állítólag puszta kézzel kell a munkát végezni, holott a gyapotszedés ma már jól gépesíthető – és sok helyen már gépesített – tevékenység.
A fentiek ismeretében két dolog jutott eszembe:
A kényszermunkát abban az országban rendelték el, amelynek első számú vezetőjét, Serdar Berdimuhamedow-t 2023. augusztus 20-án Orbán Viktor a Karmelita kolostorban fogadta. Türkmenisztán elnöke Magyarország nemzeti ünnepén gratulált és sok boldogságot kívánt a magyar népnek.
Azt se felejtsük el, hogy három hónappal ezelőtt a magyar miniszterelnök díszes társasággal utazott el a közép-ázsiai diktatúrába. A delegáció tagja volt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Csák János kulturális és innovációs miniszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a júniusi látogatás alkalmával Orbán Viktor találkozott a diktátor apjával, Gurbanguly Berdimuhamedow-val is, aki 16 éven át vezette a távoli országot, mostanában pedig a Türkmén Nemzeti Tanács élén áll.
A júniusi aşgabati és az augusztusi budapesti vizit azt sejteti, hogy a magyar kormány tagjai és a dinasztiális alapon nyugvó türkmén rezsim vezetői szoros, mondhatni baráti kapcsolatot ápolnak, a fotók és a közlemények legalábbis erről tanúskodnak.
„Meglepetésemre” a mindig szorgos, lelkes és „abszolút pártatlan” Magyar Távirati Iroda viszont nem közölt fényképeket a türkmén gyapotföldekről, és nem is számolt be a „dicsőséges” betakarítási eseményről.
A türkmén diktátor a fent említett – nem igazán humánus és piackonform – döntéssel és intézkedéssel két legyet üt egy csapásra:
1.) szinte ingyenmunkával végezteti el a gyapotbetakarítást,
2.) móresre tanítja az ország értelmiségét.
Tanterem, iroda, rendelő helyett irány a gyapotföld, ott aztán a kemény fizikai erőkifejtés közben lehet elmélkedni a demokratikus jogállam hiányáról, illetve annak megvalósításának lehetőségeiről.
A 10-12 órás kényszermunka bizonyára „jótékony” hatással van az orvosokra és pedagógusokra, ugyanis hamar rájönnek arra, hogy célszerűbb rendszer-fegyelmezetten viselkedni a kórházban vagy a katedrán (magyarul: nincs visszabeszéd és tüntetés),
mert protestálás esetén könnyen a gyapotföldön találhatja magát az értelmiségi dolgozó.
De nem csak ideiglenesen, hanem állandó jelleggel! Ezért aztán az is eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha a magyar kormányzó párt főmuftijainak megtetszik a türkmén gyakorlat, végül is Türkmenisztán partnerország és Orbán együtt csücsül Serdar Berdimuhamedow-val a Türk Tanácsban (ma már: Türk Államok Szervezete).
Orbán nem kedveli a tüntető szakszervezeteket és a feleselő hivatásrendi kamarákat. A tanárok állandóan elégedetlenkednek, az egészségügyi szakdolgozók pedig folyamatosan bért követelnek.
Hamarosan kezdődik az országgyűlés őszi menete, egy éjfélkor – sürgősségi jelleggel – benyújtott Semjén-javaslattal könnyen „takarékra állíthatók” a tiltakozók. Hamarosan kezdődik a szőlőszüret és a cukorrépa-betakarítás is a nyakunkon van, tehát igazán szükség van visszatartó hatását – gondolhatja népünk bölcs vezetője.
Óvnám a FIDESZ-KDNP frakció tagjait attól a gondolattól és döntéstől, hogy – átvéve a visszataszító türkmén gyakorlatot – magasan kvalifikált közszolgálati dolgozókat vezényeljenek a földekre.
Már csak azért se, mert Magyarországon a tantermekben és a rendelőintézetekben sincs már elegendő egyetemet végzett szakember. Nyugdíjba mentek, feladták a hivatásukat vagy elmentek országunkból. Gyapot híján (is) itt hagytak csapot-papot…….
