Vélemény.
„Bár az infláció határozottan csökken, a multik profitéhsége és az árspekuláció nem múlt el. A multik amellett, hogy nagyobb mértékben emelik áraikat, mint azt a gazdaság indokolná, a magas árak miatt kieső fogyasztói keresletcsökkenést látva rejtett áremelésekkel vagy a minőség rejtett csökkentésével trükköznek annak érdekében, hogy tovább növeljék profitjukat.
Ezt a szakirodalom zsugorinflációnak (angolul „shrinkflation”) hívja, amely arra utal, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás ára bár változatlan marad, csökken a kiszerelés mérete vagy akár romlik a termék vagy szolgáltatás minősége. Egy termék ára, ha a gyakorlatban nem változik, miközben kiszerelése a korábbi 100 grammról 90 grammra csökken, akkor valójában több mint 10 százalékos „áremelést” kell elszenvednie a fogyasztóknak.”
(A Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye)
A Gazdaságfejlesztési Minisztérium felfedezte „a csőben a lyukat”, és kommunikációs céllal hirtelen előállt az egyébként valóban ismert zsugorinfláció fogalmával. Eddig úgy tudtuk, hogy szankciós és háborús infláció tombol hazánkban, de 2023. szeptember 18-tól (hétfőtől) ez átváltott „shrinkflation”-re, amelynek első számú okozója (a minisztérium szerint) a profitéhes multicsapat. (Itt tájékoztatom Nagy miniszter urat, hogy a kereskedők olyan emberek, akik az eladási ár és a beszerzési ár különbözetéből hasznot remélnek.)
Azt is illene tudni, hogy nemcsak a külföldi tulajdonban lévő cégek remélnek nyereséget kereskedelmi tevékenységükből, hanem a magyarok is. És nem új az az egyébként nem szimpatikus megoldás, hogy csökkentett kiszerelés/adag mellett változatlan áron forgalmaznak termékeket. A vendéglátásban már
évtizedes távlatból ismert az a gyakorlat,
hogy a tradicionálisnak nevezhető „féldeci” már csak 4 centilitert jelent, és a korsó (félliter) sör is „összement” 4 deciliterre.
Szerintem a magyar kocsmárosok többsége nem is hallott a zsugorinflációról (főleg nem a shrinkflation kifejezésről), ennek ellenére már régen rájöttek arra, hogy nem mindig a direkt áremelés a célravezető. Sokszor egyszerűbb és ravaszabb lépés a porció redukálása. Jelzem, hogy a hazai tulajdonban lévő kiskereskedelmi boltokban is forgalmazzák a 10 dekánál kisebb kiszerelésű felvágottakat, sajtokat, de
erről bizonyára azért nem tudnak a minisztérium vezetői, mert kizárólag a multik áruházaiban vásárolnak!
Nem igazán hazafias magatartás!
De ha már bedobta a köztudatba a zsugorinfláció fogalmát a szaktárca, úgy gondolom, hogy az további gondolkodásra késztet. Minek nevezzük annak az országnak a gazdaságát, amely esetében sorozatban a negyedik (!) negatív előjelű negyedéves GDP-értéket regisztráljuk, és bizony nagy szerencse kell az idei – éves szintű – „0” körüli eredményhez.
Milyen jelzőkkel illessük azt a folyamatot, amelynek dicstelen következménye, hogy az ipari termelés és a kereskedelmi tevékenység volumene megzuhant, a lakáspiac pang és a lakosság reálpozíciója folyamatosan romlik?
Ki a felelős
azért, hogy a drámai magyarországi pénzromlás üteme Európa-rekordot jelent és éves átlagban biztosan meghaladja a 17,5 százalékot? Miféle gazdaságpolitika az, amelynek következtében a 2023-as év az egy helyben topogás és a magas infláció éve?
A Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleményében másra mutogat és kizárólag a zsugorinflációról értekezik. A kormányzati felelősségről és a hatékony központi szerepvállalás szükségességéről viszont egy szót sem ejt.
Csoda, hogy zsugorodunk?
Dr. Dávid Ferenc
