Összehasonlító elemzés.
„Az idei első féléves 370 ezer forintos nettó átlagbér euróban 974 eurót ér, ami 2009-hez képest forintban 198 százalékos, euróban 120 százalékos emelkedést takar. Összességében az látszik, hogy a magyar nettó fizetések eurós vásárlóereje jóval kisebb mértékben nőtt.” (mfor.hu)
2009-ben – éves szinten – az euró átlagos értéke: 279 Ft/EUR, az idei első félévben 385 Ft/EUR árfolyammal számolhatunk.
Ezt látva és olvasva „loptam el” az mfor.hu ötletét, és rövid számsorokkal illusztrálom, hogy mi lett a sorsa a nyugdíjaknak 2009 és 2023 között. Az öregségi nyugdíjasok száma 2009-ben 1.731.213 fő, a részükre kifizette nyugdíjak átlaga pedig 93.256,–Ft/fő volt. 2023–ban 1.989.617 fő kap teljes jogú öregségi nyugdíjat, ezeknek átlagértéke – a januári emelést követően – 208.168,–Ft/fő. Ezt az jelenti, hogy több mint kétszeresére nőtt (2,23-szorosára) a nominális összeg, másként kifejezve 122,3 százalékponttal emelkedett.
Következik a nyugdíjak euróra váltása: a 93.256,– forint a 2009. évben 334 eurót ért (árfolyam: 279 Ft/EUR), a 208.168,–forint idén 540 euróra cserélhető (árfolyam: 385 Ft/EUR). Egyszerű osztás jön: 540/334=1,62. Azaz csak valamivel több, mint másfélszeresére nőttek az öregségi nyugdíjak tizennégy év alatt, euró alapon számolva. A bérektől való elmaradásról (és a vágtató inflációról) most nem írok, kizárólag a forint és euró viszonylatra koncentrálok.
Tisztában vagyok vele, hogy a magyarországi teljesítményeket (az árakat és a béreket is) hazai fizetőeszközben illik és kell számolni, és nem elegáns euróra konvertálni. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni néhány létező realitást. Nem összefüggésekről írok, hanem tényekről.
- Erős és versenyképes országoknak értékálló valutájuk van, gondoljunk csak a koronákra (cseh, norvég, svéd). A magyar forint – euró összevetésben – több, mint 35 százalékot vesztett az értékéből az elmúlt tizennégy évben. (Csak jelzem, hogy 2009-ben 10,32 forintért vehettünk egy cseh koronát, ma 15,57 forint az árfolyam, tehát nem csak az euróhoz képest „gyengültünk el”.)
- Az elmúlt évek forintgyengüléseit nem csak az import /alap/anyaggal és áruval foglalkozó vállalkozások szenvedték meg, hanem széles lakossági csoportok is. Az erős behozatallal működő élelmiszer-napicikk, a műszaki és a ruházati termékek piacát is „megcibálta a harmatos” forint, az üzemanyagról nem is szólva. Ezekben az ágazatokban euró-alapú elszámolás van, csakúgy, mint a vállalati szférában az ingatlanbérlés gyakorlatában.
- Tudom, hogy senkinek nem lesz könnyes a szeme, de a többszázezer külföldre utazó magyar is „szívóágon” van, mert forintban kapott jövedelme (bér, nyugdíj, ösztöndíj) átváltva – tekintettel a kontinentális inflációs tendenciára is – már jóval kevesebbet ér, mint néhány éve. Itt közvetlen és azonnali a euró-hatás, hiszen kényszerkonverzióról van szó, nincs mese: eurót kell vásárolni.
Ennyit a forintról és másfélévtizedes „diadalútjáról”. Önök szerint mi a megoldás?
Dr. Dávid Ferenc
