Vélemény.
Augusztus 16. óta mindenki tudja, hogy gazdaságunk „padlót fogott”, hiszen Magyarország bruttó hazai terméke 2023 II. negyedévében a nyers adatok szerint 2,4%-kal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 2,3%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Az előző negyedévhez képest – a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint – a gazdaság teljesítménye 0,3%-kal csökkent. Az ipar, a kereskedelem és a piaci szolgáltatások visszafogott teljesítményének következtében a gazdaság lejtmenetben van, a GDP volumene a bázisidőszakhoz képest érzékelhetően csökkent.
Nézzük meg, hogy miként reagáltak erre a szomorú tényre és folyamatra a kormányzat és hűséges vazallusai:
Süket duma 1:
„A magyar gazdaság az elhúzódó háború és a brüsszeli szankciók ellenére az év második felében visszatér a növekedési pályára, jövőre ismét uniós átlag felett teljesíthet. [A] magyar gazdaság továbbra is felülmúlja az uniós átlagot a járvány utáni újraindítást tekintve.
Magyarország ebben a tekintetben megelőzi (sic!) többek között Németországot, Franciaországot, Csehországot és Olaszországot is. Európa kilátásai jelenleg nem kedvezőek, a magyar gazdaság azonban már az év második felében visszatérhet a növekedési pályára.”
(Pénzügyminisztérium)
Hazánk gazdasági teljesítménye 2022 II. negyedéve és 2023 második negyedéve között valósággal „megzuhant”,
az Európai Unió harmadik legrosszabb gazdasági teljesítményét regisztrálhattuk (mínusz 2,3 %).
Csak két ország teljesített ennél rosszabbul: Észtország és Svédország.
Szomszédaink közül Szlovákia 1,3, Szlovénia 1,6, Románia 2,7 százalékos növekedést ért el, Ausztriában mínusz 0,3 százalékos a visszaesés. A Budapestről sokat szidott Németországban mínusz 0,1 százalékot mértek, Franciaországban plusz 0,9 százalékot. A teljes EU-közösség növekedési átlaga +0,5 százalék, a közös fizetőeszközt alkalmazóké (eurózóna) +0,6 százalék.
A Pénzügyminisztérium közleményében egyetlen mondat sem foglalkozik a kialakult válsághelyzet valós okaival, és ugyanúgy nem lelhető fel a nyilatkozatban a problémákkal való szembenézés szándéka.
„Minden nagyon szép, minden nagyon jó” – véli a Varga Mihály által vezetett minisztérium.
Süket duma 2:
„Parragh László a recesszióról: egy alkalmazkodási szakasz, amelyre túlfűtött gazdaságban szükség van. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Világgazdaságnak a vártnál rosszabb GDP-adatok megjelenése után azt mondta: természetes, hogy recesszióba került a gazdaság, ugyanis most a legfontosabb gazdaságpolitikai cél az infláció letörése, ennek viszont ára van.”
(Világgazdaság)
- Ki a felelős a magyar gazdaság túlfűtött állapotáért?
- A kamarai elnök a kormányfő bizalmasa. Tanácsadóként miért nem jelezte Orbán Viktornak, hogy nekünk nagyon „befűtöttek”?
- Mi a magyarázata annak, hogy a 27 tagú EU-ban „csak” kilencben van visszaesés, öt ország esetében 1 százalék alatti?
- Mennyibe kerül az infláció letörése, és ki fizeti meg azt?
Parragh elhallgatja, hogy a gazdaság „befékezésével” – ha tetszik, visszafogásával – nem érték el a kitűzött célt, az infláció letörését.
A visszaesésben „bronzérmesek”, inflációban viszont Európa-bajnoki „aranyérmesek” vagyunk.
Ezek a szégyenteljes dobogós helyek mutatják, hogy a végiggondolatlan és nem összehangolt kormányzati intézkedések nem kívánt eredménye az lett, hogy értékelhető gazdasági teljesítmény nincs, viszont
a pénzromlás üteme (17,6 százalék) a legmagasabb az öreg kontinensen.
Abban igaza van Parraghnak, hogy a recesszió egy alkalmazkodási szakasz. Valóban: a hosszú lejtmenetet is meg lehet szokni. Mi már hosszú ideje szokjuk, csak éppen nem szeretjük!
Magyarország előre megy? Nem! Sajnos, hátra.
Dr. Dávid Ferenc
