Az egyik legösszetettebb tabutémát járjuk körül.
Rengeteg nő szenved tőle, de csak kevesen mernek róla beszélni. Sokszor ők maguk sem tudják, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élnek, mert a társadalmi normáknak próbálnak megfelelni, miközben önmagukat háttérbe helyezik.
Mi az a bántalmazó kapcsolat és milyen fajtái vannak? Hogyan fajul el odáig egy párkapcsolat, hogy a férfi saját kezével oltja ki a barátnője, felesége életét? Miről lehet felismerni egy bántalmazót? Milyen jelekre kell figyelni már az elején?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a Nyugati Fény a válaszokat Gelencsér Dórával*, a Patent Egyesület jogászával. Interjú.
*Gelencsér Dóra 2020-ban szerezte a jogi diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen, majd ezt követően az akkori főállása mellett, amelyet a közigazgatásban töltötte, 2021-ben a PATENT Egyesületnél önkénteskedett. Már az egyetemi évei alatt foglalkozott a bántalmazással és egyértelművé vált számára, hogy hatalmas hiány van a hozzáértő szakemberekből. 2022-ben kezdett aktívabban részt venni az Egyesület tevékenységeiben és jelenleg itt is dolgozik.
Az interjú célja nem a férfiak degradálása, szerkesztőségünk egy komoly társadalmi problémára szeretné felhívni a figyelmet! (a szerk.)
Hogyan definiálná a női bántalmazás fogalmát pszichológiai aspektusból?
A női bántalmazás összetett és mélyen gyökerező probléma, amely a nők elleni erőszakot, kényszert és kontrollt foglalja magába. Az ilyen jellegű bántalmazás több formában is megjelenhet, beleértve a fizikai, szexuális, pszichológiai és gazdasági bántalmazást.
Milyen különböző formái vannak a nők elleni erőszaknak?
Fizikai bántalmazás például már az is, ha a férfi az asztalra erőszakosan ráüt, vagy a nő feje mellett a falba ver. Verbális (szóbeli) bántalmazás az, amikor megalázza…
Tehát amikor „szeretetből” lek*rvázzák a nőt, az is annak számít?
Igen. De az is, ha mások előtt megalázó helyzetben hozza: degradálja, kritizálja a ruháját, a viselkedését. Sz*xuális bántalmazás, amikor nemi cselekményekre kényszerítenek valakit az akarata ellenére. De idetartozik a sz*xmegvonás is, amelyez büntetésképp alkalmaznak. Illetve ilyen a gazdasági erőszak is, amikor a férfi egyedül osztja be a pénzt, megszabja, hogy a nő mire költhet.
Vagy a közös számla, és a férfi a nő kárára költ. Hallottunk már ilyen sztorit is.
Így van. Nagyon sok esetben megfigyelhető az is, hogy még a családi pótlékot is a férfi osztja be. Megszabja azt is, hogy a nő mit vehet a gyereknek. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak ezek a nők, a párkapcsolatból menekülni sem igazán tudnak.
És a végén teljesen elszigetelődnek a környezetüktől is.
Sajnos igen, mert az erőszakos férfiak erősen gyakorolják a kontrollt rajtuk. Elszeparálják őket a családtól és a barátoktól is. Egyre kevesebbet találkozhatnak velük.
Hogyan éri el mindezt egy bántalmazó férfi?
Egy idő után nem marad senki a nő mellett, akitől segítséget kérhetne. Csak a férfi van az életében. A magyar rendszerben nagy probléma, hogy nem biztosítanak a bántalmazott nőknek lakhatást, anyaotthont. A krízisambulanciákon nagyon hosszúak a várólisták. Ott érdemben nem is tudnak nekik segíteni. Akik ott dolgoznak, nincsenek megfelelően kiképzve a párkapcsolati erőszak kezelésére.
Milyen pszichológiai stratégiákat alkalmaz a bántalmazó, hogy kontroll alatt tartsa az áldozatát?
Az a leggyakoribb, amikor teljesen aláássa az illető a nő önbizalmát.
Gyakorlatilag meggyőzik a nőt arról, hogy a felesleges; rossz anya, csúnya, nem szép, rossz a stílusa, csak költi a pénzt. Olyan is előfordul, hogy a fejéhez vágja, hogy nem keres pénzt, de közben a férfi nem engedi dolgozni. Teljesen kilátástalan helyzetbe kerül, azt érzi, hogy mindenben rossz, így teljesen tönkremegy a bántalmazott önbizalma, aki azt érzi: az említettnél jobb kapcsolatot nem is érdemel.
Hogyan szankcionálják Magyarországon a bántalmazást? Elégségesnek tartja a jelenlegi törvényi szabályozást?
Abszolút nem! Lenne több olyan irány, amely látszatra jónak tűnik. Ilyen például a távoltartás. A kapcsolati erőszak tényállás egyébként bekerült a Büntető törvénykönyvbe. De hozzáteszem: egyik eljárás sem olyan, amilyet a Patent Egyesület szeretett volna elérni. A távoltartást nagyon sok rendőr nem rendeli el a helyszínen a bűncselekmény után. Pedig ha érzékelik, hogy bántalmazásról van szó, akkor megtehetnék.
Ez hogy nézne ki a gyakorlatban?
Nem kellene, hogy a nő kérje, hanem a rendőrök saját hatáskörben elrendelhetnék. Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő nő retteg attól, hogy mivel bünteti a férfi, ha ezt kéri a hatóságoktól. Ráadásul csak 72 órára rendeli el a rendőrség, utána a bíróság dönti el, hogy ezt meghosszabbítják-e 30 vagy 60 napra.
Nagyon sok esetben a bíróság nem hosszabbít. Ezért van az, hogy sok nő azt érzi: nincs segítség, nincs kiút a helyzetből, és arra jutnak, hogy biztonságosabb benne maradni a kapcsolatban, mint abból elmenekülni.
Mit tegyen az áldozat, ha megtörtént a baj? Hívja a rendőrséget egyből?
Az a legjobb, ha először kockázatfelmérést készít vagy egyedül, vagy egy szakemberrel. Fel kell mérnie azt, hogy milyen szintű a veszély, amely fenyegeti. Nyilván ha fegyvert tart otthon a bántalmazó, akkor félő, hogy bármikor meghúzhatja a ravaszt. Ilyen esetben nem célszerű olyan lépést tenni, amivel feldühíthető a férfi.
Kihez tud fordulni utána?
Ezután lehet a rendőrségre menni. A családsegítőnek is van jelzési kötelezettsége. A Patent Egyesülethez, illetve a NANE-hoz is fordulhat az áldozat. Ez két különböző, nőket segítő egyesület, de nagyon sokszor dolgozunk együtt. A NANE inkább lelki támogatást nyújt, a Patent pedig jogi segíséget biztosít.
Milyen jelzések, minták vagy viselkedésformák utalhatnak arra, hogy valakit bántalmaznak?
Gyakorlatilag már nagyon korán, a kapcsolat elején észre lehet ezt venni.
A féltékenység az egyik legszembetűnőbb.
Sokan azt mondják erre, hogy ez tök jó, mert látszik, hogy szereti a nőt a férfi. De nem erről van szó. Birtoklási vágy tör elő a férfiben, aki a tulajdonaként akarja kezelni a nőt. A korai elköteleződés is ilyen. Amikor nagyon hamar össze akar költözni, családalapításról beszél. Ennek pedig később az a következménye, hogy a nő elszigetelődik a barátaitól, a családjától. Elhagyja azokat a szokásait, amiket ő nagyon szeretett korábban.
Sokszor a munkahely, a karrier is odavész. Ha ezt a környezet érzékeli, mit lehet tenni?
Lehet a nővel őszintén, támogatóan beszélni, javasolni neki, hogy keresse fel a segítő egyesületeket. Viszont nagyon fontos, hogy a nőnek kell eldöntenie, készen áll-e arra, hogy kilépjen a kapcsolatból. Kívülállóként soha (!) nem dönthetünk helyette. Az ugyanolyan kontrollgyakorlás, mint amit a bántalmazó tesz vele.
És ítélkezni sem lenne szabad. Ezzel csak még egyet taposunk a nőbe.
Persze. A legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát az áldozat.
Milyen szerepet játszik a társadalmi és kulturális norma a bántalmazásban, és milyen változásokra van szükség a női bántalmazás visszaszorítása érdekében?
Nagyon fontos lenne az, hogy feloldjuk azokat a női szerepeket, amelyeket a társadalom magáénak tud, és már gyerekkortól sulykolunk. Nézzünk egy nagyon egyszerű pédát: ha gyerekkorban egy kislány rosszalkodik az oviban, koszos lesz a harisnyája, vagy sír valamiért, akkor ő »egy hisztis p*csa«. Azonban, ha egy kisfiú rosszalkodik, akkor ő »egy kis macsó«.
Tehát
sokkal kevésbé vannak a fiúk kontrollálva, mint a lányok,
utóbbiaknak sokkal több magatartási normának kell megfelelniük.
Ez önmagában már azt az eredményezi, hogy az elnyomásukat, és a sztereotip női szerepbe történő beszorításukat jól tolerálja a felnőtt társadalom. Ha ezen változtatnánk, valószínűleg sokat javulna a helyzet. De ehhez még nagyon sokat kellene fejlődnie a társadalomnak és a rendszernek is.
Mit gondol, a magyar társadalom mennyire tartja komoly problémának a bántalmazást?
Egyáltalán nem befogadók a magyarok. A társadalom jelentős része azt gondolja, hogy ezt a nőnek el kell tűrni. Nem kezelik ezt olyan jól, raadásul elég keményen jelen van az áldozathibáztatás. Sokszor halljuk azt, hogy a nő kiprovokálta magának a bántalmazást. Egy jól működő párkapcsolatban minden kompromisszumon, megbeszélésen alapul.
A középkorú nők többségét még úgy nevelték, otthon kell lenniük, gyereket kell szülniük, ezért fel sem tűnik nekik, ha egy ilyen kapcsolatban élnek. Sokszor benne vannak ebben az élethelyzetben, de nem tudják megnevezni, mi ez, vagy egyszerűen azt mondják, áldozatot kell hozni a családért. Ennek az lesz a következménye, hogy nem hagyják őket kibontakozni, nem tudják a saját vágyaikat követni. Sok esetben a nagymama vagy az édesanya ezt még meg is erősíti azzal, hogy »kislányom, dehát a férfi az úr az háznál!«
Hogyan lehetne növelni a társadalmi tudatosságot ezen a területen?
Beszélni kell róla, több cikkben foglalkozni a témával. Sokat jelentene a kormány kommunikációja is. Ha elkötelezettek lennének a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépésben, de sajnos, nem ezt látjuk. Főleg, hogy a kormány által bevezetett intézkedések zöme – mint például a csok – még inkább benne tartja a nőt a párkapcsolatban.
A négy- vagy többgyermekes anyukák életük végéig mentesülnek az szja alól. Ez is ilyen.
Igen. De az is, hogy ezeknél a nőknél a diákhitelt is átvállalja a kormány. A babaváró is idetartozik. És meg kell említenem, hogy a kormány még mindig nem ratifikálta az isztambuli egyezményt. Azt látjuk, hogy nem igazán állnak ki a nők elleni erőszak ellen.
Milyen konkrét tanácsokat adna nőknek, hogy megvédjék magukat a bántalmazástól, vagy hogyan segítsenek másoknak, akik bántalmazás áldozatai lehetnek?
Nagyon kell figyelni a korai jeleket. Ha a kapcsolat elején érzékeljük ezt, akkor időben ki lehet lépni belőle. Ha a barátunk, ismerősünk olyannal ismerkedik, akinél a fent említett jelek észlelhetők , akkor érdemes vele erről beszélgetni, vagy a korai szakaszban fellépni, mert akkor sokkal kisebb a kockázat, mint egy évek óta tartó kapcsolatban. De az angyalföldi gyilkosság esetében is látjuk, hogy
2 hónap is elég volt ahhoz, hogy megtörténjen a tragédia.
Mit tudnak tenni a munkahelyek, iskolák, egyházak és más szervezetek a női bántalmazás megelőzése érdekében?
Elsősorban nem lenne szabad ezt magánügyként kezelni, mert az, hogy a másik felet elnyomjuk, nem magánügy; ehhez senkinek nincs joga. Jó lenne, ha ezek a közösségek is elutasítóak lennének a bántalmazással szemben.
Milyen terápiás és támogató szolgáltatások állnak rendelkezésre a bántalmazott nők számára Magyarországon?
Pszichológushoz fordulni nem ciki!
Kifejezetten fontos a jó terápia. Említettem már a krízisambulanciákat, de a Patentnél azt tapasztaljuk, hogy rossz tanácsokkal látják el a nőket.
Van jó és rossz tanács ilyen esetben?
Ha azt mondják egy bántalmazott nőnek: mindegy, mekkora a kockázat; holnap szedd össze a cuccaidat, és gyere el onnan, az nem jó tanács. Ha nincs felmérve, hogy mekkora veszélyben van az illető, akkor nagyon rossz tanácsok születhetnek. Ezért fontos a kockázatfelmerés.
Az is elég érdekes, hogy a nőket bántalmazók nem kapnak elég kemény büntetést.
A joggyakorlat módosulása fontos lenne. Nem igazán tudok olyan esetet mondani, amikor kapcsolati erőszak miatt börtönbüntetésre íteltek valakit. Jó lenne egyébként egy precedensértékű döntés, akkor szerintem sokan elgondolkoznának.
***
Ha bajban vagy, vagy valaki másért aggódsz!
NANE-segélyvonal bántalmazott nőknek: 06 80 505 101
hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 18-22-ig, szerda: 12-14-ig
Patent Egyesület jogsegélyszolgálata: 06 70 220 2505
szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig
Általános segélyhívás
Mentők: 104
Rendőrség: 107
Általános segélyhívó telefonszám: 112
Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-20-55-20
Hívd az OKIT vonalát a nap 24 órájában, ha menekülnöd kell otthonról, és krízisszállást keresel
NANE támogató csoportok bántalmazott nőknek
Érdeklődj az [email protected] címen vagy az egyesület Facebook-oldalán
