Ők azok, akik akkor is működtetik a családot, amikor épp nincs miből – írta.
Az anyák, a nők, a családok melletti kiállás fontosságára figyelmeztetett Dobrev Klára
Anyák ezrei élnek ma ebben az országban úgy, hogy nincs megállás. Reggeltől estig szerveznek, gondoskodnak, vigasztalnak, tanítanak, dolgoznak, és közben csendben hordozzák a család terheit – hívta fel a figyelmet a közösségi oldalán Dobrev Klára.
Hozzátette, ők azok, akik akkor is működtetik a családot, amikor éppen nincs miből, akik akkor is tartják magukat, amikor belül már rég elfáradtak. A Demokratikus Koalíció politikusa szerint túl sokszor hallgattak, mert nincsen idejük kiáltani.
Jelezte, politikusként értük akar hangos lenni, értük szólal fel és helyettük mutatja meg azt a rengeteg igazságtalanságot, amelyet elviselnek.
Dobrev Klára bejegyzését alább közöljük:
„»Egy anya nem lehet beteg.« Egy nőnek mindent bírni kell – mondják. De meddig még?
Anyák ezrei élnek ma ebben az országban úgy, hogy nincs megállás. Reggeltől estig szerveznek, gondoskodnak, vigasztalnak, tanítanak, dolgoznak –
és közben csendben hordozzák a család terheit.
Ők azok, akik először ébrednek és utoljára fekszenek. Akik mindig készen állnak, ha a gyermeknek szüksége van rájuk – akár egy lecke miatt, akár egy orvosi vizsgálat miatt, akár csak azért, mert túl nagy lett ez a világ egy kicsi léleknek.
Ők azok, akik akkor is működtetik a családot, amikor épp nincs miből. Akik akkor is tartják magukat, amikor belül már rég elfáradtak.
Anyák és nők, akiket bántanak, ha nem »tökéletesek«. Ha nincs gyerekük azért, ha van, akkor meg mások akarják megmondani, hogyan legyenek jó anyák.
És túl sokszor hallgatnak. Mert nincs idejük kiáltani. Mert senki nem kérdezi meg őket, hogy vannak.
De meddig lehet ezt így?
Én értük akarok ott lenni. Az ő hangjuk akarok lenni. Mert nem lehet hagyni, hogy azok, akik nap mint nap viszik a hátukon ezt az országot – összeroppanjanak.
Politikusként helyettük akarok hangos lenni, értük szólalok fel és helyettük mutatom meg azt a mérhetetlen sok igazságtalanságot, amelyet elviselnek.
Egy ország ereje nem a stadionokban mérhető. Hanem abban, hogyan bánik azokkal, akik nap mint nap, csendben és rendíthetetlenül helytállnak: Anyákkal. Nőkkel. Családokkal.”
(Dobrev Klára/Facebook)
