Vélemény.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter
„Magyarország a háború közepette is fejleszti haderejét: a katonai kiadások idén és – a kormánypártok többségi szavazatával elfogadott költségvetés szerint – jövőre is elérik a GDP 2 százalékát.
Ezt – bár NATO-alapelv lenne – az európai országok döntő többsége meg sem próbálta teljesíteni. Hozzátette: NATO-elvárás az is, hogy a katonai költségvetés 20 százalékát kifejezetten fejlesztésre fordítsák, Magyarországon ez az arány már évek óta sokkal magasabb.
Ez visz minket egyre közelebb ahhoz, hogy a magyar haderő képes legyen megfelelő elrettentő erőt felmutatni, és közben növeljük a nemzet ellenálló-képességét is”
– mondta a miniszter. (2023. július 16. – Vasárnapi Újság)
Szép és kerek mondatok ezek július idusán, nem is kötözködnék, ha a szövegrészletben nem szerepelne „a megfelelő elrettentő erő felmutatása” követelmény megfogalmazása.
Óhatatlanul felmerül az egyszerű polgárban a kérdés, hogy kit is akarunk elrettenteni, és vajon képesek vagyunk-e visszakozásra kényszeríteni a ma még nem ismert/nem nevesített ellenséget?
Azt értem és elfogadom, hogy a NATO összességét tekintve indokolt az elrettentő erő felmutatása (ehhez nekünk is hozzá kell járulnunk), de hogy az önálló magyar haderőtől bárki is tartson, nos,
azt nehezen tudom elképzelni, még akkor sem, ha Szalay- Bobrovniczky miniszter a „nemzeti ellenálló-képességről” is szónokol.
Ezeken gondolkoztam, és aztán rátévedtem a világhálón a globalfirepower.com nevet viselő honlapra, amely szerencsémre éppen az – aktuális – 2023. évi katonai erőrangsort mutatja be, a jelenleg rendelkezésre álló tűzerő alapján.
A Global Firepower rangsor több mint 60 egyéni tényezőt használ az adott nemzet PowerIndex pontszámának meghatározásához, a katonai egységek mennyiségétől és pénzügyi helyzetétől a logisztikai képességekig és a földrajzi kategóriákkal terjedő besorolásokkal.
A tökéletes PowerIndex pontszám 0,0000, tehát reálisan elérhetetlen, de minél kisebb az értéke, annál „erősebb” egy nemzet hagyományos harci képessége.
Az egyedülálló, sajátos belső formulák lehetővé teszik, hogy kisebb, technológiailag fejlettebb nemzetek versenyezzenek nagyobb, kevésbé fejlett erőkkel, és speciális módosítókat alkalmazva bónuszok és büntetések finomítsák az évente összeállított rangsort.
145 ország szerepel a listán, nézzük csak, hol is tartunk, mi „elrettentő erőre” törekvő magyarok. Az élmezőny nem izgalmas:
1. USA (0,0712)
2. Oroszország (0,0714)
3. Kína (0,0722)
A következő trió már érdekesebb:
15. Ukrajna (0,2516)
20. Lengyelország (0,3406)
21. Spanyolország (0,3556)
Jöjjenek a kicsi, de fejlett és erős gazdagok:
35. Norvégia (0,5289)
37. Svédország (0,5679)
39. Hollandia (0,5801)
És a keleti „végek” nemzeti hadseregei:
47. Románia (0,7735)
48. Csehország (0,7849)
54. Magyarország (0,8643)
58. Szerbia (0,9571)
59. Bulgária (0,9757)
60. Fehéroroszország (1,0485)
A 60. helynél „befékeztem”, Afrika, Közép és Dél-Amerika országait szándékosan nem listáztam, remélve, hogy velük nem kerülünk konfliktusos helyzetbe, bár a svéd „mosolyszünet” után semmiben sem lehetünk biztosak. Sok szövegre azonban nincs szükség, a rangsor és a helyezésünk önmagáért beszél.
Ha Szalay-Bobrovniczky tartalékos százados (honvédelmi miniszter) ismeri a fent említett minősítési szempontok alapján összeállított sorrendet, akkor közölje már velünk: kit is akarunk mi elrettenteni? A barátainkat vagy a nálunk jóval erősebbeket?
