Pedig teljesen komolyan gondolta.
„Magyarország tiszteli a hatalommegosztás elvét, ezáltal a bírói függetlenséget, amelynek garanciáit az Alaptörvény is rögzíti”
– mondta az igazságügyi miniszter hétfőn Budapesten.
Varga Judit a Háromszáz éves a Kúria címmel rendezett jogtörténeti konferencián mondott köszöntőjében kijelentette:
Magyarországon a bírák függetlenek, tevékenységükben nem utasíthatók (!),
tisztségükből csak a törvényben meghatározott eljárás keretében mozdíthatók el.
A bírákat a köztársasági elnök nevezi ki, a szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett függetlenségüket az is biztosítja, hogy nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet – sorolta.
„A magyar igazságszolgáltatást az elmúlt években ért igaztalan támadásoknak (?) nagy szerepe van abban a bizalmi válságban, amely jelenleg az Európai Unió és Magyarország között tapasztalható”
– állította a miniszter, hozzátéve: a bizalmi válság magyar oldalon keletkezett először.
Varga Judit elmondása szerint a legfelsőbb bírói fórum a 21. század követelményeinek megfelelően működő, korszerű igazságszolgáltatási csúcsszervvé vált. A Kúria éves szakmai beszámolói is bizonyítják, hogy tevékenységét függetlenül, kizárólag a jogállamiság alapjain álló módon látja el, hozzájárulva ezzel a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmának erősítéséhez – közölte.
Az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalásokra utalva jelezte: a benyújtott és elfogadott igazságügyi csomag egyes rendelkezései a Kúria működését is érintik.
„Jóhiszemű és türelmes jogértelmezés mellett az abban foglaltak talán működőképesek is lehetnek„. Hiszen
„a magyar embereknek jogosan járó uniós források sorsa a tét„
– tette hozzá.
A tárcavezető a magyar felsőbíráskodás múltjára is visszatekintve kijelentette, hogy az ezeréves magyar államiságnak kezdetétől fogva lételeme volt a bírói hatalom gyakorlása. Szavai szerint az igazságszolgáltatás önállósága az állami szuverenitás része, amely nélkül „egy nemzet szabadságáról, függetlenségéről nem beszélhetünk„. A Kúria egyik legfontosabb Alaptörvényből adódó feladatának nevezte a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatának biztosítását.
A Kúria múltjának sorsfordító pillanatairól szólva felidézte: Magyarország három részre szakadásával megszűnt a Szent István korától „szépen fejlődő, központi jelleggel ítélkező kuriális bíráskodás„. Az 1723-as bírósági reform során létrejött a Habsburg királyi udvartól független hétszemélyes táblából és a királyi táblából álló Kúria – folytatta Varga Judit, hozzátéve, hogy 1861-ben az országbírói értekezlet működésével helyreállt az önálló magyar igazságszolgáltatás.
Az igazságügyi miniszter arról is szólt, hogy „a szenvedésekkel és gyötrelmekkel teli XX. század” a hagyományos felsőbíráskodás végét jelentette. Ennek okai közé sorolta az 1919-es proletárdiktatúrát, Trianont, majd a Kúria 1949-es megszüntetését.
Varga Judit megjegyezte, hogy a 2011-es reform eredményeként az ország legmagasabb szintű, az ügyeket véglegesen eldöntő bírói fóruma visszaszerezte régi patinás nevét is.
„A Kúria az örököse annak az évszázadok alatt kialakult szakmai és erkölcsi mércének, amely a magyar bíráskodás egészére kihatott és kihat”
– hangoztatta az igazságügyi tárca vezetője.
Varga Zs. András, a Kúria elnöke köszöntőjében annak fontossága mellett érvelt, hogy az intézmények ne csak üres formát jelentsenek, hanem értéket hordozzanak. Szavai szerint a Kúria története – akárcsak sokszor maga a történelem – valószerűtlenségek sorozata. Az intézmény túlélt trónviszályokat, pusztításokat, és igen valószínűtlen volt, hogy túléli az ország három részre szakadását – fűzte hozzá.
Varga Zs. András szerint csodának is tekinthető, hogy a török kiűzése után nem sokkal, 1723. június 29-én III. Károly király az Országgyűlés akaratát szentesítve Magyarország legfőbb bíróságát letelepítette és azzal jelentősen megerősítette a hétszemélyes táblát és a királyi táblát magába foglaló Kúriát.
Varga Zs. András ugyancsak a valószínűtlenségekre utalva feltette a kérdést, hogy az intézmény 1850-es megszüntetését követően lehetett-e sejteni a Kúria 1861-as újjáélesztését, továbbá az 1949-es események adtak-e okot a reménykedésre.
„És ma mégis itt vagyunk és a nevünk is a régi” – hangoztatta. Mint jelezte, néhány éve nem sejtették, hogy a régi történeti tapasztalataikra támaszkodva ma újra hasonló kihívásokkal kell szembenéznie a Kúriának.
Álláspontja szerint bízni kell abban, hogy minden körülmény dacára „most is megvalósulhat a valószínűtlen„, ezért „nem érdemes méricskélni„, a valószínűbbnek, biztonságosabbnak látszó megoldásokat választani.
Majd amellett érvelt, hogy a Kúriának ragaszkodnia kell az eddig megismert és helyesnek bizonyult megoldásokhoz.
„Hinnünk kell abban, hogy a magyar nép, Magyarország, sőt a Kúria is képes szembenézni a megpróbáltatásokkal”
– fogalmazott kissé homályosan, majd bölcsebb hozzáállásnak nevezte, hogy „tesszük a dolgunkat, mint a kontinentális Európa legrégebben alapított és azóta is működő legfelsőbb bírósága„.
„Isten óvja Magyarországot és a vele szinte egyidős Kúriát!”
– zárta szavait.
(MTI korrigálva)
