A szíve szakad meg.
Hírportálunk is megírta, hogy pénteken szavaznak az országgyűlési képviselők a státusztörvényről, a szavazás időpontjára az Egységes Diákfront és a Tanítanék Mozgalom demonstrációt szervez az Országház előtti térre.
A státusztörvénnyel, illetve az arról szóló szavazással kapcsolatban drámai hangvételű posztot tett közzé a Facebookon egy ismert pedagógus, Bárdosi Zsuzsa. A tanárnő közölte, hogy 10 év után felhagy a tanítással. Kiemelte:
az elmúlt napokban több kollégája felmondott.
Bárdosi a versenyszférából ment át a közoktatásba, elmondása szerint szerencsés, mert vélhetően „oda” vissza is tud térni.
Írását változtatás nélkül közöljük alább:
„A mai nappal aláírtam, hogy 10 év után közös megegyezéssel
megszüntetjük pedagógus munkaviszonyomat az iskolámmal.
Én kérelmeztem, miután kiderült, hogy jövőre nem lehet már 14 fő/csoport létszám alatt csoportbontásban tanítani az angol nyelvet (a mi csoportjaink egy kivételével ilyenek voltak), így számomra nem marad elég angolóra a félálláshoz sem. Más órák lettek volna, meg tanulószoba. A státusztörvény árnyékában azonban úgy gondoltam, hogy ezt a kompromisszumot már nem kötöm meg. Felálltam. Megértették.
Hozzáteszem, az iskola vezetése, amely az elmúlt 10 évben szinte minden „hóbortomat” támogatta (Boldog iskola programban részvétel, Erősségközpontú pedagógiai programban pilot iskola voltunk, négy országot felölelő Erasmus+ programot csinálhattunk az angolos gyerekekkel),
korrekten járt el, és úgy válunk el, hogy szeretjük egymást – mert az emberi kapcsolatok akkor is emberi(!) kapcsolatok maradnak, ha közben megvadul körülöttünk a világ.
Tegnap és ma két pedagógus távozott az iskolánkból.
Tisztában vagyok vele, hogy senki sem pótolhatatlan, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy az ilyen és ehhez hasonló „áramvonalasítások” mögött a pedagógushiány elfedésének szándéka rejlik – hiszen, aki egy helyen „felesleges”, az majd átmegy más, olyan iskolába tanítani, ahol nulla szaktanár van – nincs itt semmi látnivaló, kérem, így majd betöltögetjük a lyukakat, és hopp, minden rendben lesz.
No, de mi van, ha ez nem fog megtörténni?
Ha a menesztett/felállt tanerő nem megy vissza a nagy magyar közoktatásba, hanem máshol keres más megélhetést? Arra vajon gondolt-e a költő?
Nagyon sok könnyes szempárt láttam ma – kollegáét is! – de főleg gyerekekét. Nem győztem megölelni, vigasztalni őket, de persze nem lehetett.
Kicsit félek. Tíz évig ez volt az életem, és most kiperdített belőle valami furcsa, karma-szerű erő. Ha hajlandó lennék az energiáimat haragra pazarolni,
szívből elátkoznám az összes begyöpösödött, idióta, szűklátókörű barmot,
akik ilyen helyzetbe sodorták a magyar közoktatást, a tanárait, és főleg, akik miatt olyan sok könnyes gyerekszempárt kell látniuk azoknak a tanároknak, akik vagy „feleslegessé váltak”, vagy csak nem tudják már tolerálni ezt a kialakult, áldatlan helyzetet.
Én a versenyszférából jöttem a közoktatásba, vélhetőleg oda is megyek vissza.
Van jó nyelvtudásom, diplomáim, vezetői tapasztalatom, nemzetközi projektmenedzsment-tapasztalatom, B kategóriás jogosítványom, rakás elvégzett továbbképzésem, tudatában vagyok az erősségeimnek, a gyengeségeimnek, a fejlesztendő területeimnek.
Tudok alkalmazkodni, csapatban és önállóan dolgozni, kezelek egy csomó szoftvert, és bízom nagyon a tanulási képességemben.
Akár még munkát is találhatok. Ha ezeknek a felét letagadom, akkor még a lidlibe is felvehetnek, másfélszer-kétszer annyiért, mint a tanári fizetésem volt. (Bár már vélhetőleg tele vannak kiugrott pedagógusokkal
Én szerencsés vagyok, megtehettem, hogy felállok.
Nyilván nagyon sokan nem tehetik meg – ismerem és megértem az ő indokaikat is. És nem kívánom senkinek sem azt az időszakot, ami alatt eddig a döntésig eljutottam.
Köszönöm a kollégáimnak és az iskolavezetésnek a rengeteg támogatást és segítséget, hogy azzá válhattam, aki ma vagyok.
Szeretlek benneteket, és hiányozni fogtok – mint ahogy hiányozni fognak a gyerekek, az elmúlt tíz év minden marháskodása, munkája, öröme, sikere, büszkesége és kihívása is.
Szomorú vagyok és kicsit félek… de elindulok. Holnap a nyolcadikosokkal én is „elballagok”….
…de
a jó életbe, könyörgök, belegondoltatok, hogy holnap ki fog tanítani?!”
(Bárdosi Zsuzsa/Facebook)
