Vélemény.
„Anglia egy szétszakadás szélén egyensúlyozó, jelentéktelen kis szigetország, ipar, termelés, innováció, önellátásra képes mezőgazdaság nélkül. Egyedül arroganciája és az arca a régi. Igazán idegesítő”
– írta Schmidt Mária a vasarnap.hu felületén egy hosszabb jegyzetében (címe: Az Amerikai Egyesült Birodalom).
Nem veszem a bátorságot, hogy professzor asszony terjedelmes dolgozatára aprólékosan reagáljak. Adalékként annyi, hogy a híres fultoni beszédet elmondó Churchill-t kivénhedt ripacsként emlegeti, majd közli, hogy
„nem csoda, hogy budapesti szobrát időről-időre vörös festékkel öntik le a magyar hazafiak, akik nem bocsájtják meg neki sem ezt, sem hazánk terrorbombázását!”
Én eddig úgy tudtam, hogy a Királyi Légierő (Royal Air Force) repülői azért „szórták meg” a fővárosunkat, mert a náci Németország csatlósaként Magyarország is részt vett a második világháborúban, és 1944. március 19-ét követően jelentős német haderő állomásozott hazánkban.
Churchill budapesti szobrának leöntéséhez nem füzök kommentárt, hiszen a legújabb besorolás szerint már a szélsőjobbos Budaházy-féle bűnözők is hazafiaknak nevezhetők.
De nem erről akarok írni, hanem Anglia – esetünkben helyesen: az Egyesült Királyság – Schmidt Mária által megfogalmazott jelentéktelenségéről. Nem a múltra emlékezem (Brit Világbirodalom), hanem a jelenről szólok.
Maradok a kaptafánál (és nem „történészkedek”). Egyetlen közgazdasági mérőszámot fogok közölni, a bruttó hazai termék (GDP) nemzetgazdasági szintű nagyságát, ez alapján aztán mindenki oda helyezi az Egyesült Királyságot, ahová csak akarja. 2022-es adatok következnek, forrás az IMF (Nemzetközi Valutaalap).
- USA 25.032 milliárd dollár
- Kína 18.321 milliárd dollár
- Japán 4.300 milliárd dollár
- Németország 4.031 milliárd dollár
- India 3.286 milliárd dollár
- Egyesült Királyság(!) 3.198 milliárd dollár
- Franciaország 2.778 milliárd dollár
- Kanada 2.200 milliárd dollár
- Oroszország(!) 2.133 milliárd dollár
- Olaszország 1.997 milliárd dollár
A számok – ellentétben Schmidt Mária fent idézett mondataival – a valóságot tükrözik. A két meghatározó óriás, az USA és Kína messze „elhúzott” a többiektől, de a 67 milliós Egyesült Királyság – még a Brexitet követően is – nagyhatalom maradt, gazdasági teljesítménye jelentősen meghaladja a 143 millió lakosú Oroszországét.
Persze nem kell csodálkozni Mária asszony mostani minősítésén, hiszen korábban a német kancellárhoz intézett nyílt levelét így zárta:
„Gyáva népnek nincs hazája. Az Önök hazája, Németország már rég odalett.”
Ahogy nézem a táblázatot Németország – Európa legnagyobb és legerősebb gazdaságaként – az előkelő negyedik helyet foglalja el a világranglistán. Schmidt szerint a britekkel és a németekkel a jövőben már nem kell számolni: az egyik „nokedli” szigetország, a másik pedig már nem is létezik.
Micsoda szerencse, hogy a kontinens közepén (a Kárpát-medencében) van egy olyan 93 ezer négyzetkilométer alapterületű, teljes önellátásra is képes ország, amelynek ipara versenyképes, mezőgazdasága világszínvonalú. Ez az ország a GDP nagyság szerinti világranglistán – közvetlenül Algéria után – az 57. helyet foglalja el.
Természetesen helytelen az országokat kizárólag a gazdaság mérete szerint megítélni, illetve sorrendbe állítani. De Németországot és az Egyesült Királyságot Budapestről mellékszereplőnek feltüntetni, valamint alaptalanul leértékelni rendkívül ostoba és udvariatlan megnyilvánulás, t. Professzor asszony!
