Nem volt színpad, nem voltak fellépők, és mégis.
Több százan buliztak az LGT-dalaira. Színhely a Tabán, a régi nagy koncertek helyszíne.
Három és félé óra időutazás, ez várta azokat, akik ma délután kilátogattak az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez. A különleges koncert nem volt más, mint közös zenehallgatás. Az első harminc percben a Mini dalai szóltak, aztán következett három óra LGT.
Slágerek, rockhimnuszok egymás után: Miénk itt a tér, Vallomás, Utolsó szerelmes dal, Álomarcú lány, Embertelen dal, Szentimentális rock and roll, Kék asszony.
A nézők – köztük sok fiatal – énekeltek, táncoltak, tapsoltak.
Nem volt semmi hókuszpókusz, csak az eredeti dalok az eredeti lemezekről. Azt lehetett volna gondolni, hogy mi ebben a különleges, ezeket otthon is meghallgathatja mindenki. És mégis, nagyon hamar igazi koncerthangulat alakult ki.
Az LGT zenéje elvarázsolt mindenkit, és ismét bebizonyosodott, hogy ezek a dalok joggal váltak klasszikussá.
.
