Presser Gábor szerint a mai emberek „őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé”.
„A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, kis túlzással a megvezetett emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé”
– mondta Presser Gábor az index.hu-n pénteken megjelent interjújában.
„Nem kedvelem a lövészárkokat”
Az egyik legnépszerűbb magyar zenész általában kerüli a közéleti témákat. Szerinte ma már nincs fogadókészség az árnyalt véleményekre, akármit mond valaki, rögtön „elhelyezik az egyik oldalon”. Ő viszont
nem akar tartozni egyik oldalhoz sem.
„Végigülök egy estét a barátaimmal, hallgatom őket, és nem értem, hogyan tudnak tájékozódni, képet alkotni a szándékosan létrehozott káoszban,
ahol a rossz szándék dominál, s ahol a feltűnési vágy, a pénzsóvárság, a lökdösődés a hajtóerő.
Néhány kattintásért bármit. Én maradnék a zongoránál”
– vonta le a maga konzekvenciáját a zenész.
A zene az élete, igazából csak ez érdekli Presser Gábort
Presser Gábor ezért inkább a zenéről, zenélésről beszélt az interjúban.
„Sokan mondták már rám, mégsem nevezném magam maximalistának. A zenével való foglalkozás óriási lehetőség számomra. A dalok élni akarnak, azt akarják, hogy törődj, játssz velük. Ez a dalok dolga, nem pedig az, hogy örökre úgy maradjanak, ahogyan elsőre felvették őket. Érdekes, de mások felvételein sosem érdekel, hogyan lehetett volna másképp. A saját dalaimnál mindig kibukik valami”
– fogalmazott a művész. Hozzátette: a saját dalaiban utólag nüanszokat hall meg, amit másképp kellett volna csinálni, de
„nekem ez a dolgom, ebben élek. Nem igazán érdekel semmi más.”
