Megvan a véleménye.
„A farkas, a nemes állat valahogy a szabadság képviselője, ráadásul nyugatról, a Nyugatról jön, amiről azért minden józan ember tudja, hogy
akármit hazudik is a propaganda, jobb lehet ott élni, mint itt”
– írta közösségi oldalán pénteken Kovács Bálint.
A hvg.hu újságírója – aki egyúttal íróként is tevékenykedik – közösségi oldalán osztotta meg véleményét a csütörtökön kilőtt, Magyarországra tévedt svájci farkas ügyéről.
Beszámoltunk róla, hogy a kóbor állattal egy vadász végezhetett Hidasnémeti környékén, az információk szerint már házkutatást is tartottak az elkövetőnél. Az eset sokakat felzaklatott, Zalatnay Sarolta is szívesen szemébe nézne a vadásznak
Kovács Bálint a lelőtt farkast a szabadság jelképének tartja. Véleménye szerint az egész történet olyan, mintha egy író tollából fakadna.
Felhívta a figyelmet arra, is hogy nem először történt meg, hogy valaki engedély nélkül lőtt ki egy állatot, gondolva a Margit-szigetre tévedt vaddisznó esetére.
Összegzése szerint azért zaklatta fel az embereket a farkassal történtek, mert egy olyan ország képét mutatja az eset, amelyben nem lehet szabadon élni.
Kovács Bálint pénteki posztját változtatás nélkül idéztük:
„Azon gondolkodtam, a nyilvánvalón túl miért zaklat fel mindenkit annyira a svájci farkas ügye, amely hetek, hónapok óta vándorolt kelet felé, mindenhol örült neki mindenki, aki a természettel foglalkozik,
de Magyarországon, még éppen mielőtt sikerült volna elhagynia az országot, a határ előtt egy szadista állatkínzó, akinek a magyar szokásjog és jogszabályi környezet megengedi, hogy kiélje beteg hajlamait, csak vadásznak kell neveznie magát hozzá, agyonlőtte.
Olyan jellemző, olyan sokatmondó ez a történet, mintha egy kissé didaktikus író írta volna valami olyan helyről, ami A Gyűrűk Ura Mordorára hasonlít, amit átjár a sötétség és a gonoszság, és az benne a letaglózó erejű, hogy nem író írta, hanem igaz.
Mi pedig nem annyira szeretnénk Mordorban élni. „Fázunk és éhezünk / S átlőve oldalunk, / Részünk minden nyomor… / De szabadok vagyunk!”, írja Petőfi a farkasokról, és épp ez az.
A farkas, a nemes állat valahogy a szabadság képviselője, ráadásul nyugatról, a Nyugatról jön, amiről azért minden józan ember tudja, hogy
akármit hazudik is a propaganda, jobb lehet ott élni, mint itt,
például mert van vécépapír az iskolában, sőt van elég tanár is, és nem hal meg attól egész biztosan a nagypapád, ha kórházba kerül, és te sem kilenc hónap múlvára kapsz időpontot a most fájó térdeddel.
Mintha a farkas ezt a szabad világot jelképezné. Besétál ebbe a baljós és sötét hangulatú helyre, ahol ilyen farkast évtizedek óta nem láttak, és a helyről tényleg kiderül, hogy egy csapda, hogy nem tűri meg az itt kódorgó, szabad állatot, és tényleg megtörténik, amitől tartottunk, és aminek egyetlen eleménél sem történhetne semmi mocskosabban:
eleve az, hogy kilövik a védett állatot, aztán az, hogy aki kilőtte, az persze meg akarja oldani okosba’, majd ő bedobja a folyóba, hogy ne lássa senki, és amikor lebukik, akkor elmondja, hogy hát ő azt hitte, hogy kutya, mert persze az, hogy egy úgynevezett vadász azonnal agyonlövi a cuki kis Pajtást, akiről a gazdi óvatlanul levette a pórázt az erdőben, az természetes, mi is lenne azzal a gond?
És már most tudja mindenki, hogy úgyis megússza, mert
a vadászat ebben az elcseszett országban az urak játéka,
az volt Rákosiék alatt is, hát most mi változott volna, és amit az urak is csinálnak, azt békén kell hagyni, a focit, a szotyizást, a kurvázást meg a vadászatot.
És nem először történik ez így, épp most lőtte ki valaki engedély és felszólítás nélkül, minden hivatalos döntés elé vágva a Margitszigetre tévedt vaddisznót, mert arra izgult fel, hogy lelőheti azt a lényt, amivel egy fél ország rokonszenvez, de volt már itt világhírű biciklista, akit a világon mindenhol örömmel láttak, de itt minálunk azonnal ellopták a bringáját.
Azért zaklat fel mindenkit annyira a farkas esete, mert egy olyan ország képét mutatja, amiben nem lehet élni.
Ki akar ilyen országban élni?
Ki akar Európa Mordora lenni? Ki akar azzal szembesülni, hogy valaki mindig ránk erőszakolja, hogy de igenis azok vagyunk? Fázunk, éhezünk, átlőve oldalunk, részünk minden nyomor, és még szabadok sem vagyunk.”
(Kovács Bálint/Facebook)
(Képünkön Kovács Bálint látható)
