Vélemény.
A dolgok köztudomásúvá tételének technikája rém egyszerű. A választáson győztesek felvásárolják a magánsajtó nagy részét, majd átállítják a közmédiát is semlegesről pártszerűre, aztán megszerkesztik az alapszöveget, és elküldik a megvásároltaknak.
A NER csapata a havonta érkező fizetésből, továbbá a prémiumból és a kapott állami kitüntetésekből rögtön tudja, mit kell tennie. Azt, hogy a fel nem vásárolt médiumok esetében a regnálók mire vetemednek, mindenki tapasztalatból ismeri.
Az egyik dolog, amelyet a fenti módszerrel belevéstek a köztudatba: a Soros-Biden-„Tudjukki” trió arcátlan támadása Pártunk és Kormányunk ellen, amely támadás révén hazánkat a Soros-féle szennyszervezet, a világcsendőr USA, a mindent és mindenkit maga alá gyűrő, láthatatlan háttérhatalom a csatlósává akarta tenni.
Ezek a „mindenre elszánt gazemberek” – külön-külön vagy együtt, illetve tetszőleges kombinációban – képesek voltak pénzt fordítani arra, hogy hatalomra juttassák nálunk az „istentelen, globalista, genderrajongó” ellenzéket. Ezért nyilvánvalóan kérnek tőlük majd valamit, nagy valószínűséggel a gyermekátoperáló centrumok számának drasztikus növelését, ahogy a NER-sajtóból naponta értesülhetünk.
Kitalálni sem lehet olyat, amit a fenti sötét erők épp Magyarországtól várnak, hiszen miniszterelnök úr kérés nélkül is agyontámogatja a nyugati cégeket, megszavazza az összes szankciót Putyin ellen, és Rogán által osztogatja a letelepedési („migráns”-) kötvényeket.
Aki fizet, az jöhet. Ha terrorista, ha tolvaj, ha politikus, ha gazember, akkor is.
Aki nem fizet, az persze nem.
Magyarországnak a „helyes köztudomást szolgáló” médiarendszere kiválóan szervezett.
• A NER-sajtó szorgalma példás, rajongása a központból érkező, általuk kötelezően ismertetendő, „helyes köztudomás” iránt közmondásszerű, ellátmánya az állami, valamint baráti cégek hirdetései és taofelajánlásai révén bőséges.
• A közmédia éjt nappallá téve védi a helyes köztudomást, mégpedig mindhalálig! Illetve 130 milliárdért. Per év. A hülyének is megéri.
Monopolhelyzete jól kidolgozott, mert Pártunk és Kormányunk
sohasem vetemedne arra, hogy ne segítse a konkurencia eltiprásával
azokat, akik egyetértenek vele.
• Miniszterelnök úrnak sokszor szüksége van rá, hogy konzultáljon népével, és levelek, népszavazások, hirdetések, valamint plakátok révén ismerteti a „valós helyzetet„, akár a szankciókról, akár Brüsszelről van szó – nehogy hazugságok terjedjenek a nép körében! –, ezért kap a Rogán vezette minisztérium évente úgy negyvenakárhány milliárdot.
A fenti ismeretterjesztés magától értetődőn nem fideszes propaganda, mivel mindegyiknek szoros tartozéka a „Készült Magyarország Kormánya megbízásából” szöveg, azaz a Fideszhez semmi köze nincs. Hogy esetleg nekik kedvez, az csupán a véletlen műve.
A fentiek alapján két változat lehetséges:
• vagy a támadócsoport – a Soros-féle szervezet, az USA-kormány és a láthatatlan háttérhatalom agytrösztje – teljesen hülye, mert négy satnya milliárddal akart több mint kétszázmilliárdnyi jó magyar közpénzzel szembeszállni, holott nagyon is ismerték a helyzetet,
• vagy Márki-Zay Mindenki Magyarországa Mozgalmának tényleg magánszemélyek és civil szervezetek adták össze a pénzt, mégpedig olyanok, akiknek ennyi van támogatásra, és kész. Ellentétben a három fentebb felsorolttal, akiknek jóval több.
Az teljesen mindegy, hogy tizenegyen vagy ötezren adakoztak, bár Rákay úr szerint előbbi szörnyű összeesküvést jelez, de ez a kijelentés nem annyira az összeesküvés létét igazolja, mint inkább az emberi fantázia korláttalan szárnyalását.
A dollárbaloldal megnevezés abszolút jogos. Teljesen azonos minősítés a közpénzjobboldallal, és hogy a mi közös pénzünkből a Fidesz által a saját propagandájára „átcsoportosított” összeg ötvenszer annyi, mint amennyi Márki-Zayékhoz Amerikából magánadományként érkezett, hát Istenem!
A közpénzjobboldal ügyesebb,
mert kevesebb munka a közpénzt saját célra fordítani, mint adományért kuncsorogna az ember.
Az, hogy ki tudott a dollárokról, abszolút lényegtelen, hiába feszegeti akárhány ostoba, mert ha a közpénzjobboldal lenyúlásait mindenki összegszerűen ismeri, akkor miért ne ismerhetné mindenki a dollárbaloldal adományait? Akár ellenzéki pártok vezetői – még ha nem is kaptak semmit belőle, mert Márki-Zaynak kellett a pénz, ugyanis ő a regnálókon túlmenően az ellenzéket szintúgy le akarta váltani. Más kérdés, hogy egyiket sem sikerült.
Várható, hogy a közpénzjobboldal adóforintokból finanszírozott közmédiája, valamint egyéb médiumai révén
addig próbálja majd felszínen tartani ezt a dollárbaloldalozást, ameddig csak bírja,
és hogy miket terjesztenek közben az ellenzékről, az a szokott mínusz kategória. Hja, kérem, ilyen a boksz.
Az ellenzéknek a piros sarokban sem pénze, sem sajtója, sem lehetőségei, ráadásul mindent elvesznek tőle, így aztán mára nem maradt semmije. Tán csak a független lapok… illetve azok nem, sőt azok aztán semmiképp!
Nem az ellenzék kiszolgálói ők, hanem büszke pártatlanok! Mindennap megírják, hogy ez is rossz, meg az is rossz, azaz a másik sem lenne jobb. Van még kérdés, emberek?
Innen szép nyerni.
Falusi Tamás
(Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a Nyugati Fény szerkesztőségének álláspontját.)
