Nem kímélte a miniszterelnököt.
Simkó Edit magyar szakos tanár január 20-án tanított utoljára. A nagyszerű humorral rendelkező tanárnő egyike volt azoknak a pedagógusoknak, akik kiálltak az oktatás jövője mellett a jelenlegi rendszer oktatáspolitikájával szemben.
Hétfői nyilvános Facebook-bejegyzése igen erősre sikerült. Alább változtatás nélkül újraközöljük azt:
„Tisztelt Főfőispánom, Drága Orbán Viktor!🥰😘😍
Láttam ám! Láttam, szép járású, szelíd szavú szabadsághősöm! (De jó, hogy a kisleánya még épp elcsípte az Erasmust ott Firenzében!)
Sármos shopping lovagom,
hát most nem rákot, hanem bölcsek kövét nyelt, sőt, szikla dagadt a kabátja alatt, mert kősziklább nekem, mint Jézusnak Péter.
De a bölcsek kövének adagolását még be kell állítani, mert a pénteki miséjén erősen kiütköztek a mellékhatások, nehéz volt eligazodni, megfelelően értelmezni amiket mondott, de én önért megértem a megérthetetlent is.
A háborúban mindkét fél hiteltelen, nehéz tudni, ki mond igazat, mondta. Pont mint az 5.d-s Gézukáéknál, aki katolikus, és mint ilyen, üldözött keresztény lehet, mert mindig tele van a háta ütésnyomokkal.
Az apukájának meg sokat fáj a keze, mert Gézuka, sovány, csontos kisfiú. No, de kinek kell hinni, persze, hogy az apának, ne zaklassa őt Gézuka a hülyeségeivel!
Mikor Kati néni, az ifjú kolléga megemlítette, azonnal rászóltam, az ön szavaival: »Magyarország pedig ragaszkodik ahhoz,[…] hogy a gyerekek nevelése a szülők felelőssége, és azt senki nem veheti el tőlük.« Kovács Andreával figyelem Kati kollégát, mert mit nézegeti a gyerek hátát, csak nem pedofil?
Az oktatás és a gyermekvédelem, egyetlen és igen súlyos problémája ez, de majd az egyházak kezébe kerülnek az intézmények, és akkor ez a bűn már szóba sem jöhet! A szülők meg választhatnak, milyen hitoktatást igényelnek, »Olyan életfelfogást nem népszerűsíthetnek az iskolában, amelyhez egyébként a szülők nem járulnak hozzá.«
Lehet, a különböző felekezetű szülőkkel, fellángolnak a vallási háborúk. Ahhh, nincs szebb, mint egy református és egy hitgyülis szülő véletlen találkozása a folyosón!
Ne ezzel a kis semmiséggel foglalkozzunk, még a családok után eszünkbe jutna az infláció!
De ön ezt is annyira bölcsen csinálja! Különleges őszinteséggel rettegtet a jajteli, dollárverte, eurósújtotta jövőtől,
hogy azután örüljünk, hogy nem beledöglöttünk, csak belerokkanunk! Tényleg,
én rémhuhógó rinocéroszom,
a németek megfagytak már, a franciák és spanyolok kiéheztek? Mind aljas háborúpárti! Micsoda borzalmas szövetségeseink vannak!
Én, ha háború lenne, adnám a támadónak az egész Alföldet, csak legyen béke! De tudom, ön ebben a világháborús vészhelyzetben is megvéd!
»Az első dolog, hogy van olyan helyzet, amikor az embernek megtámadják a hazáját, és azt meg kell védeni« Tudom, hogy ez nem Ukrajnára vonatkozott, hanem arra, hogy nekünk mennyire fontos a katonaság. Nehezen, de összeraktam, hogy miért kellet a tapasztalt tiszteket elbocsátani és a modern 5 hetes képzést részesíteni előnyben.
Mert »a béke jó, a háború meg rossz« coelhoi vagy orwelli (hát, ezt most keverem, életem koktélját kutyuló, kemény katonám) bölcsességhez illeszkedik. Deutsch »ennyike« Tamás át is vette. Vigyázzon, sokan neki tulajdonítják ezt a magvas gondolatot, mert hát ő tényleg ennyire egyszerű!
Látom ebben az innovációt! Az iskolai évek rövidítésének igényét.
Én bölcselkedő, békepárti búgócsigám,
azt mondta, »senki ne nyúlhasson hozzá a gyerekünkhöz se fizikai, se szellemi értelemben.« Tehát nem kell pedagógus, mert még szellemileg hozzányúl a gyerekhez, az meg nem az ő dolga.
A pedagógus csak őrizze a diákot! Olyan jó ez így! Nekem már gondolkodnom sem kell. Önök mindent eldöntenek helyettem. Az iskolákban sem lesz szükség a sok digitális hókuszpókuszra, esetleg kis szénára, szalmára isten pici báránykáinak.
Szerelmes rajongással,
Gulyás Gertrúd
okj-s pedagógus
P.S.: Pintér »ménesgazda« Sándor sokat jut eszembe. A kedves édesanyja is, hogy ilyen nagyszerű fiút nevelt. Boldoggá tesz, hogy a státusztörvénnyel közrabszolga leszek, és már semmiről nem kell fárasztó döntést hoznom. A digitális eszközeim megfigyelésének különösen örülök, sokkal motiváltabb vagyok rajongásom kifejezésére. Megírom melyik doksiba gyűjtöm a jelentésemet szülőkről, kollégákról. csinálok neki egy szárnyas lovacskás ikont. Olyan kreatívvá tesz!”
