Vélemény.
Régóta nem látott nagy korrupciós botrányról beszél a teljes brüsszeli buborék. Az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartásával úgy foglalhatjuk össze az eseményeket, hogy az Európai Parlament egyik alelnökét, az alelnök szintén az EP-ben dolgozó férjét és más brüsszeli szervezetek egyes képviselőit is megvádoltak.
Az alaposnak tűnő vád az, hogy Katar és esetleg más közel-keleti államok megvesztegették őket annak érdekében, hogy az európai intézmények a megvesztegető országokról kedvezőbb véleményt alakítson ki.
Mielőtt bármi másról szó esnék, szögezzük itt le a leghatározottabban, hogy a korrupció, a megvesztegetés és a megvesztegetettség, az intézmények működésének a befolyásolására irányuló bármilyen kísérlet a legsúlyosabb bűnök közé tartozik, és
az a legkevesebb, hogy az érintettekre a törvény a lehető legszigorúbban sújtson le.
Ez is történik. Éppen ez történik, és ezt éppen annak fényében húzom alá, hogy éppen az Európai Unió legkorruptabb miniszterelnöke, Orbán Viktor kezdett egyedüliként gúnyolódni a szomorú eseten, majd odáig ment, hogy az “Ideje, hogy lecsapoljuk a mocsarat, itt, Brüsszelben!” felkiáltásra is ragadtatta magát. Azért, mielőtt bedőlnénk Orbán hirtelen támadt korrupció-ellenes felbuzdulásának, álljunk csak meg egy szóra.
Korrupcióra hajlamos emberek voltak és lesznek, amíg világ a világ. A világ tíz legkevésbé korrupt országa sorrendben: 1) Dánia, 2) Finnország, 3) Új-Zéland, 4) Norvégia, 5) Szingapúr, 6) Svédország, 7) Svájc, 8) Hollandia, 9) Luxemburg és 10) Németország. Vajon ezen tiszta országokban nem élnek korrupt emberek? Dehogynem. Mint mondtuk, mindig és mindenütt, amíg világ a világ.
Csakhogy a korrupciómentes országokban, ha valaki megszegi a törvényt, kivált, ha valaki politikai hatalmával él vissza, a rendőrség lecsap rá, az ügyészség vádat emel, a bíróság hosszú évekre börtönbe csukja. Függetlenül attól, hogy az elkövető mekkora közhatalmat gyakorol, lehet akár miniszterelnök, pártelnök, miniszter, bárki, a törvények megsértőivel szemben a törvény a teljes súlyával csap le.
Ez történt Brüsszelben is. Egy képviselő – volt parlamenti alelnök – néhány munkatársával együtt nagyot vétett karácsony óta előzetes letartóztatásban ül Brüsszel valamelyik fogdájában. Amennyiben bebizonyosodik bűnössége, tíz évet bőven meghaladó börtönbüntetésre számíthat, és ennek során volt parlamenti alelnöksége éppen
nemhogy enyhítő, hanem súlyosbító körülmény lesz.
Így van ez rendjén. Pontosan ezt hívjuk jogállami kereteknek.
Szégyen és gyalázat, hogy egy parlamenti képviselőt ilyen súlyos bűncselekménnyel megvádolhatnak. Ennél azonban
ezerszer nagyobb szégyen és sokkal nagyobb gyalázat,
ha az ehhez hasonló bűncselekményeket szakmányban követik el, de ezek jogi következmények nélkül maradnak. Azért maradnak jogi következmények nélkül, mert a rendőrség, az ügyészség nem a törvényeket, hanem a kormányfő kívánságait követi.
Ahogy Önök is tudják, természetesen Magyarországról beszélek. Magyarországon kormánypárti politikussal szemben csak akkor járnak el a bűnüldöző szervek, ha erre a miniszterelnök “kilövési” engedélyt ad. Itt, Magyarországon ezért olyan hír, hogy magas rangú fideszes politikus ellen — például a miniszterelnök ellen — a rendőrség nyomozna, nem létezik.
Nos, ebből akar Orbán Viktor politikai és erkölcsi tőkét kovácsolni.
Ám a magyar nép egyre jobban érti meg, hogy — igen –, korrupció, sajnos, a világon mindenütt előfordul. Bűzös mocsár, ahol a korrupt politikusokkal szemben nem jár el az állam, Európában kevés van. Legnagyobb szégyenünkre, ennek a “kevés”-nek az egyik legnagyobb bűnszövetkezeti központja éppen itt van.
Nem, nem Brüsszelben. Hanem Budapesten, Magyarország fővárosában.
Eörsi Mátyás
