Nyugodjon békében!
2022. december 30-án, életének 77. évében hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, közíró, egyetemi tanár, Esterházy János óta a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, kiemelkedő alakja.
Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon. Ahogy maga is gyakran emlegette, valódi „európai származék”: apai ágon három különböző gyökérből ered. A család Duray ága francia hugenotta származék. A női ág részben Welser német nagypolgári származék (Welser Philiphine II. Habsburg Ferdinánd főherceg hitvese volt), valamint Wertheimer német-zsidó eredetű gyökér (Wertheimer Samuel Magyarország rabbija volt).
Felesége, a matematikus-informatikus dr. Szabó Zsuzsanna szintén 1945-ben született, Léván. 1973 óta voltak házasok, Zsuzsanna asszony 2018-ban bekövetkezett haláláig. Egyetlen fiuk Áron Bálint, 1989-ben született a Pennsylvania (USA) állambeli Indianában.
„Aki ismerte őt, tudja, nem túlzás azt mondani: az a típusú ember volt, aki egy nap alatt legalább kettőt élt. Ritkán lehetett őt otthon találni, tétlenül pedig soha. Ismerősei, s azok, akiket barátságával tüntetett ki, számíthattak a néha egészen képtelen időpontokban érkező telefonhívásokra, melyek mindig izgalmas és tanulságos beszélgetést jelentettek, kezdve a kőkemény aktuálpolitikától a nemzetpolitikán-nemzetstratégián át a világ ügyes-bajos dolgaiig.
Beszélt, írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt, amikor ez akár életveszélyes is lehetett, de tudott háttérbe is vonulni, ha ezt kívánta meg tőle a közösség érdeke”
— idézte fel Duray Miklós emlékét a felvidék.ma.
Mint a portál írta, a gyász és fájdalom pillanataiban nehéz bármilyen szót is leírni, egy ekkora jelentőségű életút hiánytalan összegzése pedig teljesen lehetetlen.
„Emlékét örökké megőrizzük, szellemi hagyatékát pedig a tőlünk telhető módon ápoljuk és tovább visszük: A Szövetség a Közös Célokért és a Felvidék.ma munkatársai”
— írták.
Duray Miklós a rendszerváltás előtt évtizedeken keresztül bírálta a csehszlovák kommunista hatalmat. Az 1968-as prágai tavasz után éveken keresztül megtiltották számára, hogy publikálja műveit. Később fellépett a szlovákiai magyar kisebbséget sújtó asszimilációs intézkedések ellen is. A hatóságok folyamatosan felléptek ellene, 1982-ben az „államrend felforgatása” vádjával vizsgálati fogságra ítélték.
Részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában, ami a csehszlovákiai ellenzék legjelentősebb szervezete. Egy ideig az SZDSZ elődjének, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának volt a tagja, de többször felszólalt az MDF rendezvényein is.
1990-től 1998-ig az Együttélés Politikai Mozgalmat vezette, majd két másik szlovákiai magyar párttal egyesülve létrejött a Magyar Koalíció Pártja. 1990-től 2010-ig folyamatosan tagja volt az első években a csehszlovákiai, majd a szlovákiai parlamentnek.
2010-ben visszavonult a politizálástól, a Soproni Egyetemen oktatott politológiát.
