Gyerekkoráról is mesélt a DK elnöke.
„Az egykori Pápai Textilgyár gyűrűsfonójában az asszonyok – férfi nem nagyon dolgozott a gépek mellett – egy pillanat alatt kötötték újra a szálat, majd ha az orsó kész lett, szedték le és rakták fel üreseket.
Tizenévesen féltem a sebesen forgó alkatrészektől, azok forró sebzésétől. Inkább kerültem a gyűrűs fonót, egyszer-egyszer csak ott dolgozó anyámhoz ugrottam be, én maradtam egy emelettel lejjebb, az előfonó békésebb világában.
A Pápa melletti Vaszar település egykori(?) termelőszövetkezete ribizli és málna földjein nyaranta gyerekeket alkalmazott. Reggel a református templom előtt összeszedtek bennünket, este meg vissza. A ribizli kilójáért 2,50-et adtak, a málnáért 3,00-at.
Nem értettem, hogy míg én tíz kilót szedtem egy nap, a helyi asszonyok hogyan tudtak legalább negyvenet. De valóban ez volt a helyzet. Augusztus végére így vagy úgy, megvolt az iskolakezdéshez szükséges pénz.
Mindenki tud tenni-venni a gyárban, ha akar. Gyümölcsöt is szedhet. Csak dönteni kell. A politika más.
A politika mindegyikünk dolga. Valójában csak látszólagos a döntésed, hogy részt veszel-e vagy sem a közéletben, mert ha nem veszel részt, az is cselekvés. Textilgyárban nem kötelező dolgozni. Hazád akkor is van, ha nem akarod észrevenni.
A közügyekről való gondolkodás, közös tervek szövögetése, a szervezkedés, a haza szolgálata, csak látszólag választható kötelesség.
Éppen ezért a politika nem olyan, mint a gyári munkások tanult szakmája. Nem hasonlít a földeken dolgozók tehetségére. Közös, másokra nem ruházható tudásunk és sorsunk.
A politika csinálásának legfontosabb része ugyanakkor lehet, hogy mégse tanulható. Mert bonyolult elegye ismeretnek, tapasztalatnak, erkölcsnek, mert több benne a közös bölcsesség, mint az egyéni tehetség.
Az akaratnál fontosabb a cselekvés, az olvasásnál az értés, az értésnél a látás.
A mai kormány bolyongásának, tévelygésének oka, hogy mostanra nem lát. Csak tapogatózik. Mások is vannak így. Kiderült újra, a látáshoz nem napfény kell.”
