Ez fájhatott.
Ahogy arról beszámoltunk, a Sajtóklub vasárnapi adásában minősíthetetlen mondatokkal gyalázta a tanárokat, és a tanártüntetésen beszédet mondó slammert, Pankotai Lilit a kormánypropagandista Bencsik András.
Gábor György filozófus Facebook-oldalán kommentálta az adást, bejegyzését már több mint 400-an megosztották:
Tegnap este egy kedves ismerősöm küldte át az anyagot. Nem nézek tévét, ezeket még véletlenül sem, de egész nap dolgoztam, így aztán erőt vettem magamon, s gondoltam, pihenésképp belenézek.
A helyszín az agyontámogatott nemzeti-keresztény kurzustévé stúdiója, a résztvevők a nemzeti-keresztény kurzus agyontámogatott szócsövei, sokoldalúan felkészült ideológusai.
Egy műsor, négy elemzővel.
Legelébb a magyar oktatási helyzetet bontották ki a maguk képére és hasonlatosságára, önálló meglátásaikkal, önálló nyelvezetükkel, szubtilis látásmódjukkal, mély szakértelemükkel, érzékenyen, felkészülten, komoly elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal, nemzetközi kitekintéssel.
A magyar pedagógusokat tudós szavakkal írják le, megtisztelő jelzőkkel, amelyeket nyilvánvalóan kirobbanó hálával és köszönettel fog értékelni a magyar pedagógustársadalom. Hasonlóképp a szülőkhöz, akik végre megtudhatják, hogy az éppen iskolába járó gyerekeik
vagy már szörnyetegek, vagy azokká nevelődnek, oszt annyi.
Hogy aszongyák:
„Söpredék lepte el a pedagógusi pályát… momentumos nagypofájú nihilista, semmiházi társaság lepte el az iskolákat, beleértve az egyházi iskolákat is… Tanárok buzdítják szégyentelen szerepre a diákokat, ez katasztrófa… Ellepte a pedagógusi pályát, főleg a középiskolákban egy olyan sötét társaság, amelyik kizárólag csak rombolni akar… az iskolákat nihilista, gyűlölködő, gúnyolódó légkör határozza meg… névtelen tanárok osztályokat fertőznek meg… ellepték a tanári pályát ezek a szörnyetegek, és ezek a szörnyetegek nevelnek fel egy szörnyeteg generációt…
A tanárokkal van baj, nagyon nagy baj, tesznek tönkre egy generációt módszeresen, és arra készülnek, hogy 15-20 év múlva, amikor ezek szavazóképesek lesznek (sic! 15-20 év múlva!!! – az elemi iskola matematika órái ellógva), majd a Momentumot betolják a parlamentbe mint kormánypártot, és akkor nekünk annyi… Nagyon nagy baj van. Ébresztő! Megtalálták Magyarország gyenge pontját, ez a szemét társaság, az SZDSZ feléledt… Pedagógusaink a tudományos mindenszarizmust tanítják, ez a világnézet…
Megszállták az oktatást… A tanárok nem a pedagógus bérekért lépnek föl, hanem ki akarnak robbantani egy permanens zavargáshullámot, mert meg akarják buktatni ezt az egészséges (sic! egészséges!) civilizált rendszert… Sötét csürhe maga mellé állította ezeket a megbolondított és eltévesztett gyerekeket is, és ezek lázadásra készek stb.”
Ám vannak kivételek:
„De tegyük hozzá, hogy azok, akik bennünket néznek, azok nem ilyenek.”
Közben szociálpszichológiailag is értékelik a helyzetet:
„butuska fruska”, „hülyeségeit leírja”, „nem szabad komolyan venni, amit mondott, súlytalan, komolytalan dilettánsok, egymás hülyeségeivel szórakoztatják egymást… egy kislányból cédát csinálnak.”
Nevelési elveikkel, a legfrissebb szakirodalmon alapuló edukációs nézeteikkel is megajándékoznak bennünket:
„apjának két nagy pofont kéne adni a lányának, hogy édes lányom, te hülye vagy, hogy beszélhetsz így…”
De esztétikai-irodalomelméleti tanításból is kijut:
„A pályám elején művészi szövegek elemzését tanítottam az iskolában. És elnézést a nézőktől a tudományoskodásért (sic!!!), de a művészi nyelv jellemzője, hogy eltér a hétköznapi nyelvhasználat normáitól. El lehet térni máshogy is, csak azt nem művészetnek, nem költészetnek nevezzük, hanem barbarizmusnak.”
Próbálom elképzelni azt a szerencsétlen barbárt, bizonyos William Shakespeare-t, aki minden igyekezetével azon volt, hogy a kocsma közönségének előadott darabjaiban eltérjen a hétköznapi nyelvhasználattól, bizonyítandó, hogy ő művész és nem barbár.
Az első bemutatóját valószínűleg már
nem követte volna több,
mert vagy atyai módon beszélte volna le a korabeli angol kocsma végtelenül toleráns publikuma művészi pályájának folytatásáról, vagy egy impulzív, hektikus matróz fizikai tekintélyének adta volna egyértelmű jelét, amelynek következményei beláthatatlanok lettek volna, lévén a korabeli angol egészségügy csak alig valamivel lehetett fejlettebb a mai magyar kórházi állapotokénál.
Aztán menetrendszerűen kijut a „retkes, büdös” komcsizásból (a Somogy megyei MSZMP lapjánál felcseperedett, később az akkori Népszabadságban a szovjetbarát ideológiáról himnikus strófákban lelkendező beszélgetőtársnak az arcizma sem rándul), legyen mindez egészséges paradigma a söpredék pedagógusok, valamint a cédákká és szörnyetegekké nevelt gyermekeink számára.
És közben hatalmas bruhahák, hihihik, hahahák, no és persze meghitten árad a „szar”, a „k*rva nagy”, a „ki a k*rva anyád nevelt fel”, a „kutyap*csázás”, a „lószar”, a „hülye”, az „elröfögi” vagy a „szarjancsi”.
Együtt a NER szakmai-tudományos és keresztény értékrendet valló moralistái, íme az ő „egészséges civilizációjuk”.
Nekik legyen mondva!
De sajna nekünk van mondva!
