A téma szakértője.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy Pankotai Lili is felszólalt a diákok által a Műegyetem elé szervezett, tanárok melletti szolidaritási tüntetésen október 23-án.
Pankotai egy slam poetryt adott elő, helyenként obszcén szavakkal, és olyan sorokkal, mint hogy az iskolája egy „apa férfi, az anya nő”-iskola, de az ő generációja már „leszarja”, hogy ki az anya és ki az apa, a lényeg, hogy szeresse a gyereket.
A szavai miatt elhatárolódott tőle az iskolája, Bayer Zsolt pedig minősíthetetlen stílusban írt róla.
Azonban támogatókból sincs hiány, Molnár Áron után most a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, Prof. dr. Heidl György állt ki mellette.
Az egyetemi oktató, aki amúgy az ókeresztény irodalom kutatója is, azt nehezményezte az iskola hozzáállásában, hogy képtelen különbséget tenni a műfajok és a beszédmódok között, a valódi nehézségek elismerése helyett pedig inkább álproblémákat gyárt.
Heidl, aki a keresztény irodalom kutatója, nem felejti el megemlíteni, hogy Szent Jeromos és Pázmány Péter sem fukarkodtak a trágár kiszólásokkal, amikor az igazukat kellett védeniük. A teljes bejegyzést itt olvashatod el:
„Egy pécsi gimnazista diáklány felment a színpadra, és elmondta a slam poetry műfajban írt szövegét az erkölcsi, szakmai és anyagi szempontból is megalázott és kiszolgáltatott tanárai mellett, majd saját iskolája igazgatója hivatalos közleményben elhatárolódott a felszólalásától, messzemenően elutasítva „annak minden, a keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát és narratíváját.”
Mi történik itt? Nem tudunk különbséget tenni műfajok és beszédmódok között? Nem vagyunk hajlandók elismerni a valódi nehézségeket, és ezért álproblémákat gyártunk? Elfelejtettük, hogy olyan apologéták, mint Pázmány Péter vagy Szent Jeromos milyen stílusban, milyen szavakkal, milyen nyíltsággal, a trágárság miféle eszközeivel védte vélt vagy valós igazát?
Tőlük vett hosszas idézetekkel lehetne álszent keresztényeket zavarba hozni. Na és ha egy, retorikai eszközeiben a műfaj és a generációs beszédmód miatt szándékosan nem válogató diáklánytól számon kérjük írása „keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmát”, akkor mit állítunk ezzel szembe?
Hol van a pedagógusok mellett kifinomultan, elfogadható „narratívával” kifejtett katolikus (vagy más) egyházi állásfoglalás? Hol marad a katolikus egyház társadalmi tanításának képviselete? Méltó a munkás a maga bérére? Emberi méltóság tisztelete? Közjó? Szubszidiaritás? Mindez megvalósul a hazai közoktatásban?
Hihetetlenül álszent és képmutató magatartás az, amelyik „keresztény értékekre” (nota bene: mindig ezzel a kifejezéssel kezdődik a hamiskodás) hivatkozva számon kéri az öntudatos, igazságérzettől fűtött tinédzseren a szabadszájúságot, és nem kéri számon a szólás szabadságát a „keresztény értékek” hivatalos képviselőin.
Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy tapasztalataim szerint a pécsi bölcsészkar szívesen látja az ilyen, szabadságszerető, nyílt beszédű, gondolkodó, a társadalmi kérdésekre és vitákra nyitott diákokat, mert tudjuk, hogy könnyebb változtatni a stíluson, mint a szervilizmuson.”
(via hvg.hu)
