Csak az elveik előtt fognak meghajolni.
Mostanra annyi történt a Demokratikus Koalícióval, hogy van erők kiállni magukért, hiszen a választók inkább a Demokratikus Koalíciót választották, mint más ellenzéki pártot — írta Gyurcsány Ferenc péntek reggeli Facebook-bejegyzésében.
A DK elnökének posztját változtatás nélkül közöljük:
„Tisztességes kapcsolat alapja csak egymás tisztelete lehet. A polgári szabadságnak része ugyan a tiszteletlenség szabadsága is, de a partnerségnek nem.
Kétségtelen vannak, akik nem értik, miért viselkedik így-vagy úgy a Demokratikus Koalíció mostanában. Elmondom.
Nagyon megvertek voltunk 2011-ben, amikor ezt a pártot megalapítottuk. Én személy szerint is, az induló párt is. Nem volt egyetlen barátunk se. Velünk szembe jött a teljes politikai paletta, a teljes sajtó. Élvezték, hogy megtaposhatják, esetenként megalázhatják a volt miniszterelnököt. Ilyen még nem volt. Az volt a remek srác, aki nagyobbat rúgott. Páran ma is így vannak ezzel.
Nincs sértődés. Nincs érzékenység. A politika küzdelem, itt lőnek, aki ettől fél, az válasszon más szakmát. Mi nem félünk. Igaz, sokszor tűrtük, hogy üssenek, mert nem volt más választásunk, ilyen volt az élet. Csendben maradtunk, lenyeltük, amit le kellett nyelni. Nem volt elég erőnk megvédeni magunkat. Sérülten kapaszkodtunk tovább. Megtanultunk együtt maradni, túlélni, menni.
Mostanra csak annyi történt, hogy már van elég erőnk kiállni magunkért.
Mert a választók úgy döntöttek, hogy inkább a Demokratikus Koalíció, mint bármely más ellenzéki párt.
Sokat tettünk, hogy az ellenzéki pártok 2022 előtt egymásra találjanak. Választói támogatásunk arányához képest nekünk van a legkisebb frakciónk. Mert adtunk, hogy másnak egyáltalán legyen, vagy nagyobb legyen, hogy béke legyen. Nagyvonalúságunk eddig tartott. Nem vagyunk felelősek más pártért. Tisztelettel tartozunk, semmi többel.
A mi oldalunkon szeretnénk együttműködni a többiekkel.
De nincs gesztus politizálás, reálpolitika van.
Meg követelmény, hogy ha együtt akarunk csinálni valamit, akkor felnőtt, felelős módon először megbeszéljük, aztán megyünk a nyilvánosság elé. Fordítva nem megy. És nem is fog.
A sajtó azt ír, amit akar, ami igaz. Nagyjából ez a sajtószabadság lényege. De ugye az világos, hogy a sajtó és a politika közvetlen feladata, érdeke legtöbbször nem esik egybe. Mint egyetlen osztott rendszer egyetlen elemének se, mert ugye éppen ezért osztott a rendszer.
Bár mindkét félnek olvasói, nézői vagy választói minőségükben úgy általában az emberek a célcsoportja, de a szolgáltatás, amit nyújtunk az embereknek, a hatás, amit el akarnak náluk érni, az természetesen különbözik egymástól. Ez természetes, mert más a feladatunk, felelősségünk. Nem vagyunk barátok. Nem vagyunk ellenfelek. Más dolgunk van, érdekeink hol egybeesnek, hol nem. A sajtónak van véleménye rólunk. Nekünk meg róluk. Így kerek a világ.
A sajtó azt ír rólunk és úgy, amit a törvényes keretek és az etikai normák között tud, akar. Az ő dolga.
Ha beszélgetni akar velünk, az más helyzet. A beszélgetéshez partnerség, közös téma, közös érdeklődés kell, remény, hogy megértjük egymást, de legalább tiszteletben tartjuk egymás személyét és álláspontját. Ha erre nincs reális esély, akkor nem kell beszélgetni.
Hacsak nem veszekedni akarunk.
Én veszekedtem eleget. Nem akarok többet.
A Demokratikus Koalíció még messze nem akkora, mint majd szeretne lenni. De felnőtt párt. Nincs bennünk kivagyiság. Van bennünk alázat hazánk, választóink, választott szakmánk iránt.
Egyébként meg büszkeség van bennünk. Azért, amit és ahogyan megtettünk, ameddig eljutottunk. Csak egy valaminek kívánunk megfelelni: elveinknek.
Csak egy valami előtt fogunk meghajolni: elveink előtt.
Soha senki másnak, soha semmi másnak.”
