Vélemény.
Navracsics Tibor tett egy elkeseredett kísérletet, hogy visszautat találjon a Fidesznek az Európai Néppártba (EPP).
“Kereszténydemokratának” álcázva magát megjelent a pártcsalád rotterdami kongresszusán, ahol azonban senki sem fogadta. Legkevésbé Manfred Weber, akit most választottak meg az EPP új elnökének, s aki ellen Orbán már közel egy évtizede áskálódik. Milyen meglepő…
A bizonyos nimbusz övezte Navracsics politikai képességeit és józanságát megint csak megkérdőjelező körülmény, hogy tette mindezt a putyini háborút és a háború fegyvereit megáldó Kirill-pátriárka ügyének kipattanása után közvetlenül.
Kirillel kapcsolatban a nyugati sajtó már megírt minden apróbb és nagyobb részletet. Hogyan indult karrierje KGB-besugóként, kisstílű bűnözőként, paptársai feljelentőjeként, s hogyan koronázta meg ezt a jellemzően orosz múltat a háborús jelen.
Az Európai Néppárt mindig is nagy hódolója volt a szimbolikáknak, ebben látja megtestesülni az értékeket, míg a baloldal hajlamosabb előnyben részesíteni a célszerűséget. Ha létezik szimbolikus csemege a jobboldalon, akkor a Kirill-ügy mindenképp ilyen.
Amit Kirill kapcsán Orbán elkövetett, az nem más, mint egy mindent leleplező s ezért mindent bizonyító “action gratuite” (indokolatlan, ötletszerű tett). Orbán Viktornak már ezért sincs visszatérése az EPP-be, ahogy Putyinnak sem az európai politikába.
Navracsics ezzel a lépésével csak azt bizonyította, hogy továbbra sem érti a helyzetet. Vagyis, ha választania kell az EPP és Orbán között, végül mindig ez utóbbit választja majd. Épp ezért szánalmasabbá még teheti magát, de hasznossá már aligha.
És van még egy tanulsága az esetnek. Navracsics KDNP-sként próbálta becsempészni magát a Néppárt kogresszusára. Ezzel azt is bizonyította, hogy a KDNP nem létező párt, mindössze egy szánalmas, de kártékony ügynök Orbán szolgálatában.
Amivel egyébként az EPP-ben eddig is tisztában voltak, ezután meg méginkább tisztában lehetnek.
Ara-Kovács Attila
(A DK EP-képviselője)
.
